Hogyan kezeld a dühöt, akár téged, akár a gyereket kerít hatalmába

düh,érzelmek kezelése,szülő,anya,gyerekek,autó Forrás: Getty Images
Az ötéves, aki fél a sötétben, a hetedikes, aki nem mer megszólalni órán, az érettségiző, aki izgul az egyetemi felvételije miatt – a gyerekkor tele van érzelmekkel, amik jókora kihívások elé állítják a gyerekeket, akik még nem tanulták meg kezelni őket. Márpedig a kutatások alátámasztják, hogy a tanulásban és a társas kapcsolatokban is rendkívül fontos, hogyan tud megbirkózni a gyerek az élet viszontagságaival.

Az érzelmek szabályozása azt jelenti, hogy el tudunk viselni olyan bonyolult érzéseket, mint a csalódás, megértjük, hogyan kérjünk támogatást, amikor szükségünk van rá, és tudjuk, hogyan kell megfelelően viselkedni különböző helyzetekben. Ha ezeknek a képességeknek a birtokában van egy gyerek, akkor nyugodtabban tud viselkedni a játszótéren, jobban tud figyelni az osztályban és képes konstruktívan megoldani a konfliktusokat.

Nagyon fontos lenne, hogy a szülők – elsősorban jó példával elöl járva – megtanítsák ezekre a képességekre a gyerekeiket. Ám őszintén, ki az, akinek valaha megtanították az érzelmi intelligencia alapjait? A legtöbben csak innen-onnan ellesett, többnyire rossz példákkal találkoztunk: kiabálás, elfojtás vagy elkerülés – és nagy az esély rá, hogy ha nem vagyunk elég tudatosak, ezeket adjuk tovább a gyerekeinknek is. A szakértők szerint elgondolkodni az érzelmeinken nem egyenlő azzal, hogy mániákusan rágódunk minden futó hangulaton vagy apró sérelmen. Sokkal inkább azt jelenti, hogy megvannak az eszközeink arra, hogy átlendüljünk a nehéz pillanatokon, tanuljunk belőlük és továbblépjünk.

A jó hír az, hogy ezek a képességek tanulhatók és soha nem késő elsajátítani őket. Marc Brackett pszichológus szerint öt lépcsőből áll az érzelmek kezelése:

Ismerd fel az érzelmeidet

Az érzelmi intelligencia azzal kezdődik, hogy megtanuljuk, hogyan lehet felismerni a saját érzelmeinket és mások érzéseit. Tegyük fel, hogy amikor odaérsz a gyerekért az iskolába, feltűnik, hogy arcokat vág és nem teng túl benne az energia. Az első lépés az, hogy egyáltalán észreveszed, milyen érzelmi állapotban van – és tudatosan reagálsz erre.

Próbáld megérteni, honnan erednek

Ezután próbáld meg kideríteni, hogy mi lehet az érzelem mögöttes oka – anélkül, hogy elhamarkodott következtetéseket vonnál le. Tegyél fel olyan kérdéseket, amik megpiszkálják, mi van a felszín alatt: “Mit gondolsz, miért érzel így?” Figyelj a jelekre és az ismétlődő motívumokra – a gyereknevelésnek része a detektívmunka is. Például ha a gyerek arról panaszkodik, hogy valamit igazságtalannak tart, akkor jó eséllyel dühös emiatt, ha pedig nem teljesülnek az elvárásai, akkor valószínűleg csalódott lesz.

Pontosan nevezd meg az érzéseket

Az idegtudomány állítása szerint ha meg tudod nevezni, akkor meg is tudod szelidíteni a szóban forgó érzelmet. Tulajdonképpen már azzal is kordában tartod és szabályozod az érzéseidet, ha árnyalt és gazdag az érzelmekre vonatkozó szókincsed. Ösztönözd a gyereket is arra, hogy ne csak olyan egyszerű címkéket használjon, mint a szomorú vagy az ideges. Bosszús, csalódott, frusztrált? A pszichológusok szerint ha pontosan le tudjuk írni, hogy hogyan érzünk, azzal fontos lépést teszünk meg, hogy a szükségleteinket kielégítsük.

Fejezd ki az érzelmeket

Általában az számít elfogadottnak, ha a pozitív érzelmeinket kinyilvánítjuk, a a negatívakat pedig elnyomjuk. Tedd fel magadnak a kérdést: rendszeresen kifejezed az érzelmek teljes skáláját a gyerekeid előtt, még az olyanokat is, mint a düh és a bűntudat? Amikor a szülők az ésszerűség keretein belül őszinték az érzéseikkel kapcsolatban, akkor az azt jelzi a gyereknek, hogy ő is szabadon kifejezheti az érzelmeit.

Kontrolláld a reakcióid

Ez jelenti a legnagyobb kihívást. A kisgyerekeknek hasznos lehet megtanítani, hogy a pozitív belső hang sokat segíthet a nehéz pillanatokban. Például ha a szülő ideges, mondhatja azt: “Anya el tudja ezt intézni. Először is veszek egy nagy levegőt, hogy megnyugodjak.” A kamaszoknak pedig megtaníthatjuk, hogyan lássák a negatív helyzeteket pozitív szűrőn át: “Talán csak azért volt undok veled a tanár, mert az előző órán felidegesítette a másik osztály.”

Mint tudjuk, nem az számít, hogy mit mond a szülő, hanem hogy mit csinál. Még a legszelídebb embereknek is elgurulhat a gyógyszerük, ha fáradtak vagy túlterheltek. Ilyenkor a legjobb, ha megállsz egy pillanatra, veszel egy nagy levegőt és megkérdezed magadtól: Hogyan viselkedne ebben a helyzetben a legjobb énem? Vagyis hogyan viselkedne az ideális szülő (aki kedves, melegszívű és türelmes)? Hasznos gyakorlat, ha gondolatban előreugrasz 20 évet és arra koncentrálsz, ahogy szeretnnéd, ha a gyerekeid visszaemlékeznének rád. Aztán kérdezd meg magadtól azt is, hogy megteszel-e ezért mindent a jelenben. Ez a gyakorlat a gyerekeknek is hasznos lehet: ha elképzelik a legjobb énjüket egy jelző vagy egy kép segítségével, akkor az osztályban, a játszótéren vagy otthon a testvéreik társaságában segítségül hívhatják ezt a gondolatot. Persze lehetetelen, hogy minden pillanatban úgy viselkedjünk, ahogy a legjobb énünk tenné, de azért törekedni megpróbálhatunk rá.

Ezt biztos nem csinálja a magas érzelmi intelligenciájú szülő, ha hisztizik a gyereke: