...ráadásul a gyerekeket sem kell otthon hagyni.Ha elvisszük őket a bécsi karácsonyi piacra, biztosan nem fognak unatkozni. Ahogy mi sem. Bécsben többnyire fúj a szél, ezért elkel a meleg kabát. Jó dolog csinosnak lenni, még jobb nem fázni – persze legjobb a kettő együtt. Szóval be kell öltözni, már csak azért is, mert a belvárost gyalog érdemes bejárni. Itt, az első kerületben, azaz a hajdani óvárosban karnyújtásnyira sorakoznak a LEG-ek, úgy is mint a legszebb üzletek, a leggazdagabb múzeumok, a leghíresebb paloták és a legbécsibb kávéházak.


Karácsony novemberben
Ha vonattal utazunk, az úgynevezett „kirándulójegyet” vegyük, ez ugyanis metróra és villamosra is érvényes. A pályaudvarról rögtön metrózzunk el a Városháza elé: november 15-én nyílik a karácsonyi piac, vagyis a Christkindlmarkt, melyet először 1296-ban rendeztek meg I. Albert parancsára. Az azóta eltelt több mint hétszáz évben a bécsi kereskedők jól kitanulták a szervezés fortélyait. A téren felállított óriási fenyőfát minden évben más osztrák tartomány adja, körülötte mézeskalácsbokrok, beszélő fák, mesejelenetek, vatta-cukor-hópelyhek, sültgesztenye- és puncsárusok. A kézműves műhelyben a hét-nyolc évesek maguk csinálhatják a karácsonyi díszeket, de akinek nem fűlik hozzá a foga, az elténfereghet a 140 bódé valamelyikébe. Lehet, hogy a sok lámpacsillag és a műhó kissé hatásvadásznak tűnik, de el kell ismerni, hogy az egész Christkindlmarkt lélegzetelállítóan gyönyörű.

Van Gogh és a lepkék
Bécs a monstre kiállítások otthona, minden évszakban rendeznek egy-egy nagyszabású tárlatot. Az idei ősz szenzációja az Albertina Van Gogh-kiállítása. A december 8-ig nyitva tartó kiállítás anyagát – ötven festményt és mintegy száz akvarellt – a világ hatvan rangos múzeumától és természetesen magángyűjtőktől kölcsönözték: érdemes kivárni érte a sort. Ha a társaságban valaki lemond Van Gogh-ról, és vállalja a gyerekeket, nem lesz nehéz dolga. Közvetlenül az Albertina mellett, a Burggartenben, azaz a Várkertben áll a híres Lepkeház. Itt aztán neki lehet vetkőzni – az üvegházban 28 fok van –, és vízesések, patakocskák, pálmafák között kergetni a szabadon repkedő, színes trópusi pillangókat. A lepkevadászat nyilván előbb véget ér, mint a Van Gogh-program, így a gyerekekkel kényelmesen elsétálhatunk a múzeumi negyedbe, a Zoom Gyerekmúzeumhoz. Itt nincs szükség különösebb nyelvtudásra: csúszdázni, plüssállatokkal hemperegni, fóliára rajzolni, többdimenziós, színes szemüveget készíteni az is tud, aki nem beszél németül. A Zoom legújabb programja az ókori görög kultúrába vezet be – a kisiskolás korosztály találkozhat a görög istenekkel, kipróbálhatja a kor jellegzetes hangszereit, de még Odüsszeusz hajójára is felszállhat.

Josefine néni lepényei
Újabb élvezet felderíteni a békebeli bécsi kávéházakat, ahol nemcsak a torta és a habos kávé járja, hanem ebédelni is lehet. Aki valami egészen egyedi élményre vágyik, keresse a belváros központi teréről, a Grabenről nyíló Dorotheergassén a Hawelka kávéházat. A füstös hely a legjobb szándékkal sem nevezhető elegánsnak, viszont igazi kuriózum. A berendezés eklektikus, a sötét falakat pedig plakátokkal és a valaha itt megfordult hírességek fotóival borították be – egy Arthur Millerével, egy Andy Warholéval. A kávéházat 1939-ben, percekkel a háború kitörése előtt vette meg a Hawelka házaspár, s amikor végre béke lett, Herr Leopold nyomorú kis kocsin szállította a fát a bécsi erdőből, hogy a kályhán kávét főzzön a vendégeknek, akiket addig a feleség, Josefine szórakoztatott és kínálgatott saját sütésű lepényeivel. Hawelka úr egyébként utálta a technikai újításokat, még presszógépet is csak a család unszolására szerzett be a hatvanas években. A kávé-ház a kezdetektől művészek, irodalmárok kedvelt találkahelye volt. Koncerteket, fel-olvasóesteket tartottak, a tulajdonos házaspár minden belépő vendéget személyesen üdvözölt. Éjfélkor az időközben nénivé lett Josefine óriási tálcákon hordta körbe a frissen sütött szilváslepényt, és bár három éve meghalt szegényke, a hagyomány nem szakadt meg. Hawelkáék fia és unokája viszi tovább a házat, de a most 97 éves Leopold bácsi is egész nap ott tesz-vesz, és továbbra is ő fogadja a vendégeket.

Amadeus
Meglepő történetet mesél a bécsi Mozart-ház idegenvezetője. Nemrég egy tengerentúli turista, miután végignézte az emlékkiállítást, megkérdezte, itthon van-e Mozart úr, mert szeretne kezet rázni ezzel a nagyszerű muzsikussal. Nos, azóta legalább tudja... De annak is érdemes elzarándokolnia ide, aki szerette Milos Forman nagyszerű filmjét, az Amadeust. A házat könnyű megtalálni, a város jelképe, a Stephansdom mögött, az igazi, középkori Bécs egyik keskeny utcájában, a Domgassén áll. Mozart – aki a zenén kívül olyan földi hívságokért is rajongott, mint a parókák, a szép ruhák és a biliárd – 1784 őszén költözött feleségével, Constanzéval és újszülött kisfiukkal, Carl Thomasszal a Domgasse 5. számú házba. A család három évig lakott az első emeleti bérlakásban, a négy szobából egyet biliárdszobának használtak, s a zöld asztal körül nagy csaták dúltak. Ha a családfő elunta a biliárdozást, átvonult a szomszéd szobába megkomponálni – többek közt – a Figaro házasságát. 2006-ban a felújított házat Mozart-központtá, dús prog-ramok és koncertek helyszínévé alakították. Decemberben például gyerekeknek tartanak bemutatókat a Mozart család hajdani karácsonyairól. Természetesen kiállítják a fellelhető legérdekesebb emléktárgyakat is, például a Don Giovanni 1787-es prágai ősbemutatójának egyik eredeti zongorakivonatát, valamint a Starhemberg család „Varázsfuvola-asztalát”, amely mellé Mozart állítólag többször is leült, hogy kiegészítse a Varázsfuvola befejezetlen részeit.

Bécs legvidámabb háza
Aki elfáradt a kultúrafogyasztásban, villamosozzon el felfrissülésnek a Hundertwasser-házba. A 2000-ben elhunyt Friedensreich Hundertwasser vezérelve a természet követése és az emberek meghökkentése volt, nyilvános fellépésein olykor anyaszült meztelenül állt a pulpitusra. 1985-ben átadott híres lakóházának homlokzata minden lakás körül más-más színűre van festve, az ablakok szem alakúak és különböző méretűek. A tető és a színes mozaikpadló hullámos, a művész ugyanis azt vallotta, hogy az egyenes vonal nem embereknek, hanem gépeknek való. Ha viszont hullámos talajt érzünk a lábunk alatt, hepehupás erdőkön-réteken érezhetjük magunkat. A ház erkélyeire a lakók rengeteg virágot és fát ültettek, a főbejárat előtt római szökőkút csobog, az egész szabálytalan tarkaság pedig végtelen derűt áraszt.

Vásárlás krimivel
Nő legyen a talpán, aki kibír egy bécsi utat, hogy a gyerekszórakoztatás, a múzeumozás és az ajándékbeszerzés mellett ne vegyen magának legalább egy pulcsit vagy egy fülbevalót. Vásárolni lehet az elegáns, de drága Belvárosban, az olcsóbb, de kedélytelen Mariahilferstrassén (még emlékszünk: a rendszerváltás tájékán ide zarándokolt az ország színe-java) – és lehet a második kerületben, jó árakon, nyugalomban, turisták kerülgetése nélkül. Csak át kell sétálni vagy villamosozni a Duna-csatornán a Taborstrasséra, ahol egymást követik a butikok. Erre az időre a velünk lévő hímnemű egyedeket el kell küldeni hátborzongani Bécs egyik kevésbé ismert, de annál érdekesebb létesítményébe, a Bűnügyi Múzeumba. A gyűjtemény koronája a bécsi Hasfelmetsző Jack, bizonyos Hugo Schenk preparált koponyája. Az 1884-ben kivégzett úriember egy év alatt negyven cselédlányt gyilkolt meg – amúgy példás házasságban élt, és az akasztófa alól szerelmes üzenetet küldött imádott feleségének.
A ruhavásárláshoz egyébként sok sikert, és ne feledjük: a januári leárazáskor mindent megkaphatunk fél áron.

Mindent Bécsről: www.info.wien.at
Metrótérkép: www.u-bahn.at.tt

Éva magazin 2009. november szöveg: Bokor Gabriella, FOTÓ: red dot, safa, ©Mozarthaus Vienna/David Peters Minden jog fenntartva