"A magyar nők nincsenek tisztában a szépségükkel" - Interjú a Stylebytailor alapítójával, Szabó Léna stylisttal

Borítókép: "A magyar nők nincsenek tisztában a szépségükkel" - Interjú a Stylebytailor alapítójával, Szabó Léna stylisttal Forrás: Wood and Lens
Amikor megnéztem Léna munkáit, bevallom, teljesen extázisba estem: „Ez a nő egy mágus!”- gondoltam. A képeit nézegetve ugyanis azt éreztem, hogy aki a keze közé kerül, annak sínre kerül a nőisége és az öntudata is. Merthogy a fotókról ez jön le. Nézd csak meg te is, mit művel a nőkkel a Stylebytailor megálmodója, Szabó Léna!

Léna már gyermekkorában ízig-vérig stylist volt, csak akkor még ő sem tudott róla. Hosszú éveknek kellett eltelnie, mire újra visszatérhetett a szenvedélyéhez, a stílustanácsadáshoz, de előtte még szerzett egy egyetemi diplomát, eltöltött jó pár évet egy német cégnél, férjhez ment és szült két csodás kisfiút.

Mindig is stylist szerettél volna lenni?

Már gyerekként is „stylistkodtam”, csak magam sem tudtam róla. Minden barátnőmet én sminkeltem, én adtam nekik tanácsot, hogy mit vegyenek fel, sőt olyan is volt, hogy az egyikőjüknek buli előtt én vágtam le a haját. Érdekes módon nem is tudatosodott bennem, hogy amit a barátnőimmel csináltam, az egy foglalkozás. A mostani eszemmel azt kívánom, bár visszamehetnék az akkori énemhez és azt mondhatnám: „Léna, ezt kell csinálnod, ezt fogod csinálni, és jó leszel benne, nem véletlenül szereted! Higgy magadban!”

Nem figyeltem fel rá, hiszen akkoriban a történelem és a média világa volt a nagy szenvedélyem, így adta magát, hogy tanár és kommunikációs diplomát szerezzek. Nem bánom, hogy elvégeztem az egyetemet, ám végül mégsem a tanult szakmámban helyezkedtem el. Már az egyetem mellett elkezdtem dolgozni egy német ruhaipari cégnek és a részmunkaidőből teljes állás, az asszisztensi pozícióból pedig az évek során vezető beosztás lett.

A cég nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a munkatársait, a vezetőket mindazzal a tudással felvértezze, amire a későbbiekben szükségük lehet, ezért mindenkit – köztük engem is- továbbképzésekre, tanfolyamokra küldtek Berlinbe, ahol többek között az értékesítés, anyagismeret, a kereskedelem és a styling alapjait is megtanulhattuk. Rengeteget utaztam, üzletnyitásokra jártam és lehetőséget kaptam, hogy az üzletekbe érkező ruhákat elsőként tekintsem meg és én válogassam össze a hazai igényeknek megfelelően a kollekciót.

A németeknél az is bevett szokás, hogy amikor valakit vezetővé léptetnek elő, azonnal mellérendelnek egy stílustanácsadót, aki segíti őt az én-márkája, profilja kialakításában. 13 évet töltöttem a cégnél- ebből öt évet szülési szabadságon-, ott ismertem és szerettem meg a stylist szakmát és bár a munka tele volt kihívásokkal, minden percét imádtam. Aztán megszülettek a kisfiaim, akikkel otthon voltam öt évig és azon agyaltam, hogyan tovább.

Forrás: Lillart Photo

Miért döntöttél végül úgy, hogy otthagyod a munkahelyed?

Nem akartam feladni a karrieremet, ezért - öt év gyes-gyed után- visszamentem a munkahelyemre. Ki akartam magam próbálni, vajon képes vagyok-e ismét felvenni egy multi cég ritmusát, de egy-két hónap után már tudtam, nem ezt szeretném csinálni. Fél évet adtam magamnak, de egyre inkább úgy éreztem, hogy a gyerekeim, a családom fontosabbak. Bármennyire is nagy rutinra tettem szert, a munkám teljes embert igényelt, és tudtam, a kettő együtt nem megy. Bár már akkor is voltak styling munkáim, dolgoztam együtt több fotóssal is, az igazi áttörést mégis az jelentette, amikor a Wood&Lens Photography fotósa, Kinga – akivel már régről ismertük egymást- megkeresett, hogy vegyek részt egy ismert ékszerkollekció, az Inventino kampányfotózásában, mint modell. Bár a projektnek volt saját designere, rákérdeztem, mit szólnának hozzá, ha a fülbevalókhoz saját magam találnám ki a stílust és felvázoltam nekik a koncepciómat, ami olyannyira elnyerte a tetszésüket, hogy Kingával szabad kezet kaptunk a stylingban. A projekt nagyon sikeres lett, ezen felbátorodva ültünk le, hogy érdemes lenne ezt folytatni.

Kingával mindketten azt láttuk, hogy Magyarországon létezik egy piaci rés, amit érdemes lenne kihasználni: ha a hírességek, közszereplők kapnak stylistot a fotózáshoz, a civil szférában mozgó embereknek ugyanez miért ne járna? Mert egy kép nem csak a retusálástól szép, hanem a koncepció is nagyon sokat számít: hogy van valaki felöltöztetve, sminkelve és teljesen más lesz a fotó, ha mindez megvan. Úgy gondoltuk, igény lenne rá és belevágtunk. A közös projektünket segítette, hogy Kinga akkor már ismert fotós volt és engem sok helyre beajánlott. Ahogy egyre több megbízást kaptam, egyre több referenciám lett. Egy idő után már nem csak Kingával, hanem más fotósokkal is elkezdtem együtt dolgozni, mert ők is látták, hogy működik a dolog és a hozzájuk fotózásra érkezők is elégedettek a végeredménnyel. Egyre több emberrel találkoztam a fotózások során, és láttam mi a probléma (sokan félnek a divattól), ezért elhatároztam, hogy közelebb viszem őket a divathoz és megmutatom nekik, mennyire egyszerű és könnyű öltözködni.

Forrás: Wood and Lens

Mikor született meg a Stylebytailor?

Másfél éve indult el és szerencsére egyre sikeresebb. Az emberek szeretik azt a letisztult stílust, amit képviselek, és úgy látom, hogy ez a vonal még azoknak is elfogadható, akik egyszerűbben, hétköznapian öltözködnek. A küldetésem, hogy megmutassam, mindenkiben van szépség, és ahelyett, hogy a nem tetsző részleteket sötét színekkel, bő ruhákkal takargatnánk, érdemes az előnyös vonásokra, adottságokra helyezni a hangsúlyt. Már a kezdeti szárnypróbálgatásaimnál elhatároztam, hogy a sablonok helyett én valami igazán egyedit szeretnék adni és büszke vagyok rá, hogy sikerült egy friss, új vonalat behoznom a stylist szakmába.

Valóban látszik a fotókon, hogy ráérzel az emberek lényegére, akik eggyé válnak azzal a stílussal, amit megálmodtál nekik. Mi történik attól a pillanattól, hogy bejelentkezik valaki hozzád addig, amíg a fotók elkészülnek?

Sokan meglepődnek azon, hogy a kiválasztott ruhákat sosem mutatom meg a fotózás előtt. El is magyarázom, mi ennek az oka. Bejelentkezést követően semmi mást nem kérek, csak méreteket és egy egészalakos fotót. Ez utóbbit egyrészt azért, mert a legtöbben nincsenek tisztában a saját méreteikkel és én a fotó alapján meg tudom állapítani, valóban akkorára van-e szükség. Másrészt egy kép rengeteg információval szolgál az illetőről: látom az arcát, a karakterét. Ez alapján elképzelem, hogy mi az, amit szeretnék rajta viszontlátni és hogyan szeretném felöltöztetni. A ruhákat pont amiatt nem mutatom meg, mert én más szemmel nézem az embereket. Én a lehetőséget látom, amit ki lehet belőlük hozni, ők pedig azt látják, ami a tükörből visszaköszön. A két szemlélet pedig teljesen más.

Amikor megvan a koncepció, elmegyek beszerezni a ruhákat és összeállítom a szetteket. Vannak kedvenc beszerzési helyeim, ezen kívül igyekszem a magyar designerek ruháit is becsempészni. Ha tehetem, akiknek lehet, viszem, hiszen fantasztikus hazai tervezők vannak és sajnos nem mindegyik teheti meg, hogy óriási marketinget tegyen a termékei, a márkája mögé. Azzal, hogy elhozom a ruháikat, kapnak egy plusz referenciát és olyan emberekhez is el tudnak jutni, akik aztán rendelnek tőlük.

Nézegess fotókat Stylebytailor Léna munkáiból! Ugye milyen szépek?

Hogy látod, milyenek vagyunk mi, magyar nők?

Bizonytalanok és nehezen lépünk ki a komfortzónánkból. Sokszor tapasztalom a stílustanácsadásért hozzám fordulóknál is, hogy amikor először meglátják a nekik választott ruhákat, meghőkölnek. Hiszen a sok fekete, barna, szürke után, amit a legtöbben viselnek, a színek és a kiegészítők sokkolóan hatnak.

Már az első e-mailből kiderül, hogy mennyire nincsenek tisztában a szépségükkel: nem akarják elküldeni a kért egész alakos fotót, arra hivatkozva, hogy most van rajtuk pár kiló felesleg vagy éppen nincsenek jó passzban. Pedig tényleg minden nő gyönyörű és én bizony nem azt látom, hogy van rajtuk pár kiló felesleg, hanem a lehetőséget. A legtöbben napi szinten a hibáikra fókuszálnak: hogy nagyobb a hasuk, erősebb a combjuk vagy nem hibátlan a bőrük. Sajnos, a nők nagy százaléka nincs megelégedve önmagával, a külsejével, lehet bármilyen szép és fiatal. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tükörben látott kép a lelkiállapot kivetülése is és sokszor nem is a testünkről szól, hanem valami egészen másról.

Hogyan változnak át a stúdióban?

Amikor személyesen találkozunk, mindenki nagyon izgatott. A legtöbben úgy viselkednek, mint a kisgyerekek a cukorka boltban. „Mit hoztál? Nagyon izgulok, nem is tudtam aludni!”- szokták mondani.

Aztán, amikor megmutatom a ruhákat, akkor jön a megdöbbenés, hogy én ezt hogyan tudtam megcsinálni, hiszen nem is ismerem őket. „Hogy találtad el a méretemet, amikor magamnak sem tudom sokszor?”- kérdezik. Mindenki hitetlenkedve fogadja, hogy személyes találkozás nélkül, kép alapján hogyan tudok összeállítani olyan szetteket, amelyek nem csak méretben passzolnak, de „működnek” is rajtuk.

A folyamat úgy néz ki, hogy az első e-mailben jön a szabadkozás, a feszengés, aztán a stúdióba lépve a nagy izgalom, a végén pedig a boldogság és az öröm. A visszacsatolás pedig szerencsére mindig ugyanaz: úgy érzik, ez nem csak egy fotózás volt, hanem egy igazi „önbizalomtuning” és másképpen látják önmagunkat. A teltebbek - akiket én nagyon imádok - rácsodálkoznak: „Én ilyen ruhákat is felvehetek? Van derekam? Nekem nem csak a fekete, hanem a színek is jól állnak?”

Forrás: Wood and Lens

Szoktad figyelni az embereket jártadban-keltedben stylist szemmel?

Már gyermekkoromban is így volt, és később a munkahelyemen is állandóan ezt csináltam: egyre többen fordultak hozzám és én mindenkinek segítettem, tanácsot adtam. Kinek azt, hogy egy picit vágassa le vagy festesse más színűre a haját, kinek azt, hogy próbáljon ki egy bizonyos fazont, mert az remekül állna neki. Világéletemben ilyen voltam.

Egyetemistaként sokszor töltöttem azzal az időt, amíg ültem a metrón, hogy néztem az embereket és elképzeltem, min változtatnék rajtuk. Sokszor láttam, hogy milyen pici változtatással, mekkora eredményt lehetne elérni: csak egy pici rúzsra lenne szükség vagy egy más színű hajra, a fekete ruha helyett egy élénkebb színűre.

Melyik szerinted a legstílusosabb nemzet? Hol vagyunk mi, magyarok hozzájuk képest?

Nagyon sokat jártam Olaszországban és tény, hogy ők az anyatejjel együtt szívják magukba a divatot. Ott az öreg bácsik is úgy öltözködnek, úgy néznek ki, mintha egy férfimagazinból léptek volna ki. A németekben pedig számomra az rendkívül imponáló, hogy nagyon tudatosan építik magukat, saját magukba fektetnek be és ezt az anyagi ráfordítást később busásan megtérülő befektetésként kezelik. Ez nálunk még hiányzik.

Hazánkban szerintem az a legnagyobb probléma, hogy bátortalanok vagyunk és nem merünk új dolgokat kipróbálni. Ha erre példát kellene mondanom, a legmarkánsabb, hogy szinte mindenki, aki egy kicsit teltebb, kizárólag sötét színeket visel. Pedig attól, hogy valaki feketét vesz fel, nem lesz karcsúbb. Ha végignézek a magyar embereken, a legtöbbjükön a szürke, fekete, barna, sötétkék színek dominálnak. Ennek egyébként lelki okai is vannak, hiszen a színekkel felhívod magadra a figyelmet. Nagyon sok ember pedig nem szeretne a figyelem középpontjába kerülni, emiatt választja a színtelenséget. Pedig a színeknek pozitív ereje van!

Az öltözködés nem csak a ruha, sokkal több annál. Hiszen, ha jól érzed magad a bőrödben, az mindenre kihat, a lelkiállapotodra, a szemléletedre, a párkapcsolatodra, a karrieredre. Jobban meg tudod élni a nőiességedet, a szexualitást. Akik voltak már nálunk fotózáson, ők ezt már látják, felismerték és tudatosan használják is. És tulajdonképpen ez a munkám lényege: megláttatni, hogy benned mi a szép és megtanítani, hogyan tudsz élni ezzel.

Nem értek egyet azzal, ha valaki azért halogat, azért nem vásárol magának egy merészebb, színes ruhát, azért nem jön el fotózásra, mert még le akar fogyni 5-10 vagy 20 kilót és tulajdonképpen mindent annak a pár kilónak a leadásától tesz függővé. Amíg az meg nem történik, addig tükörbe sem néz, mert csúnyának találja önmagát. Szerintem pedig abból kell kihozni a maximumot, amiben jelenleg élünk, a jelen állapotból. Nem csak akkor lehetek szép és boldog, ha manöken alkatom van és 50 kilóra fogytam! A halogatás helyett a jelenben kell élni és ott kell tenni azért, hogy jobban érezzem magam.

Tudsz pár dolgot említeni, mik lesznek 2021 tavaszi-nyári trendjei?

Bár természetesen figyelemmel kísérem a trendeket, nem igazán hiszek abban, hogy azt szolgai módon követni kellene. Mindenkinek más a stílusa, és minden stylist a divatot a saját nyelvezetére transzformálja. A trendszínek tekintetében mindig tájékozódok, de igazából elég, ha bemész egy plázába és látni fogod. Sosem az az alapvető, hogy ezeket kövesd, mert ha az nem a te típusodnak megfelelő, akkor nem vehetsz fel semmit? Trendi például a pliszírozott szoknya, de az nagyon keveseknek áll csak jól. A lényeg, hogy a divatot le kell fordítanod a saját stílusodra, egyéniségedre.

A divat egy körforgás. Vannak mindig megújulások, de új dolog nincsen. Most például megint a retro a divat. Ha lett volna annyi eszem, hogy a régi ruháimat megtartom, akkor most könnyű dolgom lenne, mert az összes beleillene a mostani trendbe.

Szerintem az a legfontosabb, hogy mindenki kialakítsa a saját stílusát, amiben jól érzi magát. Sokan azért félnek a ruháktól, tanácstalanok, amikor betérnek egy üzletbe, mert nem tudnak azonosulni az aktuális divattal. Éppen ezért jó, ha ilyenkor szakember segítségét kérjük, aki ránk szabja a divatot.