Milyen csodálatos lenne, ha hajnalonta úgy 4 óra körül kisétálnánk a városszéli erdőbe, szednénk egy csokréta frissen nyíló gyógynövényt, hazamenve a feléből finom sampont főznénk, a másik felét elkevernénk olívaolajjal meg birkatrágyával, és ránctalanná krémeznénk vele az arcunkat. Ha felfrissültünk és megmostuk fogunkat selyemhernyópasztával (szegény hernyó), csak egy kis szárított levendulát csapnánk a hónunk alá, hogy elnyomja a nap folyamán a testszagot, és már indulnánk is a munkába. Nem igaz?

A természetes szépség igénye szinte mindannyiunkban megvan. Igaz, némileg ütközik azzal az igénnyel, hogy minél gyorsabban és olcsóbban minél simább, feszesebb, ugyanakkor bársonyosabb és ragyogóbb legyen a bőrünk, lágyabb esésű és dúsabb a hajunk, minél drámaibb hatású a tekintetünk és minél rafináltabb az illatunk. Ja és persze hogy ne legyen izzadságfolt a ruhánkon. Ezek nagyon összetett igények, és nagyon nehéz természetes megoldást találni rájuk.

Forradalom a szépségápolásban?

A magam részéről egyáltalán nem vagyok fanatikus megszállottja az organikus szépségápolásnak. Mindig megnézem a címkét. És persze nagyon fontos szempontnak tartom a hatékonyságot is (az ár-érték arányról nem is beszélve). Vásárlás közben általában mérlegelek, és időnként a több vegyi tartósítószer, a nagyobb méretű csomagolás vagy a vonzóbb illat mellett döntök. Nincs lelkiismeret-furdalásom: legalább tudom, mit csinálok. Úgy nagyjából.

Szerencsére az utóbbi években nagy változások álltak be a szépségiparban. Azok a márkák, amelyek korábban esetleg csak egy-egy növény kivonatát keverték a termékeikbe, most előálltak olyan szerekkel, amelyek állagukat vagy kellemes illatukat is egy természetes összetevőnek köszönhetik. Például egyre több márkának van ma már ásványi anyagokat tartalmazó alapozója, és van olyan cég, amely ezeket finomra darált, antioxidáns hatású magvakkal kombinálja. Közismert biokozmetikai brandek termékei, amelyek korábban néhány speciális bioboltban vagy webáruházban voltak elérhetők, most felbukkantak a nagyobb drogérialáncok polcain is. De említhetném akár azt az apróságnak tűnő felfedezésemet is, hogy az elmúlt hetekben elkezdett járványszerűen terjedni a hazai boltokban a 100 százalékban újrahasznosított vécépapír és papír zsebkendő. Szóval úgy tűnik, a szépségápolás és a természet összhangja az utóbbi években sokkal jobban foglalkoztatja a gyártót és a fogyasztót is, mint az elmúlt bő évszázadban bármikor.

Tisztázzuk

Az előbbiekben mindenféle szakkifejezéssel dobálóztam – organikus, bió, természetes, környezetbarát. Bár a legtöbbünknek van bizonyos fogalma e szavak jelentéséről, egy-két dolgot nem árt tisztázni.

1. Azt például, hogy ezeknek a kifejezéseknek nincs egységes definíciója. Ha egy termékbe igazi, élő, termesztett növény kivonatát juttatják be, akkor azt néha természetes összetevőket is tartalmazónak nevezik. Ha nincs benne mesterséges tartósítószer vagy illatanyag, akkor biónak. Az organikus szó pedig inkább a termékösszetevők előállításának és feldolgozásának módját jelzi. Így becézik például azokat a termékeket, amelyekbe permetezés nélkül termesztett növények származékait keverték.

2. Bár nagyon sokféle hazai és EU-szabályozás és tesztrendszer létezik az ökológiai gazdálkodásra, ezek a szabályrendszerek egyelőre nem egységesek. Ahogy említettem, a bió vagy organikus fogalomnak nincs általános definíciója – ez jogi szinten is igaz. Vannak szervezetek, amelyek rengeteg szempont alapján vizsgálják ezt, de ajánlásaiknak inkább a hitelesség érdekében vetik alá magukat a gyártók, nem azért, mert kötelező lenne, és csak így kiálthatnák ki terméküket organikusnak.

3. Abból, hogy valami organikus, bió vagy ökológiai gazdálkodásból származik, még nem következik, hogy egészséges vagy hatékony volna. Ez nyilvánvaló. Először is léteznek mérgező kivonatú növények, másodszor aki mondjuk réten szedett gyógynövényeket kever a saját kezűleg gyártott samponjába, az még nem oldotta meg a tartósítást… pláne, ha az elegybe olyan romlandó, könnyen fertőzést okozó dolgot tett bele, mint a csalán.

4. A mesterséges illatanyagokról gyakran halljuk, hogy bőrérzékenységet vagy allergiát okoznak, ez azonban néhány növényi összetevőre is igaz. Ha egy termékre rá van írva, hogy „hipoallergén”, az szó szerint is csak annyit jelent, hogy az átlagosnál kevesebb allergén anyag van benne, nem pedig azt, hogy egyáltalán nincs.

Nézd meg a címkét

Hogy csak múló divat-e az organikus és biotermékek térhódítása, vagy pár év múlva teljesen kitiltják a szintetikus tartósítószereket a kozmetikumok gyártásából, nos, ez hamarabb kiderül, mint gondolnánk. A piaci előrejelzések szerint a „zöld” termékek forgalma az eddigiekhez hasonló ütemben fog növekedni a következő években is. Az elmúlt tíz évben 18-ról 60 milliárdra nőtt világszerte a bioélelmiszereket és -kozmetikumokat gyártó cégek forgalma, és a növekedési görbe, úgy tűnik, nem lesz laposabb a közeljövőben sem. A természetes alapanyagú termékek iránti igény legnagyobb mértékben az Egyesült Államokban figyelhető meg, ahol 2006 és 2007 között nagyjából 50 százalékkal nőtt a biokozmetikumok forgalma. Magyarországon a biotermékek többsége még mindig valamivel többe kerül, mint amennyit a nagy átlag rászán mondjuk egy tusfürdőre, de nálunk is nagy fellendülés várható. Még egyszer: a természetes alapanyagokat (is) felhasználó termékek fogyasztása önmagában még nem jelent tudatos vásárlást vagy egészséges életmódot – az ilyen termékeknél is fontos, hogy elolvassuk a címkét. Akkor is, ha nem tudunk latinul.

Szöveg: BV, Fotó: photolibrary.com, europress. Ez a cikkünk az Éva magazin 2011. áprilisi számában jelent meg Mitől organikus? címmel.