„Évek óta rettegek, hogy egyszer eljön ez a nap” – Diákok az érettségiről

Borítókép: „Évek óta rettegek, hogy egyszer eljön ez a nap” – Diákok az érettségiről Forrás: Getty Images
A középiskola keretei fojtogatók, de legalább biztonságosak. Milyen érzés, amikor el kell hagyni? Mi lesz utána? Laza körkép fiatalokról: intelligensek, tudatosak, bizonytalanok és szkeptikusok a 2018-as érettségi kapujában.

Érettségire megtanulom, közli az önbizalomtól duzzadó középiskolás, ha a tanár félénken megtudakolja, miért csak egy szmájli árválkodik a dolgozatában, amiről egyébként hetek óta tudott. Vajon a magabiztosság álca, melynek fedezékében ott reszket a vacogó fogú kisgyerek? Vagy tényleg ennyire hisznek jövőbeli önmagukban? El tudok még csípni lepkehálóval olyan diákot, aki férfiasan bevallja: tanárnő, félek? Utánajártam.

Forrás: Getty Images

Ferenc, 18 éves, 11. osztály

„Idén két előrehozott tantárgyból érettségizek, hogy jövőre kevesebb maradjon. Az ELTE programozó informatikus szakára szeretnék bejutni, mert ez hiányszakma, így biztos lehetek benne, hogy találok állást. Ugyanakkor fontos, hogy az embernek több terve legyen: ha valamiért mégsem sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor vizilabdaedzőként képzelem el a jövőmet. Egyelőre nem izgulok, bár a szóbeli érettségi kicsit félelmetes, ha arra gondolok, hogy egy csomó tanár előtt kell majd nyilvánosan beszélnem.”

Dani, 17 éves, 11. osztály

„Előrehozott angol érettségit csinálok idén, és egyáltalán nem félek tőle, mert gyerekkorom óta tanulok angolul. Ha a jövő évre gondolok, egyedül az okoz izgalmat, hogy túl sokat kell majd tanulni. A törire koncentrálok főleg, mert az ELTÉ-re akarok bejutni történelem szakra. Félelem? Én egyáltalán nem vagyok félős típus.”

Rózsa, 18 éves, 11. osztály

„Egyáltalán nem aggódom, ha a jövő évi érettségire gondolok. Mindenki, aki már túl van rajta, azt mondja, hogy nagyon egyszerű, alig készültek rá és mégis ötösök lettek. Én biztosan sokat fogok majd tanulni, mert be akarok jutni a felsőoktatásba, és valamilyen kreatív dologgal (média, újság, tévé, díszlettervezés) szeretnék foglalkozni. Semmiképp sem ülök egy irodában életem végéig.”

Fruzsi, 18 éves, 12. osztály

„Még mindig nem fogtam fel, hogy csak néhány hét van hátra. Igazából örülök neki, hogy nemsokára véget ér, és utána lehet bulizni. Az utóbbi hónapokban többet tanultam, mint az elmúlt három évben, és van ugyan némi egészséges félelem, de tudom, hogy nagy baj nem érhet.”

Inkorrekt dolognak tartom, hogy pontok alapján dől egy ember élete

A szkeptikusok és az izgulósok

Orsi, 17 éves, 11. osztály

„Szerintem igazságtalan az érettségi rendszer. Inkorrekt dolognak tartom, hogy pontok alapján dől egy ember élete, aki esetleg aznap rossz lelkiállapotban volt, és máskor sokkal jobban tudott volna teljesíteni. Én például nagyon izgulós vagyok, és félek attól, hogy hiába tanulok, ha nem leszek megfelelő hangulatban, a vizsga nem úgy sikerül, ahogy a tudásom alapján megérdemelném. Ezen kívül én nem a lexikális tudást mérném, inkább életszerű helyzetek alapján állítanám össze az iskolai anyagot és az érettségit is. Az biztos, hogy időben el kell kezdeni tanulni, hogy minél magabiztosabban kerüljek jövőre a bizottság elé, és ne blokkoljak le.”

Brigi, 18 éves, 12. osztály

„A tánctörténet vizsgától félek a legjobban, mert nincs egységes tankönyvünk. Körülbelül tíz könyvből kell készülni, és ez így nagyon nehéz. A többi tantárgytól egyáltalán nem tartok, sőt kimondottan várom. Nem félek a nyilvános beszédtől, egyáltalán nem vagyok izgulós. Érettségi után pihenek, aztán irány külföld. Van Angliában egy vegán séf kurzus, azt szeretném elvégezni, és egyszer majd nyitnék saját éttermet. Az iskolarendszerből egyébként hiányolom a jelen tanítását. Például fogalmam sincs a politikáról, mert töriből a múltat alaposan megtanuljuk, de arról szó sincs, mi miért történik mostanában.”

Roland, 18 éves, 12. osztály

„Hányingerem van, ha eszembe jut, mi vár rám nemsokára. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, mi lenne, ha eltörném a lábam, és akkor nem kéne érettségizni. De azért majd túl leszek rajta, bőven elég, ha mindenből kettest kapok. Fogalmam sincs, mit csinálok utána, a jövő egyelőre egy fekete lyuk. De valahogy csak lesz.”

Forrás: Getty Images
A töriből a múltat alaposan megtanuljuk, de arról szó sincs, mi miért történik mostanában.

Tina, 19 éves, 12. osztály

„Kicsit félek az érettségitől, ugyanis nyilvános beszédhelyzetben hajlamos vagyok elvörösödni, meg nagyon túl akarok lenni rajta, és emiatt gyorsan beszélek. Ez nem jó. De a kisérettségik mind ötösök lettek, úgyhogy nagy okom azért nincs a pánikra.”

Zsebi, 19 éves, 12. osztály

„4-5 éve folyamatosan arra gondolok, hogy egyszer eljön ez a nap. És most itt van. Nagyon félek attól, hogy olyan feladatot kapok, amire nem tudom a választ, vagy lefagyok, és csak néznek a tanárok, mit keres ez itt. Igazából mindentől. Nagyon rosszul alszom a szorongás és a sok feladat miatt. Ráadásul zavar, hogy egy napra teszik az összes tantárgyat. Én több napra osztanám be, úgy sokkal egyszerűbb volna, és kevésbé félnék tőle. ”

Kanga, 18 éves, 12. osztály

„Nehezen viselem a nyilvános helyzeteket, mert nagyon izgulós vagyok. Szerintem kevesebb témakörből kellene érettségizni, és fontosabb dolgokból, mint amit tanítanak nekünk, mert az iskola nem nevel az életre. Még most is rengeteg feladatot kapunk a suliban, pedig otthon többet tanulhatnánk. Szerintem az iskolarendszer hiányos: például barátságosabbra kéne nevelnie a társadalmat, mert a mai fiatalok nem tudják, hol vannak a határok, és nem tanulnak illemet. Például a kilencedikesek már nem is köszönnek nekünk. Ezen mindenképpen változtatnék.”