Mágikus szó, ami megsimogatja a gyereked lelkét

2019. Augusztus 12.

Forrás: Getty images

Hogyan javíthatod fel egyetlen apró változtatással az üzenetet, amelyet gyermeked kihall a szavaidból?

Ez a cikk a Gyereklélek magazin egyik korábbi lapszámában jelent meg először.

Létezik egy mágikus szó, amely mindössze két betűből áll: és. Hatalma akkor mutatkozik meg igazán, amikor a de szócska helyett használjuk. A tagadó jelentéstartalommal bíró de-vel szemben az és nem érvénytelenít egyetlen nézőpontot sem egy másik kedvéért; helyette összeköti azokat.

Most egy pillanatra gondolkodj el azon, milyen hatása lehet az alábbi mondatnak egy gyerekre:

Értem, hogy amit a testvéred tett, az nagyon bánt téged és örülök, hogy megosztottad velem, mit érzel.

És ennek?

Értem, hogy amit a testvéred tett, az nagyon bánt téged, de örülök, hogy megosztottad velem, mit érzel.

Az első változatban használt és segít a gyermek érzéseit elmélyíteni és világossá teszi, hogy azok fontosak. A mondat első fele érezteti vele, hogy látják és értik őt, míg a második fele kihangsúlyozza annak a jelentőségét, hogy a gyermek érzéseit megosztotta a szülővel. Az üzenet, amelyet a gyermek ebből az interakcióból magáévá tesz – szakszóval internalizál –, az, hogy ha az érzéseinket megosztjuk egy bizalmunkba fogadott személlyel, még közelebb kerülhetünk egymáshoz. A de-vel összekötött mondatban látszólag ugyanez a két nézőpont jelenik meg, csakhogy a de hatására mintha figyelmen kívül hagynánk a gyerek sérelmét, illetve valami fontosabbnak tűnő dologgal írnánk felül, ez esetben azzal, hogy a szülő mennyire örül, amiért a gyermek megosztott vele valamit. A második megnyilatkozás magában hordozza annak kockázatát, hogy a gyermekben fals üzenet dekódolódik: az ő érzései a szülők öröméhez képest kevésbé fontosak.

Forrás: Getty images

De-de! Van megoldás a de helyett és el is áruljuk, hogy melyik ez a varázsszó!

Izgulok, hogy megkapd a feladatot és aggódom is, hogy el ne bukj.

vagy

Izgulok, hogy megkapd a feladatot, de aggódom is, hogy el ne bukj.

Itt az és a szülő által megélt kétféle érzelemnek egyforma súlyt ad, a de azonban inkább az aggódásra és a bukásra helyezi a fókuszt. Közvetít a gyermek felé, méghozzá úgy, hogy elismeri azok egyidejű létezését és közben egyik érzelem sem érvényteleníti a másikat. Egyszerre tartja tiszteletben a gyermeknek a szóban forgó viselkedés (pl. izgalom, érdeklődés, lelkesedés) kapcsán kialakuló érzéseit és veszi tudomásul, hogy az, amit a gyermek csinál, veszélyes is lehet. Míg az és nagyobb valószínűséggel ösztönözhet egy gyermeket arra, hogy átgondolja, mit csinál (anélkül, hogy úgy érezné, kritizálják), addig a de azt sugallja, nem elég ügyes, hogy megússza a kudarcot.

Úgy tűnik, mintha mutatni akartál volna neki valamit és ő úgy érezte,
nem figyeltél rá.

vagy

Úgy tűnik, mintha mutatni akartál volna neki valamit, de ő úgy érezte,
nem figyeltél rá.

Újabb helyzet, de ugyanaz a kicsengése...