Két hét volt hátra az ovikezdésig, és a kislányom még nem volt szobatiszta. A játszótéri anyukák azzal szekáltak, hogy így eltanácsolják majd a gyereket, és visszavihetem a bölcsibe.

Kemény kéz vagy laissez faire?

Kétségbeesetten értem haza, bukott anyának éreztem magam. Kislányom – aki azon a nyáron lett hároméves – hol örömmel és sikerrel próbálgatta a bilibe, vécébe pisilést, hol teljesen érdektelennek mutatkozott. Amikor szóba került köztünk a dolog, azt mondta, hogy az oviban már „bugyis” lesz, nem pelusos.

Az ominózus nap estéjén a netet böngésztem, és vívódtam: keményebbnek kellene lennem? Erőszakkal kéne kihajítanom a pelenkát? Vagy hagyjam, hogy a maga ütemében történjen meg a szobatisztává válás, még akkor is, ha nem jön össze „határidőre”? (Megjegyzem, az ovi nem írta elő kötelező jelleggel a szobatisztaságot. De azért mégiscsak éreztem a nyomást.)

Végül anyai ösztönömre hallgatva a második megoldás mellett voksoltam: nem fogom erőltetni az ügyet. Bízom a gyerekemben, rábízom a dolgot. Azért aznap este még megrendeltem a Pá, pá, pelus című könyvet, amiről az anyatársak ódákat zengtek a világhálón, illetve másnap ott díszelgett a nappalink közepén egy zenélő bili. Igen, zenélő bili. Egy cuki fókáról van szó, amelynek a mélyedésében két érzékelő található. Ha ezeket nedvesség éri, megszólal a zene.

Mit mondjak, nosztalgikus érzések ébredtek bennem kislányom első fókás pisilése nyomán. Mondjuk ezzel véget is ért a bili karrierje: annyira azért nem tetszett neki, hogy többször is kipróbálja. A könyvet viszont ő is nagyon szerette, bár a sokszori közös olvasása sem hozta el a siker robbanásszerű bekövetkeztét, mint annyi más családban.

Varázsütésre

Sztoikus nyugalommal vártam az ovikezdést. Az első nap reggelén az ovi öltözőjében bugyira cseréltem a pelust, és a kislányom teljes természetességgel húzta fel – végül is, megmondta, hogy így lesz. Kicsit izgultam aznap, hogy vajon mi történik majd, de csodák csodájára délután az derült ki, hogy minden rendben volt: nem pisilt be, még a délutáni alvás közben sem. És ez azóta is így van. A kislányom varázsütésre szobatisztává vált (nappal legalábbis).

Tanulság

Az eset számomra tanítás a bizalomról és a türelemről. A gyerekemmel kapcsolatban, a dolgok rendjével kapcsolatban és magammal kapcsolatban is.