"Nem kell az embernek szégyellnie a nagycsaládos életet" - Interjú Vivivel, a hetedik gyermekét váró YouTuber anyukával
Borosné Spielmann Viviennel 2,5 éve készítettem interjút. Akkor még "csak" 5 gyermekes édesanya volt, most már hetedik csemetéjüket várják. Közben elindítottak egy YouTube csatornát, ahol egyáltalán nem unalmas mindennapjaikba avatják be a nézőiket. Akik egyre többen vannak. A csatornáról és a mindennapjaikról faggattam Vivient.
Miért vágtatok bele a vlogolásba?
Köszönöm, hogy feltetted ezt a kérdést. Már nagyon vártam, hogy válaszolhassak rá. :) Igazából több okból vágtam bele a fejszémet ebbe a gigantikus fába - amiről sokszor úgy érzem, hogy nagyon nagy munka, ettől függetlenül nagyon élvezem! Az első ok, hogy már évek óta figyelemmel kísérek több amerikai youtuber házaspárt is, akik büszkén videózgatnak 5-6-7-8-9-10 gyermekükkel is akár, és látszik, hogy élvezik az életet. Nem takargatják a gondokat, nehezebb napjaikat sem, és olyan motiválóak számomra, hogy el sem tudom neked mondani! Viszont amikor megnéztem, hogy itthon mennyien készítenek nagycsaládos tartalmakat, szomorúan konstatáltam, hogy tényleg csak alig páran... Pedig mennyi téma, mennyi kibeszélnivaló van, ami úgy láttuk, simán okot adhat arra, hogy elindítsunk miatta egy csatornát! Nyilván 1-2 lurkónál is már van bőven téma, de
A másik ok az - és most nagyon őszinte leszek, Rozi - egyszerűen besokalltam a sok képmutatástól, ami ömlik napi szinten az emberek, fiatalok, pályakezdők, friss házasok ölébe, a közösségi médián keresztül... Ami hazug módon azt sugallja, hogy nem kelhetsz fel bal lábbal, nem lehetsz sosem gyenge, nem lehet rossz napod, a tested csakis tökéletes lehet... Egyszerűen visszataszító. Ezért megfogadtam, hogy a maga szépségeivel, de a nehézségekkel együtt fogom megmutatni, milyen az életünk. Mert így hiteles. Emberek vagyunk, korántsem tökéletesek, de napról napra jobbak és jobbak szeretnénk lenni. Ezt az utat szeretném bemutatni, képviselni. Éreztetni az emberekkel, hogy igenis ennyi kisgyermek mellett is lehet nyugodt, boldog életed, kiegyensúlyozott párkapcsolatod. Persze minden egyes nap dolgozni kell érte, de megéri! :)
A "videózgatás" még oké, de nehogy azt mondd, hogy a videókat is te vágod, 6 gyerek mellett. Vagy te vágod?
Természetesen, én. Ezt már a legelején megfogadtam, hogy a videovágás örömét, élményét mindenképp szeretném megtanulni (kb. valahol félúton járhatok benne jelenleg), és az én egyedi, néhol bohókás stílusomat belevinni minden egyes képkockába. Nagy segítség, hogy olyan telefonom van, aminek egy nagyon spéci, letisztult, profi videószerkesztője van, így az erre fordított időm napi szinten maximum 1 óra.
Egyre központibb téma a sharenting, látjuk, halljuk, olvassuk a negatívumait, hátrányait, miért nem jó, ha arccal szerepelnek a gyerekeink a közösségi média felületein, videómegosztókon. Nektek pedig a gyerekeitek szerepelnek a videóitokban és a közösségi oldalaitokon is. A kicsik is, a nagyok is. Ti hogy vagytok ezzel? Nem féltek a gyerekek digitális lábnyoma miatt?
Ezt még én is tanulom, informálódok, és "nyitva hagyom" a témát. Régen totálisan elleneztem a gyermekeim szerepeltetését a közösségi oldalakon, de idővel átfogalmazódott bennem 1-2 dolog... Észrevettem, hogy 1-1 posztom, kiírásom a gyermekeimről mennyi erőt, segítséget nyújt az embereknek, sorra kaptam az üzeneteket , a hálás szavakat, és ez nagyon megindító volt számomra. Tudod rólam, hogy hívő ember vagyok, és a Bibliában van egy elég erős ige (több is 😀), de ha egy kicsit megnyitjuk a szívünket, és lelki fülünket, megértjük, miről is szól: "ha valaki tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak” Én szinte egész héten otthon vagyok az 1 éves kisfiammal. Otthonról dolgozom, háztartást vezetek, szinte mindennap főzök (egy ekkora családban muszáj 😀) . A többiek oviznak-suliznak. Fizikális kontaktom idegen emberekkel sokszor nulla. Így elég nehéz segíteni, támogatni, bátorítani őket. Nekem viszont ez szívügyem, hogy segítsek az embereken. Volt olyan is, aki azt írta, hogy úgy érezte a videó hallgatása közben, hogy egy bizonyos mondatot csak őneki mondok abban a pillanatban. Azt mondtam, hogy : "lehet, hogy a szívedben benne van a vágy még egy-két gyermekre, de a saját félelmeid gátolnak meg abban, hogy szintet lépjen az életed és még boldogabb, kiteljesedettebb legyél..." Azt írta a hölgy, hogy mikor én ezt találtam mondani, elsírta magát... és csak zokogott, mint egy kisgyerek. Mert évek óta vágyott még kisbabára, minden adott volt hozzá, de mégsem lépték meg. És ezután a mondatom után érezte a szívében a bizonyosságot arról, hogy lépniük kell. Ahogy ezeket a sorokat írom neked, Rozi, én is itt könnyezek. Ki gondolta volna, hogy ezek majd egy nap megtörténnek velem? Ha valaki pár évvel ezelőtt odajött volna hozzám, hogy "hey, te a YouTube-on keresztül fogsz tudni segíteni az embereknek", akkor tuti lehidaltam volna. Vagy csak simán kinevettem volna. Szóval visszatérve a jó cselekedetre:
Rohamosan nő a videóitok nézettsége, már több ezren néznek meg 1-1 részt. Kíváncsiak az emberek, hogy él egy (most még :D ) 6 gyermekes, extrán nagy család? :)
Én úgy gondolom, abszolút. Ez sokaknak új, főleg, akik nem néznek külföldi tartalmakat. Magyarországon ez egy új dolognak számít, hogy ilyen részletesen be van mutatva egy nagycsalád élete. Az pedig szerintem hab a tortán az embereknek, hogy igyekszünk rengeteget mosolyogni. :D
Mi alapján döntöd el, hogy mi kerül egy videóba? Előre megtervezel egy-egy részt vagy teljesen spontán jön?
Nem nagyon szoktam előre tervezni, a tükör előtt állni és grimaszolva elpróbálni egy jelenetet (😄) , általában a spontán, szívből jövő témák híve vagyok. Egyszerűen érzem, mit szeretnék mondani. Rám tényleg vonatkozik, hogy ami a szívemen, az a számon. A férjemmel készült, közös beszélgetős részeket szoktuk csak megbeszélni, mert általában ott rengeteg kérdést kapunk előtte, és próbáljuk összhangba hozni a videoanyagot. Gyakorlatilag igyekszem törekedni arra, hogy színes és változatos legyen a tartalom, ennek alapján döntök a vágásról, mi kerüljön bele élesben is, és mit hanyagoljak inkább. :)
És mik a visszajelzések a nézőktől? Milyen videókat szeretnek a legjobban?
Igazából egyértelműen a vlogokat és a férjemmel közös beszélgetéseket. Rájöttem egy nagyon fontos dologra: a covid világméretekben megrázott mindannyiunkat, sok ember szíve, lelke összetört, rengeteg ember szenved hiányt családtagokból, barátokból, a szeretteikből, egy szó, mint száz: rendesen megtépázta a lelkünket ez a világjárvány.
... még ha nem is professzionális szinten gyártom a tartalmakat, hogy amíg minket néznek, kicsit felejtsenek el minden mást, gondot, problémát, sérelmeket, sebeket, szomorúságot... és csakúgy "legyenek". Ez mindenkinek kijár, és hozzájárul ahhoz, hogy "jól működjünk". Nem beszélve arról, hogy nagyon szeretem az embereket. Még azokra sem tudok haragudni, akik azért látogatnak el a csatornámra, hogy bántóan kommentáljanak, vagy dislikeoljanak... Nem ez fogja meghatározni úgysem a boldogságomat. :)
Már több mint 1 éves a YouTube csatornátok. Meddig tervezitek csinálni, illetve mik a terveitek 2022-re?
Őszintén? Nagyon sok titkos tervem van az újévre, aminek ha csak a fele is összejön, akkor én egy nagyon boldog és elégedett nő leszek...vagyis még boldogabb, és elégedettebb. :D mert már most is nagyon boldog vagyok. Mindenekelőtt jó lenne azért egy év után már egy rendes, bemutatkozó videó a családunkról. Mert van már minden, sok-sok témában, de bemutatkozást még nem vettünk fel konkrétan. Terveim között szerepel egy közönségtalálkozó is, amit elég nehéz összeszervezni, de ha belefér az időmbe, mindenképp megszervezek, illetve már publikussá vált a nagy fordulat a csatornán: érkezik a 7. kisbabánk, akit tiszta szívből várunk! 4 fiú után nem titkoltan nagyon örülnék újra egy kislánynak, de teljesen mindegy, kit küldtek fentről, mert már most nagyon szeretjük! Ő is tervezett baba, ahogy a testvérei. :)
Hála Istennek, hogy az idő hiánya és a teendőim ellenére megadta, hogy még türelmesebbé váljak, és csatornát tarthassak fent, hála a férjemnek, aki az önzetlen szerelmével támogat és besegít a gyerekekben is, hála a nézőknek és a hallgatóknak, akik nélkül nem lenne ez az egész kis csoda közösség, hála persze a gyerekeknek is, hogy ők is segítenek és támogatnak mindenben (és éjszaka alszanak, hogy legalább kipihenten tudjak videózni 😀) és hála Neked, Rozi, amiért leírhattam mindezt, ami már több, mint egy éve a szívemben volt. Valósággal megkönnyebbültem. Mindenkinek, aki ezt az interjút elolvassa, jó egészséget, és nyugalmat kívánok, szép perceket a szeretteik, család, barátok körében, és ami a legfontosabb: ha van kedvük, iratkozzanak fel a csatornánkra! 😃🙏🏼