Borítókép: Válni akarok! De tényleg muszáj? Forrás: Pixabay

Válni akarok! De tényleg muszáj?

Divatba jött a válás. A partnerünket úgy cseréljük le, mint egy hétköznapi használati cikket és úgy is választjuk ki az új partnert, online oldalakon, értékelések, vélemények, „termékleírás” alapján. Érdemes-e követnünk ezt a divatot vagy poroljuk inkább le az elhasznált kapcsolatot?

De talán kezdjük ott, hogy tényleg divat lett a válás?

A KSH adatai szerint:

  • Évről évre csökken a házasságban élő lakosok száma.
  • Utoljára az 1970-es évek második felében volt pozitív a házasságkötések és a válások egyenlege:
    • A válások száma az 1980-as évek második felében évi közel 30 ezerrel tetőzött.
    • A 2000-es évek második felétől a válások száma csökkenni kezdett, de ekkor volt a legalacsonyabb a házasságkötések száma.
  • 2010 után javult a házasságok mérlege, 2017-re:
    • A válások száma 18 600-ra becsülhető.
    • A házasságkötések száma pedig másfélszeresére, 35.5 ezerről 51.8 ezerre nőtt.
  • Érdekesség, hogy a pozitív trendek mellett:
    • a középfokú végzettségűek és a nyolc általánost végzettek körében is nagyobb mértékben nőtt a házasságkötések száma, mint a felsőfokú végzettségűek körében.
    • az elmúlt közel három évtizedben több mint kétszeresére emelkedett a 40-es éveikben és közel háromszorosára az 50-es éveikben elvált nők aránya.
    • A férfiaknál a 40-esek és az 50-es éveikben járó férfiak körében volt a leggyakoribb a válás.
    • A több mint 20 éves házasságok felbomlásának aránya több mint kétszeresére nőtt, 2017-ben már a legtöbb válás ezeket a frigyeket érintette.

Persze amellett, hogy általában nagy lelki, érzelmi és anyagi teher egy válás, nem árt megemlíteni, hogy sokszor nincs ennél jobb megoldás, hiszen egy tartósan megromlott és nem helyrehozható házasság, különösen, ha gyerekek is élnek a családban, inkább árt, mint használ, nem is beszélve egy bántalmazó kapcsolatról.

Biztos azonban, hogy érdemes mindig megadni egy esélyt annak, hogy feltárjuk, mit nem tudtunk megoldani a házasságunkban, annak mi volt az oka, ki volt érte a felelős, és mi mit tanulhatunk ebből. Ha ennek nem járunk utána, meglehet, hogy a következő kapcsolatunk ugyanúgy sikertelen és boldogtalan lesz.

Nézzük a leggyakrabban emlegetett okokat egy házasság felbontása esetén:

  • az intimitás csökkenése vagy megszűnése
  • háztartási munkák megosztása, férfi/női szerepértelmezés
  • kommunikációs nehézségek: játszmák, félreértések vagy akár a beszélgetés teljes hiánya
  • nézeteltérések gyereknevelési elvek terén
  • pénzügyi kérdések különböző megítélése

A közös ezekben az okokban az, hogy mindegyik mögött gyerekkori minták, szokások állhatnak. Ezeket tudattalanul követjük mindaddig, míg fel nem ismerjük és tudatosan nem teszünk a rossz minták, szokások ellen. Vegyünk néhány példát:

  • Ha valakinek gyerekkorában volt bántalmazás vagy testi fegyelmezés a családjában, akkor jellemző lehetett, hogy ügyelnie kellett a szülők aktuális lelki, hangulati állapotára. Folyamatosan figyelni kellett saját érzéseire, szavaira, így felnőttként is meggondolja, milyen érzést mutat ki, mit tesz szóvá, milyen konfliktust vállal fel. Lehet, hogy felnőttként épp emiatt konfliktuskerülő lesz vagy épp ellenkezőleg, minden áron fel akarja tárni a konfliktusokat.
  • Ha gyerekként nem kapott valaki feltétel nélküli szeretetet, elfogadást szüleitől, akkor felnőttként erre folyamatosan vágyik, szeretné megkapni párjától, gyerekeitől, viszont nehezen veszi észre, ha megkapja ezt a szeretetet. Előfordulhat, hogy párját vagy gyerekeit „üldözni” fogja a szeretetével, és egyfolytában szemrehányást fog adni, hogy nem kap eleget.
  • Akinek a szülei sokat emlegették a pénzügyeket oly módon, hogy „mindig be kell osztani a pénzt”, „addig nyújtózkodj, míg a takaród ér”, „nem repül a sült galamb a szádba”, „az életben mindenért meg kell küzdeni” – akkor ő függetlenül attól, hogy jól keres-e, mindig be fogja osztani a pénzt, takarékoskodni fog és sokat fog dolgozni.

Talán ebből a néhány példából is látszik, hogy ezeknek a gyökere mind a saját gyerekkorunkban található, tehát hiába cseréljük le a párunkat, ha ezekkel a negatív mintákkal nem törődünk, akkor a következő kapcsolatban is okozhatnak problémát.

Természetesen ez nem csak saját magunkra, hanem a párunkra is igaz, tehát nem csak mi magunk felelünk azért, ha probléma merül fel a kapcsolatban. Mindig minden helyzetért mindketten felelősek vagyunk. Legyen szó gyereknevelésről, pénzügyekről, intimitásról, hűtlenségről, mindig ketten vagyunk felelősek. Az arányok és okok persze különbözhetnek.

A cikk itt még nem ér véget. Ha kíváncsi vagy, mit javasol a szakember, mi a legfontosabb teendő, ha úgy érzed, megromlott a házasságod, akkor KATTINTS IDE a folytatásért!

Vedd sorra az alábbiakat is, ha úgy érzed, rajtatok már csak a válás segíthet!