Pedig volt olyan nyaram, hogy egyszer se jutottam el strandra, olyan is, mikor rengeteget tanultam – vizsgáztam, vagy épp dolgoztam, terhes voltam, stb. De nekem minden élethelyzetben pár fokkal megdobja a hangulatom a júniustól augusztusig tartó szezon.

Ez a rajongás azonban nem kölcsönös: fehérbőrű lévén nem mindig úgy szeret engem a nap, ahogy az kívánatos és egészséges lenne, ezért igyekszem már az első nyárias napokon megalapozni a színem.

Egyik ilyen napozásom alkalmával lehet, hogy egy kicsit napszúrást kaptam, ugyanis az idei vakációról nagyon idilli látomásom támadt.

Ebben az évben még itthon vagyok a 16 hónapos kisfiammal, és az iskolaszünetben hamarosan 8. és 10. évüket töltő nagyokkal.

Amikor dolgoztunk, az volt a dilemma, hogy hova tegyük a gyerekeket arra a 11 hétre, jó-e a bölcsődei, óvodai, iskolai ügyelet? Be tudjuk-e vonni a nagyszülőket? Mennyi szabadságunk maradt, külön-külön vegyük ki, de akkor mikor leszünk együtt? Vagy fizessük be a gyerekeket különböző napközis táborokba? Sportos, kézműves, néptáncos, Minecraft-os, angolos? Ma már annyiféle lehetőség közül választhatunk, árban pedig határ a csillagos ég… Jogos a kérdés: több gyerek esetén megéri-e egyáltalán dolgoznunk, vagy a fizetésünk java része elmegy a táborokra, ahova azért fizetjük be a gyerekeket, hogy tudjunk dolgozni…

A FOLYTATÁSÉRT KATTINTS IDE!