Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg először.

Az autóban hagytam valamit – és kiugrunk cigizni, hogy a gyerekek ne lássák. Trükközünk a lakcímkártyákkal a parkolási engedély miatt, a rendőrnek azt mondjuk, kórházba sietünk, azért hajtottunk át a piroson. Hazugságaink bonyolult rendszerében létezik egy szürke zóna, amit a gyerekek is érzékelnek – és tesztelnek. A jó példa mindenható. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy az életükben mi vagyunk az első számú szerepmodellek. A saját viselkedésünkkel tudjuk a leginkább demonstrálni, hogy az őszinte kommunikáció, a becsületesség, a szavahihetőség fontos értékek.

Ne élezzük ki a helyzetet.

Ordítozás és büntetés helyett hatásosabb egy beszélgetés, ahol megértést mutatunk. Ne semmisítsük meg a gyereket, hagyjunk neki lehetőséget a visszakozásra. Pl. "Tuti, hogy nincs itt valahol az ellenőrződ? Hátha megtalálod, míg teregetek." Nem kell az igazság utolsó morzsáját is kipasszíroznunk a gyerekből, koncentráljunk inkább a jóvátételre. Nem fontos, hogy ki törte be az ablakot, inkább azt beszéljük meg, hogy fogjátok az üvegezésre összerakni a pénzt.

„A gyermekkori hazugság nem morális kérdés, ne vegyük a szívünkre – tanácsolja Janet Lehman gyermekvédelmi szakember –, a gyerek pusztán rossz problémamegoldó stratégiát alkalmaz. Szülőként az a feladatunk, hogy megtanítsuk neki, hogyan tudja konstruktívabb módon elérni a céljait vagy megoldani a problémáit. Ezt érdemes minél korábban elkezdeni. Például ovis zsúron egy kisfiú sírva jön ki a felnőttekhez, fogja a fejét, megdobták. A gyerekszobában sunnyog a tettes, komoly arccal bizonygatja, a könyv magától zuhant. Ha a szülő a hazugságra nem görcsöl rá, hanem leguggol a bűnös mellé, és felajánlja, hogy segít neki bocsánatot kérni a síró kisfiútól, odakíséri, és akár „előmond” pár kedves bocsánatkérő szót, azzal rávezeti, hogyan lehet egy ilyen szituációban méltósággal elismerni a hibát.

A szülő felelős a családi élet atmoszférájáért.

Ha az otthon légkör azt sugallja, hogy lehet hibázni, mert meg tudjuk beszélni a tévedést, ami amúgy is kijavítható, ha nem kiabálunk érte, akkor a gyerek kisebb eséllyel fog hazudozni. Ahol mindent el lehet mondani, ott nincs értelme a hazugságnak. Kiöntötte a kakaót? Szétszakadt a könyve? Ne förmedjünk rá. Aktuális türelmes, békés reakciónk a kulcsa annak, hogy később a durva stikliket is bevállalja előttünk. Celluxozzuk össze együtt a könyvet, tanítsuk meg, hogy kell feltörölni a kiöntött kakaót. Néha érdemes érzékeltetni, hogy mi, szülők is követünk el hibákat. Elrontjuk a levest, megbántunk valakit, de amit lehet, igyekszünk helyrehozni.

A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod!

5 hazugság, amit soha többé ne mondj magadnak!