Kutyát tartani: óriási öröm, endorfin dopping, rengeteg simogatás és nyelves puszi, ugatással figyelmeztetés, ha késik a vacsora, véget nem érő labdázás, zoknilopkodás, sokszor mindent elborító szőrszálak, rengeteg különféle szeretnivaló hóbortos szokás – és nem mellesleg óriási felelősség. Kutyát tartani ugyanis azt is jelenti, hogy életük végéig mi gondoskodunk egy másik élőlényről: enni és inni adunk neki, ápoljuk a külsejét, rendszeresen beoltatjuk, ügyelünk a biztonságára és az egészségére is. Védjük a különböző külső és belső parazitáktól (mint a férgek, a bolha, a kullancs vagy a szúnyog), és bizony ezeken kívül nyáron még a toklásztól is óvakodni kell.

Mi a toklász, és miért lett a kutyás gazdik rémálma?

Bár biológiai értelemben toklásznak nevezzük a gabonafélékhez hasonló kalászos növények érett, megszáradt virágrészét, a köznyelvben toklász alatt általában az egérárpa (Hordeum murinum) kalászát értjük. Hogy miért kapott ilyen kitüntetett figyelmet éppen ez a gyomnövény? Sajnos azért, mert ez okozza a legtöbb bosszúságot. Tavasszal, amikor még zöld a kalásza, még „csak” az a borzasztó benne, hogy folyton beletapad a hosszabb szőrű kutyák bundájába. Kitépni már ekkor nehézkes, mert apró darabokra hullik, ezért alaposan ki kell fésülni, de ekkor legalább még nem életveszélyes. Nyáron viszont, amikor elszárad a kalász, már nagyon is az!

A toklász alakja nyílvesszőre vagy dárdára hasonlít, a hegyes, kampós kialakítású szálkák eredeti funkciója pedig a növény szaporodásának elősegítése. A kalászon találhatók ugyanis a magok, és a nyílszerű alaknak köszönhetően könnyen be tudnak fúródni a talajba, hogy aztán ott gyökeret eresszenek. De sajnos a toklász nemcsak a talajba tud befúródni, hanem a kutyákba is. A toklász ráadásul alakja miatt csak egy irányba képes haladni, így ha egyszer bejut a bundába, onnan halad előre, fúródik a bőrbe vagy akár a testnyílásokba. Leggyakrabban a kutya lábujjai közé, fülébe vagy orrába jut be a toklász, de bekerülhet a szemhéj alá, az ínybe, sőt a nemi szerveken át is. Mozgás közben az állat izmai segítik a toklászt abban, hogy egyre mélyebbre vándoroljon, gyulladást, tályogot, sőt belső szervi károsodást is okozva. Kezelés nélkül sajnos halált is okozhat egyetlen pici toklász is, ezért tényleg fontos az elővigyázatosság.

Óvintézkedések, amelyek életet menthetne

A hosszú szőrű, dús bundájú vagy lógó fülű kutyafajtáknál különösen figyelni kell. A golden retrieverek, a spánielek, a különböző szetterek, a bichonok és a schnauzerek körében okozza a legtöbb problémát a toklász. Nyáron ezért is érdemes a bundájukat rövidebbre nyíratni, különösen a toklász szempontjából kritikus testrészeknél. De a rövid szőrű fajták gazdáinak sem árt óvatosnak lenni nyáron, mert az egérárpa nagyon szapora, szinte kiirthatatlan gyomnövény, országszerte mindenhol előfordul, nemcsak a mezőkön, hanem a városokban is. Sajnos akár séták alkalmával is belefuthatunk olyan elhanyagolt zöldterületbe (legyen az parkrész vagy egy családi ház utcafrontja), ahol tömegével vannak toklászok. Ha ezeket a területeket nem tudjuk elkerülni, akkor mindenképp tartsuk rövid pórázon a kutyánkat, ne engedjük a toklászok környékén szaglászni, hemperegni, véletlenül se ott labdázzunk, futassuk, logó fülű bundások esetében pedig hasznos lehet a fülvédő is. Hazaérve mindig nézzük, fésüljük át a kedvencünk szőrét (ez egyébként a kullancsok miatt egyébként is javasolt).

Ha mégis toklász ment a kutyánkba

Szerencsés esetben a toklászt még a bundán észrevesszük, ám leggyakrabban olyan gyorsan utat talál magának a kutya testébe, hogy már csak a tünetekből tudunk arra következtetni, hogy baj van. Ha a kutyus intenzíven nyalogatja vagy rágja a mancsát, sántítani kezd, és a terület megduzzad, kipirosodik, akkor valószínűleg toklász fúródott a lábába. Sokszor gennyes váladék is ürülhet a sebből, további gyanús jel, hogy az eb érzékenyen reagál az érintésre. Ha a toklász a fülbe kerül, a kutya hevesen rázza a fejét, gyakran csak az egyik oldalra, és dörzsölni kezdi a fülét. A fülkagylóból bűzös váladék szivároghat, és a négylábú fájdalmat jelezhet, ha hozzáérünk a füléhez. Az orrba jutott toklász hirtelen, ismétlődő tüsszögést vált ki, gyakran egyoldali orrvérzés is előfordulhat, és figyelmeztető tünet, hogy a kutya mancsával dörzsölni próbálja az orrát. Ilyenkor a légzése is nehezített lehet, sokszor prüszköl. A szembe fúródott toklászra pedig akkor gyanakodjunk, ha a kutya hunyorog, gyakran pislog, dörzsöli a szemét, a szemhéj megduzzadt, kipirosodott, esetleg fokozott könnyezést és váladékozást tapasztalunk. Előfordul az is, hogy a toklász a bőr alá fúródik, például a combhajlatban, hónaljban vagy a farok tövénél. Ilyenkor fájdalmas, piros, duzzadt csomó jelenhet meg, amit a kutya nyalogat vagy vakarni próbál.

Ha a fenti tüneteket tapasztaljuk a kutyánkon, vagy kikandikáló toklász véget látunk a testén, akkor minél előbb forduljunk állatorvoshoz. Amennyiben a toklász a kutya fülébe, orrába vagy szemhéja alá került, a szakember speciális eszközökkel (például otoszkóppal, csipesszel vagy endoszkóppal) vizsgálja meg a területet, és gyakran bódításban, nyugtatás mellett távolítja el. Gyakran ha már gyulladást vagy tályogot okozott a toklász, akkor kisebb sebészi feltárásra is szükség lehet, hogy a teljes növényi rész eltávolítható legyen. A beavatkozás után az állatorvos rendszerint fertőtlenítő kezelést és antibiotikumot ír elő a gyulladás megelőzésére vagy kezelésére. Mivel a toklász csak előre képes haladni a szövetek között, a részleges eltávolítás nem megoldás – fontos, hogy minden darabját maradéktalanul kiszedjék, különben a panaszok újra visszatérhetnek vagy súlyosbodhatnak. Ezért a legbiztonságosabb, ha gyanú esetén nem otthon próbálkozunk a toklász eltávolításával.

Az alábbi galériában további hasznos infókat találsz, hogy felhőtlen legyen a nyaratok a kutyusoddal: