Tízezer óra

Borítókép: Tízezer óra
Egy amerikai pszichológus, Anders Ericsson teóriája szerint tízezer óra gyakorlás kell hozzá, hogy az ember kiemelkedjen az átlagból. Legyen szó zenéről, festészetről, sportról: ennyi munkát kell belefektetni, ha valaki világszínvonalú eredményt akar valaki elérni. A gyakorlás ugyanis (szinte) fontosabb, mint a tehetség.

Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

Tizenéves éves csodagyerekek adnak zongora koncertet, egyetemet végeznek, vagy épp olimpiai bajnokságot nyernek. Őket látva meggyőződésünk, hogy a tehetség velük született adomány. Akinek megadatik, az képes ezekre az emberfeletti sikerekre. Akinek nincs... hát, ott nincs mit tenni. Azok az átlagos emberek.

A pszichológusok azonban manapság úgy vélik, a tehetség önmagában még nem sokat jelent. A környezeti hatások, egy jó tanár, a támogató család, a megfelelő iskola sokkal inkább meghatározza, mi lesz belőlünk, mint az, hogy milyen génekkel születünk. Bár tagadhatatlan, annak is van szerepe a sikerben.

Örömmel könnyebb

Az a bizonyos tízezer óra ugyanis nem azt jelenti, hogy ennyi ideig kell unottan klimpírozni egy zongorán, vagy nyomni a monoton fekvőtámaszokat. Kemény, határokat feszegető gyakorlási folyamatot jelent, aminek nem mindenki hajlandó odaszentelődni. Ahhoz, hogy az ember kitartson, élveznie kell amit csinál, örömét kell lelnie az egyre nehezebb kihívásokban. És itt lép be a tehetség. Mert aki eleve jó valamiben az könnyebben jut sikerélményhez, ezért szívesen fektet a tevékenységbe sok-sok munkát, akkor is, ha emiatt egy csomó más dologról kell lemondania. Mindig vannak, akik ugyanannyi tanulás mellett is gyorsabban haladnak és ügyesebbek másoknál. Mert tehetségesek.

A különbség a tehetséges és az egyszerűen csak elszánt ember eredménye között akár 30% is lehet, ami egy sportban iszonyat nagy különbség. Másfelől micsoda lehetőség tudni, hogy némi kitartással bárki elérheti Mozart vagy Einstein zsenialitásának 70%-át. És az egyáltalán nem kevés!

Korlátok nélkül

Aki tehetséges, az hamarabb és kisebb erőfeszítéssel juthat el a képességei pillanatnyi határához. A továbblépés azonban nem lehetetlen: csak akaraterő és elszánás kérdése. A szakemberek szerint sokszor éppen a tehetség tudata blokkolja a fejlődést, illetve a tehetség hiányának a képzete sarkallhat nagyobb erőbedobásra valakit, hogy elérje vagy épp túlszárnyalja a kitűzött célt. Anders Ericsson több tucat, a saját szakterületén kiemelkedően sikeres embert vizsgált meg és hasonlított össze riválisaikkal tehetség szempontjából. Ericsson határozottan állítja, hogy a siker kulcsának minden esetben a kitartó gyakorlás bizonyult. Olyannyira, hogy a vizsgált “tehetségek” jó része egyáltalán nem indult orrhossznyi előnnyel a szakterületén, vagyis nem számított csodagyereknek, őstehetségnek vagy kirívó tálentumnak. Annál inkább szorgalmasnak.

A tízezer órás szabály azt sugallja, hogy nincs a gének által előre meghatározva a sorsunk, és szabadon dönthetünk, mit akarunk kezdeni az életünkkel. Ha nincs is meg bennünk a tehetség, kellő fegyelemmel és kemény munkával bármilyen álmot megvalósíthatunk: megtanulhatunk gitározni, hátraszaltózni, vagy integrált számítani.

Felnőttként se késő

A szülő hajlamos kétségbe esni, amikor a gyerek még 10-14 évesen sem árul el semmiféle különleges képességet, és ez az a kor, amikor a tanárok is kezdenek lemondani a közepesnek tűnő, átlagos gyerekekről. A legtöbben ugyanis úgy vélik: a tehetség korán megmutatkozik. Ha van.

Pedig nem minden géniusz születik csodagyerekként. Mark Twain 49 éves volt, amikor megírta a Huckleberry Finnt, Alfred Hitchcock 40 éves volt, amikor az első filmjét megrendezte, Cézanne pedig a legjobb képeit 60 éves kora után festette meg. Vajon kisebb lenne ettől az ő műveik értéke?

Ezért fontos, hogy soha ne éreztessük a gyerekkel, hogy számára már késő. Lehet, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy belevágjon a saját tízezer órás kihívásába.

Mindenkinek van tehesége

A zenei, matematikai és sportolói tehetségen kívül, amiket hagyományosan elismerünk, sokféle más dologban is lehet tehetséges valaki. A nyelvi tálentum jól bánik a szavakkal, a térben jól eligazodó, képes három dimenziós képekben is gondolkodni, az interperszonális tehetség különösen érzékeny az ember-ember közti kapcsolatokra, a természeti tehetség pedig jól ért a növényekhez, állatokhoz. Míg régen azt tartották a tudósok, hogy a tehetség ritka adomány, manapság inkább úgy gondoljuk, mindenkinek van valamiféle különleges képessége, amire ha rátalál, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz az élete.

HONNAN TUDOD, HOGY OKOS VAGY TEHETSÉGES?

<p><strong>OKOS</strong></p><ul><li>Tudja a választ a kérdésekre</li><li>Keményen megdolgozik az eredményért</li><li>Élvezi az iskolát</li><li>Jó a képzelőereje</li></ul>
<p><strong>TEHETSÉGES</strong></p><ul><li>Maga fogalmaz meg új kérdéseket</li><li>Könnyedén halad</li><li>Az önvezérelt tanulást szereti</li><li>Képzelőereje segítségével új dolgokat alkot, új hipotéziseket állít fel</li></ul>