Vannak helyzetek, amikor a logikus magyarázat, a türelem és a kompromisszum kevésnek bizonyul – főleg, ha egy dackorszakos háromévessel vagy egy makacs ötévessel kell megértetni, miért nem lehet fagyit reggelire, vagy miért kell felvenni a sapkát. Ilyenkor sok szülő fordul egy régi, jól bevált eszközhöz: a nevelési célzatú füllentéshez. Míg ez régebben teljesen megszokott volt, ma már egyre jobban megosztja az anyákat, az apákat, na és a gyermekpszichológusokat. Sokan ártatlan hazugságként fogják fel az olyan figyelmeztetéseket, mint hogy „A (robot)porszívó megeszi a játékokat, amiket elől hagyunk éjszakára.” Mások pedig azt látják bennük, hogy a szülők átverik a gyerekeket, kihasználják a tudatlanságukat és naivitásukat, ráadásul a kicsikbe azt nevelhetik, hogy a felnőttekben nem lehet bízni, hiszen hazudnak.

Személyes véleményem, hogy ezen a téren is az arany középút a legcélravezetőbb. Nem gondolom ördögtől valónak, ha néha füllentek a gyerekeimnek, hogy rávegyem őket valamire vagy megtanítsak valamit. A húsvéti nyusziban és a Mikulásban sem a hazugságot és az átverést sem látom, hanem a kedves történetet, ami egyszerre tanítja és elvarázsolja a gyerekeket. De igyekszem nem túlzásba vinni, és nem ijesztő hazugságokat kitalálni, ha a fegyelmezésről van szó. Az olyan klasszikusokat, mint „Ne nyeld le a magot, dinnye nő a hasadban” teljesen feleslegesnek érzem, egyrészt értelme sincsen, hiszen semmi bajunk nem lesz, ha lenyeljük a dinnyemagot, másrészt felesleges félelmet kelt a gyerekekben. Ha jól használjuk őket, akkor az ártatlan füllentésekkel némi humort, játékosságot csempészhetünk a gyereknevelésbe – márpedig erre nagy szükség van bizonyos szituációkban, amikor úgy érezzük, más nem használ.

A galériában összegyűjtöttem néhány vicces füllentést, amit nevelő szándékkal vetettek be a kreatív szülők: