Rédei Zsuzsanna pedagógiai szakpszichológus szerint az oktatási rendszer jelenlegi működési módja egyik szereplőnek sem előnyös. Hiába az év legjobban várt időszaka a nyár, a szülőknek jelentős logisztikai, anyagi nehézséget jelent, a gyerekeknek pedig rengeteg elfelejtett tudást és készségkiesést, amelyet később, az év során lesznek kénytelenek behozni.

A „nyári visszaesés” jelensége a 20. század eleje óta foglalkoztatja az oktatáskutatókat. A tanulók a tanév során megszerzett tudásuk akár 25–30%-át is elveszíthetik a nyári szünet alatt, vagyis átlagosan egy hónapnyi tananyag eshet ki, ami a hátrányos helyzetű diákok esetében akár negyedévnyi tudást is jelenthet. A nyári tudásveszteség a matematikai készségek terén nagyobb, mint az olvasás esetében. Az olvasási szintfelmérések azt mutatják, hogy a középosztály gyerekeinek olvasási készsége nyáron is fejlődik, a hátrányos helyzetűeké viszont romlik. Hogy melyik területen fokozottabb a felejtés, azon is múlhat, melyik készségét használja többet a gyerek a nyár során (inkább az olvasást vagy a matematikai feladatokat), illetve hogy mennyire megjegyezhető az adott tudás (a tény- és eljárásalapú ismeretek könnyebben törlődnek, mint a fogalmi tudás).

Pihenés vagy tanulás?

Feladatod-e a gyereket ritmusban tartani, vagy csak hagyd pihenni? A szakember szerint nehéz jó választ adni erre a kérdésre. „Hiába tűnik minimális tanulásnak napi fél óra, ha egyszer nem célravezető – véli Rédei Zsuzsanna. – Ugyanakkor hiába van az időnkénti unatkozásnak pozitív hatása a kreativitásra, a fantáziára, a problémamegoldó készségre, érdemes valamilyen közvetett módon elmélyíteni az év közben megszerzett tudást.”

Tankönyvből valóság. Ideális megoldás egy-két nyári programot olyan látványosságok köré szervezni, amelyekről a gyerek már tanult az előző tanévben. Például ha a római kor volt a tananyag, elmehettek Aquincumba, ha az Egri csillagok a kötelező olvasmány, kirándulhattok Egerbe. Így a tankönyvből megtanult dolgok kézzel fogható történetté válnak, és a gyerek tudja mihez kapcsolni a tanultakat.

Kutatások azt mutatják, hogy a frontális oktatásból csupán 10% marad meg tudás szintjén. Ezzel szemben a tananyag élményszerű átadására összpontosító, projektalapú oktatás sokkal jobb eredményeket produkál.