Ez a Gyereklélek magazin cikke.

SZÉGYEN = annak gondolata (és érzése), hogy rossz vagyok. Méltatlan a szeretetre, elfogadásra.

„Mit csinálsz? Szégyelld magad!”

– ezt mind megkaptuk gyerekkorunkban. A megszégyenítés annyira beépült az átlagszülő nevelési stratégiájába, hogy észrevehetetlen, láthatatlan érzelmi nádpálca szerepét tölti be. Az sem véletlen ám, hogy valaha a piactéren, kalodában tették „szégyenszemre” közzé a bűnösöket. Már az őseink is tudták, hogy ez az érzés mélyen belemar a legcinikusabb lélekbe is. Nemhogy még egy gyerekébe.

Milyen kárt okoz a szégyen?

Gátol, kényszerpályákon tart. Leblokkolunk tőle. A csigaházunkba húzódunk. Teperünk, hogy megfeleljünk. Görcsölünk, hogy ne tartsanak minket idiótának.

Megbetegít. Bár a klinikai pszichológia kiemelten nem foglalkozik a szégyennel, a terápiás tapasztalat azt mutatja, rengeteg elakadás, lelki probléma gyökere a szégyentől való félelem (önértékelési problémák, személyiségzavarok, pánik, kényszerbetegség, fóbiák, evészavarok, addikciók).

Nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Miért olyan erős érzelem a szégyentől való félelem? Mert oda viszi be az ütést, ahol a legérzékenyebbek vagyunk. Az ember szociális lény. Mindennél jobban vágyunk arra, hogy jónak, szeretettnek érezzük magunkat. A szégyen ennek a pozitív előjelű kapcsolódásnak az elveszítése. És pont ezért annyira hatékony, ha nevelésről van szó.

Stafétabot

Ha a szégyen ilyen pusztítást visz végbe a gyerek lelkében, akkor jó lenne örökre kidobni a nevelési eszköztárunkból, ugye? Az a nehéz ebben, hogy a szégyenkeltés nevelési stratégiáját generációról generációra adjuk tovább. Anyánk azért szégyenített meg minket, mert őt is szégyenkeltéssel nevelték. Mivel belénk ivódott ez a megközelítés, nehezen is ismerjük fel, hol csúszik félre a dolog.

• Hihetetlen, mennyire trehány vagy!
• Úgy bőgsz, mint egy csecsemő.
• Egyszerűen megőrjítesz.
• Már megint kiöntötted a tejet!
• Nem hiszem el!
• Ne izegj-mozogj, zavarod a bácsit.Hogy képzeled?!
• Miért nem tudsz szót fogadni?
• Soha többet nem jöhetsz velünk étterembe!
• És néha szavak sem kellenek, csak dühös fújtatás, megalázó szemforgatás a hatéves gyerek pisis ágyneműje fölött.

Büntetés helyett következmény

Gyermeked dühében betöri a társasház egyik lámpáját. Büntetésből nem nézhet egy hétig tévét? Nem mehet a hétvégi zsúrra? Ha az okulásul szánt büntetés messze esik a kiinduló rossz döntéstől, inkább csak a szülő iránti düh kiváltására alkalmas. Ha viszont a gyereknek a következményeket kell viselnie (pl. bevallani a gondnoknak a tettét, gyűjtenie az új lámpára), akkor a szégyen nem a szülő döntéséből, hanem a tettből következik. Enyhébb esetekben a büntetés helyett elég lehet a helyzet átbeszélése, kijavítása, az indulatok átirányítása.

Mihaszna szégyenkezés

HASZNOS:
mert a pszichológusok egyetértenek abban, hogy bizonyos mennyiségű szégyenre szükségünk van ahhoz, hogy a társadalmi szabályokat elsajátítsuk. Ez a feszengő, kellemetlen érzés tart vissza minket attól, hogy társadalmilag elfogadhatatlan dolgokat tegyünk. Daniel Siegel amerikai pszichiáter úgy hívja ezt: „prefrontális kérgi kuplung”. Ez segít, hogy váltani tudjunk arról, amit akarunk (gumicukrot csórni a boltból), arra, amit még jobban akarunk (nem okozni csalódást a szüleinknek).

KÁROS:
mert a probléma ott kezdődik, amikor a természetes, átmeneti szégyenreakció befészkeli magát a személyiségbe, és az identitás részévé válik. Ekkor válhat a szégyen bénító, pusztító érzéssé, pszichés problémák forrásává. Ez a patológiás (vagy krónikus), ártalmas, mérgező szégyen. És jelenleg sokkal többeket nyomorít meg, mint elsőre hinnénk.

Kínálj feloldást

A hiba kijavítása, megoldás keresése, de akár a konfliktust okozó történet átbeszélése is segíthet feloldani a negatív érzelmeket.
Rossz: „Hogy lehetsz ennyire gonosz, hogy direkt összefirkálod a testvéred rajzát? Nem fér a fejembe!”
Feloldás: Leültél rajzolni, oké. Aztán mi történt? Meglökött, és elrontottad? Dühös lettél? Na, értem, akkor itt ment félre a dolog. Máskor inkább szólj rá, hogy ne ugráljon körülötted. Nem érdemes dühből rosszat okozni neki, mert akkor meg ő lesz dühös, és ő csinál neked rosszat, aztán meg te vissza, és így megy egész nap. Hol a radír? Javítsuk ki a rajzokat.

Rossz: Nem hiszem el, hogy megint elhagytad a kabátodat! Esküszöm, a fejedet is elhagynád, ha nem lenne hozzád nőve.
Feloldás: Hol hagyhattad? Nem emlékszel? A fene vigye el. Találjunk ki valami megoldást, hogy legközelebb ne hagyd el.

Hivatkozz a család közösségére

A külső társadalmi normákat a közösséghez való tartozás vágya alakítja belső morális érzékké. Mi van akkor, ha ugyanazt a vágyat nem szégyent kiváltó dörgedelmes szidással, hanem szelídebb módszerrel piszkálod fel? Érdemes kipróbálni!

„Szappannal mosom ki a szádat, ha így beszélsz!”
HELYETT:
„Hahó, mi ebben a családban nem így beszélünk egymással, emlékszel? Nagyon rosszulesik, hogy ezt hallom tőled. Te is ennek a családnak a tagja vagy!”

Tedd rendbe a saját szégyen-érzeted

Milyen megfelelési kényszerek mozgatnak? Melyik elvárás az, ami neked fontos, és melyik az, ami csak az anyukádéknak volt az? Minden generációnak megvan a lehetősége, hogy a hozott mintákkal gazdálkodjon. Anyáink generációjában például erősebben él a „nem szabad kellemetlenkedni, nem szabad feltűnősködni” parancsa, mert 50 évig a szocializmusban az életet jelentette, ha valaki képes volt meghúzni magát. Ma már ennél fontosabbnak tartjuk a felfedezés vagy az önkifejezés bátorságát. Választani kell az elvárások közül!

Énüzenetekkel kommunikálj

Hát te teljesen megbolondultál?! Összefirkáltad a falat????? Nálad rosszabb gyereket nem hordott hátán a föld!”
HELYETT:
„Most nagyon dühös lettem. Sokat dolgoztunk anyával, hogy ez a fal fehér legyen. Nagyon bosszant, hogy festhetjük újra!”

Ezért ne alázd meg akkor sem, ha rosszat tett

Megalázni annyit tesz, mint szándékosan lelki fájdalmat okozni. Egy nyilvános leckéztetés is lehet megalázó. Ha szükség van a hegyibeszédre, akkor se közönség előtt harsogd el. Hívd félre a gyereket, és magyarázd el neki a szabályokat vagy a helyzetet négyszemközt.

Ami az ártalmas szégyenérzetre hajlamosít:

1. Szégyenre érzékeny személyiség, ártalomkerülő temperamentum.
2. Túlféltő szülő, bizonytalan-szorongó korai kötődési stílus.
3. Túlzott szülői kontroll, magas elvárások, perfekcionizmus.
4. Kemény, büntető attitűd, tekintélyelvű nevelés.
5. Megszégyenítő, megalázó nevelési módszerek.
6. Abúzus, stigmatizáció, bullying, parentifikáció (a gyerek felnőtt/szülő szerepbe kerülése).
7. Szülői szégyen.

Ne akarj tökéletes szülő lenni

„Látom azt a görcsös igyekezetet a szülőkben, hogy minden helyzetben a legegyértelműbb, legkoherensebb, legtámogatóbb szülei akarnak lenni a gyereküknek – meséli a pszichoterapeuta. – Ez lehetetlen! Ha ennek akarunk megfelelni, borítékoljuk a saját szégyenérzetünket. Ha bennünk állandósul a szégyenérzet, ezt szívesen felkeltjük majd másokban is, például a gyerekeinkben.”

Reális elvárásokat támassz

Ha túl messze van a reális én az ideális éntől (vagy az élet sok területén esik messze tőle), az permanens szégyenérzetet okoz. Ne akarj tökéletes gyereket, mert a végén kapsz egy neurotikus, szorongó felnőttet.

Sztárok, akiket gyerekkorukban sokat csúfoltak