A magánélethez való jog

A törvény 10. § szerint „Az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelmét jelenti különösen mások otthonába való jogosulatlan behatolás, vagy egyéb sértő, zavaró, zaklató módon történő jogosulatlan beavatkozás. Akit az otthon tiszteletben tartásához való jogában megsértenek, a magánéletvédelmi törvényben foglalt jogkövetkezményeken kívül külön törvényben meghatározottak szerint egyéb, így különösen birtokvédelmi, szomszédjogi, tulajdonvédelmi igényeket is érvényesíthet.”

A bírósági döntvénytárban az elmúlt hat évből 80 anonim ítélet található, melyben a bíróság a hivatkozott szakaszra alapozva hozott döntést, 38-nak volt valamilyen birtokvédelmi-szomszédjogi előzménye a leírás szerint, azaz a bírósági eljárást már megelőzte egy akár több éve tartó szomszédháború (ebből a szempontból érdekes tehát, hogy a magánéletvédelmi törvény által javasolt birtokvédelmi igényérvényesítésen az érintettek majdnem fele már előzetesen túlesett).

Ilyen esetekben sokszor kerül sor kamerarendszer felszerelésére is, amely részben lehet bosszúlépés, részben védelmi eszköz is, hogy bizonyíthatóak legyenek a jövőben a szomszéd által elkövetett bosszúságok. A kamerahasználattal megvalósított megfigyeléssel, amely sokszor kémkedésbe csap át a jogszerűtlen adatkezelés miatt a felek sokszor kötnek ki például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt vagy pereskednek szintén bíróságon.

Vajon a kutyaugatás is sérti a magánélethez való jogot?

A Debreceni Ítélőtábla egyik érdekes döntése szerint az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelme miatt felperesenként 200.000.- Ft sérelemdíjat ítélt meg a bíróság a nagyszámú kutya tartásával együtt járó zavaró hatások miatt, a jogsértő állapot felszámolása érdekében pedig a jövőre nézve a tartható kutyák számát a bíróság ötben maximalizálta.

Az ítélet szerint az alperes által tartott kutyák száma három év alatt egyről 19-re nőtt, az állandó ugatás, a kutyák élelmére jövő patkányok, a nagy mennyiségű ürülékkel járó bűz, illetve a kutyák edzését biztosító sporteszközök zaja miatt a pihenés és a nyugalom a felpereseknél teljesen ellehetetlenült. A kutyákat az alperes láncon illetve kennelekben tartotta, és súlyhúzó versenyekre járt velük, a kutyák száma végül a per kezdetére már 20-ra nőtt. A panaszbeadványok hatására először jegyzői és hatósági állatorvosi eljárás folyt, ahol a kutyák oltási könyvétől kezdve a trágyatárolásig bezárólag több szabálytalanság miatt jártak el, de az állatok létszámának csökkentését vagy a további szaporítás ivartalanítással megakadályozását nem írták elő.

A bíróság szerint a nagyobb létszámú kutyatartásból eredő, a kutyaugatással okozott zajhatással, a kutyaürülék szakszerűtlen kezelésével okozott szaghatással, a kutyák edzését biztosító sporteszközök zajhatásával megsértették a felperes személyiségi jogát, ezt a sérelmet pedig sérelemdíjjal és az állatállomány létszámának csökkentésével kompenzálta.

Fontos kérdés, de az ítéletből nem derült ki, mert a bíróság nem tért ki rá, hogy az alperesnek pontosan hogyan kellett 60 napon belül 15 kutya sorsáról úgy gondoskodnia, hogy azokat már máshol tartsa.