Elolvasom ezt a három szót. Bár mindegyik jelentését ismerem, értem külön-külön, egymás mögé rakva őket mégsem tudtam elsőre értelmezni.

Édesanyaként, nem formális képzőként és élményalapú tananyag-készítőként felkaptam a fejem erre a szóösszetételre, úgyhogy kicsit utána néztem ennek a módszernek.

Ahhoz, hogy valaki önállóan tudjon tanulni, több tényezőnek, tapasztalatnak és tudásnak kell egyszerre a birtokában lenni. A gyerekek aktív és mindenre elszánt „tanulók” – kíváncsiak a világra és nincs a számukra lehetetlen!

Az első, hogy meglegyen az akarat a tanulásra - azaz legyen elhivatottság!

A második, hogy legyen egy cél. Ez nagyobbaknál már megbeszélhető és egészen konkrétak tudnak lenni. A kisebbekkel még nem feltétlen tudjuk, mi is a cél, mert ők még nem feltétlen tudják szavakba önteni. Ha viszont arra gondolunk, hogy a járni tanulás, vagy a beszéd elsajátítása (még ha nem is kimondott cél) mennyire egyértelmű – akkor láthatjuk, hogy elhivatottságból nincs hiány.

A harmadik pont, hogy legyen elkötelezve a folyamat iránt. A tanulás nem feltétlen véges – sőt minél többet tudunk annál több kérdés merül fel. Minél nagyobbak lesznek, annál jobban megértik, hogy ők HOGYAN tanulnak. Ilyenkor érdemes megnézni, milyen módszert, vagy stratégiát használnak a tanulási folyamatok alatt.

A negyedik pontja, hogy megtanulják értékelni a tanulást – azaz a saját tanulási folyamatát megtanulja kiértékelni. Felismerni a hibákat, értékelni a sikereket!

Hogyan segíthetünk mi szülők akár már kis gyerekkorban, hogy ezeket a készségeket elsajátítsa?

Engedd, hogy szabadon játsszon!

Teremts neki lehetőséget, hogy gyakorolja az önálló tanulást! Hagyd belemélyedni játékba, vagy épp engedd meg neki, hogy félbe hagyjon dolgokat!

Kösd össze a játékokat a tanulással!

Mutasd meg neki, hogy befejezni fontosabb, mint sikeresnek lenni!

Türelem! – Ez lesz a kulcsa neked is ebben a folyamatban és neki is.

Olvasd el és hallgasd meg, miért is fontos, hogy mindezeket biztosítsuk a gyerekeinknek!