Kedves Éva Magazin!

Lelkes követőtök vagyok már évek óta, és az elmúlt időszakban – talán egyfajta jelként is – szembe jöttek velem az „anyósos” cikkeitek. Korábban jókat derültem ezeken, hiszen mindenkinek megvan a maga története, de nem gondoltam volna, hogy egyszer a könnyed érzéseket felváltja majd részemről a gyomorgörcs, ha belefutok egy cikkbe, ami az anyós témát feszegeti. Pedig így lett és úgy érzem, már nem tudom egyedül kezelni a helyzetet, így arra gondoltam kikérem a véleményeteket.

Az anyósommal mindig közömbös volt a kapcsolatunk. Elfogadtuk egymást és tiszteletben tartottuk a másikat. Nem volt korábban soha egyetlen nézeteltérésünk sem, talán pont azért, mert mind a ketten megtartottuk inkább a két lépés távolságot. Ha voltak is esetleg problémái velem, sosem mondta meg nekem és arról sem tudok, hogy a férjemnek tett volna megjegyzéseket.

Öt éve házasodtunk össze, és van egy másfél éves gyönyörű kislányunk. A problémák akkor kezdődtek, amikor a gyermekünk megszületett, ugyanis az anyósom akkor hirtelen valami változáson ment át és szó szerint berobbant az életünkbe, amikor a kórházból hazaérkezés után, váratlanul bedörömbölt az ajtón a bőröndjével, hogy jött segíteni. Ne értsetek félre, semmi gondom nem lett volna ezzel, de a szülés előtt tapintatosan jeleztük neki, hogy pár hétig csak hármasban szeretnék szokni a családdá válást.

Onnantól kezdve nem volt egy perc nyugalmunk sem és az anyósomat mintha teljesen kicserélték volna, legalábbis én alig hittem el, amikor a nap minden pillanatában, mindent meg akart nekünk mondani és szabni. A férjem mikor keljen fel, a gyerkőcöt hogyan és meddig szoptassam, majd amikor ő alszik, milyen házimunkákba segítsünk neki, hogy rendezett legyen a ház a baba mellett is. Engem ez nagyon zavart és megkértem a férjemet, hogy szóljon az édesanyjának, de ő - annak ellenére, hogy láttam ugyanannyira zavarja a kialakult helyzet mint engem – csak annyit mondott, hogy majd lenyugszik és minden rendeződni fog.

Szinte egy perc nyugodt pillanatunk sem volt, nem csak hármasban, de még kettesben sem. Volt, hogy a fürdőbe zárkózva próbáltunk összebújni, de ott is ránk nyitott az anyósom.

Egyre többször kaptunk össze a férjemmel a kialakult helyzet miatt és előfordult, hogy ezeket az anyósom is hallotta, így nem szereztem nála plusz pontokat, sőt egy idő után azt vettem észre, hogy direkt a fiának sorolja, hogy mit kellene másként csinálnom, amiben neki nem feleltem meg.

Bár 2 hét után akkor nagy nehezen haza tudtuk küldeni az anyósomat, de olyan, mintha még most is folyton itt lenne, hiszen napi szinten többször is telefonál, a férjemet a munkában is felhívja és minden pillanatunkat ő akarja megszabni és felülbírálni. Ha pedig nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő szeretné, akkor jön a megsértődés, a csendes terror és a lelkiismeretfurdalás keltés, aminek a férjem – minthogy az édesanyjáról van szó – rendszeresen bedől és neki ad igazat, hozzá kell alkalmazkodnunk és azt tennünk, amit mond, amitől én már teljesen ki vagyok merülve idegileg és folyton azon stresszelek vajon mit talál ki legközelebb az anyósom?

Mit tehetnék, hogy a férjem végre minket, a kislányát és engem helyezzen előtérbe és azt tegyük, ami a mi családunknak jó és ne az anyósomnak akarjunk folyton megfelelni?

Maradok hű olvasótok,

K.M.

Kedves K. M.!

Ez biztosan nagyon frusztráló helyzet lehet, főleg olyankor nehéz ez, amikor egy friss család igyekszik megtalálni a saját dinamikáját és újdonsült szülőkként próbáltok megfelelni ebben a teljesen új szerepben és összeszokni a babával. Érthető, hogy stresszel és feszült vagy miatta, de mielőtt hatalmas veszekedés kerekedne a helyzetből, az alábbi dolgokat javasoljuk, hogy esetleg próbáld ki!

Gondold végig, hogy mi válthatja ki az anyósod újszerű viselkedését. Ahogy írtad is, a kislányotok születésével változott meg teljesen. Nem lehet, hogy annyira igyekszik segíteni és nagymamává válni, hogy így fejezi ki? Persze olyankor nehéz lehet kommunikálni, ha meg sem hallja, amit kértek tőle és mindenre megjegyzést tesz vagy beleszól a dolgaitokba, hiszen a Ti életetekről van szó, de ő is most vált nagyszülővé és lehet, hogy neki sem megy iránymutatás nélkül belerázódnia az új szerepbe.

A férjed nyilván nem szeretné megbántani az édesanyját. Üljetek le egyik nap kettesben és beszélgessetek arról – ha eddig nem lett volna hasonló beszélgetésetek –, hogy számotokra mik a családról alkotott elképzelések. Ilyen aktívan szeretnétek, hogy az anyósod részt vegyen az életetekben vagy inkább szeretnétek kicsit önállósodni?

Nehéz helyzet, amikor egy férfi a felesége, gyermeke és az édesanyja közötti kereszttűzben találja magát, így megeshet, hogy a konfliktusok elkerülése érekében nem szeretne egyikőtök javára sem dönteni. Így megmaradhat a látszólagos béke.

Bár ez a béke tényleg csak látszólagos, mert bármennyire is nehéz, de friss családként és szülőkként bizony érdemes meghúzni bizonyos határokat és eldönteni, hogy Nektek mennyi fér bele. Ha ezek kettőtök között egyértelműek és egyetértetek benne, akkor az anyósod felé is kommunikálhatjátok. A lehető legjobb mód erre, ha egy csapatként a férjeddel kézenfogva álltok elé és beszélitek meg vele a dolgot.

Lehet, hogy többször el kell majd mondanotok neki, hogy számotokra mi a fontos, lehet, hogy érdemes megbeszélni külön azt is vele, hogy számotokra mi a segítség és hogyan szeretnétek, ha részt venne nem csak a Ti, hanem az unokátok életében is, de ha fontos ez a számára, akkor el fogja fogadni – lehet, hogy időre lesz szüksége – és figyelembe fogja venni, hogy most már Ti egy család vagytok, aminek ő is lehet teljes értékű tagja, akkor is, ha nem ő irányít mindent.

Minden jót kívánunk!

Szeretnél még jobb kapcsolatot a férjed édesanyjával? Nézegesd meg galériánkat a tippekért!