Nem akarom, hogy a gyerekem óvodás korában már tudjon olvasni

óvoda,gyereknevelés,oktatás Forrás: Getty Images
Rájöttem, hogy a fiam egész jól érezné magát valamelyik állami óvodában – ha 1980-at írnánk, és nem a 2010-es éveket. Erre, ami ott várja, egyszerűen nem áll készen.

Az Egyesült Államokban a bölcsődék és az óvodák sokkal szervesebben tagozódnak be az iskolarendszerbe, mint nálunk, ezeket az intézményeket is „iskolának” hívják, az óvó- és bölcsisnéniket „teacher”-nek (az egyik ilyen szereplőt mi is 'tanító'-ra fordítottuk az alábbi esszében), a bölcsődét pre-schoolnak (iskola-előkészítőnek) vagy daycare-nek. Ez a cikk arról szól, illetve az ellen érvel, hogy ezekben az egyesített intézményekben az iskolarendszerű oktatás és a tudás felmérése is jóval fiatalabb korban elkezdődik, mint hogy a gyerek betöltené a hetedik évét. Érdekesnek találtuk megosztani veletek Jessica Smock álláspontját.

Emlékszem néhány részletre az óvodáskoromból: az óriási csúszdára a csoportszoba közepén, az óvónéni lágy hangjára és vörös hajára. Az óvoda zárt világ volt az iskolarendszeren belül saját játszótérrel, aprócska buszokkal, félnapos menetrenddel.

Idén tavasszal, amikor a fiam csodálatos óvoda-előkészítős tanítója még egy év előkészítőt javasolt ahelyett, hogy a csoportjával tartott volna az óvodába, nem estem pánikba. Végül is az intézmény, ahova járt, és amihez előkészítő, ovi és iskola is tartozott, kicsike volt, rengeteg feladatot kaptak, ami megfelelően előkészítette őket a későbbiekre és megértettem, hogy a fiam még nem készült fel arra, hogy beilleszkedjen az óvodába. A tanító döntése mögött az állt, hogy a gyerek még nem tudta jól leírni a betűket, nem tudott eléggé koncentrálni az órákon és nem elég részletesen válaszolt az irodalommal kapcsolatos kérdésekre. Mindez engem nem aggasztott túlságosan. A fiam négyéves volt. Egy kisfiú, aki szerette a kukásautókat és a Szezám utcát. Amúgy is éppen elővárosba költöztünk, és úgy véltem, a fiam jól ellesz a helyi iskolarendszer óvodájában, ahol majd meséket hallgat, homokvárat épít, barátságokat köt és nagy vonalakban megtanulja, hogyan zajlik egy nap az iskolában.

Néhány hónappal ezután rá kellett ébrednem, hogy a fiam remekül érezné magát valamelyik állami óvodában – ha 1980-at írnánk, és nem a 2010-es éveket.

Egyszerűen nem áll készen arra az elvárásrendszerre, amit 2016 óvodája jelent.

Az óvoda angol és német neve kindergarten, szó szerint gyerekeknek való kertet jelent. A mai óvoda minden, csak nem „kert”. Az óvodában támasztott követelmények drámaian szigorodtak akár csak a tíz évvel ezelőttiekhez képest is. „Találjon rá bizonyítékot a szövegben”, „Értően olvassa a szövegeket”, „Különböztessen meg hasonló helyesírású szavakat azzal, hogy beazonosítja az eltérő betűk hangzását”. Nonszensz.

A Virginiai Egyetemen összehasonlították az óvodai követelményeket az 1998-asokéval. A különbségek szembeötlőek voltak. 1998-ban az óvópedagógusok 31 százaléka gondolta úgy, hogy a gyerekeknek az év végére már tudniuk kell olvasni. 2014-re ez az arány 80 százalék volt.
2014-ben az ovis gyerekek háromnegyede esett át legalább egy felmérőn. 1998-ban a kutatók fel sem tettek erre vonatkozó kérdést. Ugyanakkor igen nagy mértékben csökkent a szabad, kreatív játékra szánt idő – babázás, rajzolás, játék homokkal és vízzel –, és sokkal több időt fordítanak olyan foglalkozásokra, amelyek az óvópedagógus vezetésével, az egész csoport bevonásával zajlanak.

Van aki már négyévesen olvas, mások hétévesen, és fejlődési szempontból mindkét véglet normális.

Én magam is tanultam oktatásfejlesztést és -politikát, doktorátusom is van belőle, és az egyetemen szenvedélyesen kardoskodtam amellett, hogy magasabb követelményeket támasszunk az amerikai diákoknak. Amit akkor nem vettem figyelembe, az volt, hogy ezeket a követelményeket minden korosztályban dedikált szakértőknek kellene meghatározniuk, hogy fejlődés-lélektani szempontból is megfelelőek legyenek.

óvodáskor,olvasás,írás,kisfiú
Forrás: Getty Images

A mai óvoda figyelmen kívül hagy egy egyszerű alapvetést, amely a kisgyerekekkel foglalkozó pedagógusok körében közismert: nevezetesen, hogy az iskoláskor előtti időszakban a gyerekek fejlődése rendkívül különböző mértékben és módokon történik. Például az átlagéletkor, amikor a babák megtanulnak járni, 12 hónap, de van olyan gyerek, aki 8-9 hónaposan már jár, más babák viszont – ahogy az én lányom is – egy az egyben kihagyják a mászást. A lányom 19 hónapos, és ugyanolyan profin jár, mint a többi gyerek a bölcsődében, akik pár hónappal korábban tanultak meg járni, mint ő.

Hasonlóképpen, az önálló olvasás képessége átlagosan 6 és fél éves korban alakul ki Amerikában. Van aki már négyévesen olvas, mások hétévesen, és fejlődési szempontból mindkét véglet normális. Egy negyedikes osztályban azok a gyerekek, akik már négyévesen olvastak, semmivel sem tudnak jobban olvasni, mint akik csak hétéves korukra tanultak meg.

Muszáj tiszteletben tartanunk a gyerekek egyéni fejlődési idővonalát. A „minél előbb, annál jobb” koncepcióját egyszerűen nem támasztják alá tudományos tények. A gyerekek hosszú távú teljesítményét – és a személyiségét is – kifejezetten károsíthatja, ha arra kényszerítik őket, hogy idő előtt tanulják meg a betűket.

Mit jelent mindez a családom esetében? Szomorú vagyok, hogy a fiam számára az óvoda nem gyengéd átmenetet jelent, amelynek segítségével könnyedén felveheti az iskolarendszer ritmusát, amely teret jelent neki a felfedezésre és a játékra, amelyben erős kapcsolatrendszert alakíthat ki felnőttekkel és gyerekekkel. Szomorú vagyok, hogy a tesztek és feladatlapok és értékelések kultúrája a legfiatalabb korosztályt is közvetlenül érinti.

Meg akarom védeni a fiam gyerekkorát, azt akarom, hogy a saját tempójában tanuljon és fejlődjön. A fiam 2017 szeptemberétől Waldorf-iskolába jár, ahol hétéves korban kezdik írni-olvasni tanítani a gyerekeket.

Szerinted jó lenne, ha nálunk is óvodáskorban kezdenének írni-olvasni tanulni a gyerekek?
igen
nem
nem tudom

Nézd meg ezt a galériát is: