"Emlékszem, gyerekként azok voltak a legeslegjobb szülinapjaim, amiket az anyukám hozott össze egymaga, az alig 60 négyzetméteres lakásunkban. Ott aztán nem volt semmi csilivili és flancolás, meg előre megtervezett menetrend vagy központi téma. Csak néhány barátnőm, a felhőtlen jókedv na és persze a torta. De az is az egyszerűbb fajtából.

Mégis mindannyian imádtuk az egészet. Énekeltek, elfújtam, tapsoltak… Anyu pedig, volt olyan év, hogy teljesen véletlenül az összes kislányt beterítette tejszínhabbal, mert valami nem stimmelt a szifonnal. Aztán nem győzte őket törölgetni és sűrű elnézéseket kérni a szüleiktől. A spontán „hab-partit” sok-sok éven át emlegettük.

Aztán nekem is gyerekeim lettek, azóta pedig évről évre csak kapkodom a fejem. A tízéves lányom több születésnapi buliban járt már, mint én, a meglett felnőtt. Egyre másra kapja a meghívókat, amikből azt olvasom ki, hogy a szülők egy jó része - persze tisztelet a kivételnek – mintha ebben is csak egymásra akarna licitálni: ki rendezi a legelszálltabb szülinapi bulit az apróságának.

A gyerekednek pedig nem szeretnél csalódást okozni, nyilván. Most, hogy a lányom már nagyobb, általában pizsipartis szülinap szokott lenni a kívánsága. Ez abból áll, hogy meghívjuk a barátnőit, akiket csak szeretne, táncikálnak, beszélgetnek, megnéznek egy közösen kiválasztott, nekik való filmet, pizzákat rendelünk; aztán matracokon, hálózsákokban alszanak, már amennyit persze. És remekül mulatnak.

A csúcs, emlékszem az volt, amikor egy hasonló ottalvós bulira volt hivatalos hatévesen (!), ahol aztán a kislányok komplett manikűrt és pedikűrt kaptak, ajándékba pedig mindegyikük egy olyan beauty köszönőcsomagot, amilyet esküszöm, még én is megirigyeltem. Ilyesmikkel viszont még ha akarnám se tudnám fölvenni a versenyt…

Drága Mamik, azt mondom, ne üljünk föl erre a „vonatra”, mert csak egymásnak nehezítjük a dolgát, fájdítjuk a gyerekeink szívét; meglehet akaratlan. Nem mindenki engedheti meg az ilyen „nagyívű”, tematikus partikat és egyáltalán nem is mindenki ért vele egyet, szükség van-e ilyen léptékű túlzásokra.

Nem hozhatnánk vissza a mi gyerekkori bulijainkat? Annyira jók voltak, a mai napig végtelen hálával és jó ézésekkel gondolok vissza rájuk. Ti nem? Persze mindenkinek szíve joga, hogyan ünnepli meg a saját gyerekét; hogy bohócot, varázslót, pónilovat, kozmetikust rendel házhoz a jeles napra. De kérdem én, biztosan szükség van erre?

Persze ez csak egy fáradt, dolgozó anya kifakadása, személyes véleménye, aki ugyanúgy imádja a gyerekeit és a legjobbat akarja nekik. Viszont nincs ideje és kapacitása arra, hogy éjszakánként a Pinterestet bújja „inspirációkért”, se elég vastag pénztárcája, hogy a trendi álmokat aztán valóra is váltsa."

Egészen elképesztő születésnapi zsúrokért - amiket sztárok rendeztek a gyerekeiknek - lapozz a Galériába!