Borítókép: Nem rossz, csak az életet tanulja Forrás: Getty Images

Nem rossz, csak az életet tanulja

Lehet a gyerekeket kizárólag felnőtt szemlélettel nevelni? Nem lehetne még az elvárások előtt megmutatni az összefüggéseket, negatív jelzők helyett pedig máshogyan lekötni a figyelmüket, olyan nyertes helyzetbe hozva őket, ahol ők jók lehetnek? A “rossz” mióta egyenlő az ismeretek hiányával? Mit tanít a fekete pont? Egy megtörtént találkozás és némi elmélkedés.

A radiátornak dőlve olvasgatok. Hihetetlen, milyen hidegek a folyosók. Harminc éve is épp így fáztam, pont ilyen csempék közt. Fiamat várom, edzése van. Szipogás hangja töri meg a kongó csendet. Felnézek. Nyolc éves forma kissrác öltözködik, könnyeit törölgeti. A közelben sehol egy szülő, láthatóan senki nincs vele. Leteszem a könyvet.

– Segíthetek valamit? Esetleg nem jöttek érted?

– Nem, semmi. Nem tudnál segíteni. – válaszol lemondóan, közben összagabalyodott cipőfűzőjével próbál boldogulni.

Közelebb lépek hozzá.

– Hátha mégis segíthetek…

Néhány másodpercig szemügyre vesz, végül kiböki.

Semmi, csak…nem telik el úgy nap, hogy ne húznának le egy hóembert!

Elmémben villámgyorsan a hóember fogalmához passzoló iskolai körülményeket próbálok asszociálni, sikertelenül.

-Milyen hóember? És mit jelent, ha lehúzzák?

-A hóemberkéket bepecsételik a füzetbe, és ha rossz voltál, lehúznak egyet. Ez a tanár néni mindig lehúzzaa hóembereimet. Nem hiszem el, hogy nem tudok jó lenni egy napig sem!

És máris újra pityereg. Összeszorul a szívem. Rossz. Megint ez a nehezen, vagy leginkább szubjektíven definiálható jelző. Vajon mi lehetett a bűne? Érdeklődésemet érezve megered a nyelve.

-Ma például az volt, hogy osztálytársam felállt a székre és én mozgattam a széket.

-Nos, ez tényleg nem volt jó ötlet, mert nagyot eshetett volna arról a székről.

-De én nem akartam bántani senkit, nem akartam, hogy leessen vagy ilyesmi! – szól felindultan.

-Ebben biztos vagyok – biztatom – De ettől még könnyen leeshetett volna a székről, és úgy elég csúnya sérüléseket lehet elszenvedni. – Majd cinkosan rákacsintok. – Tudod, hogyan kerülheted el, hogy lehúzza a hóemberkéket?

-Hogyan? – szeme őszinte kíváncsisággal kerekedik.

-Egyszerűen előzd meg! Ha valamit épp tenni akarsz, gondold át, abból történhet-e másnak vagy neked valami bántódása, és azt egyszerűen csak ne tedd meg. Így több hóemberkéd marad. Te nem vagy rossz. Sőt, jó vagy! Csak egy picit kell jobban odafigyelned. A tanár néni a hóemberek lehúzásával csupán ezt szeretné kifejezni.

Nem vagyok meggyőződve utolsó mondatomról. A bennem felmerülő kétségeket csak hozzágondolom. Valahogy kötelességemnek érzem, hogy ennek az ismeretlen kisfiúnak most megerősítést adjak.

A cikk itt még nem ér véget.

A folytatásért kattint IDE!

Galériánkban csontig hatoló gondolatokat hozunk a gyereknevelésről