Három hét múlva ilyenkor már kitört a nyári szünet, amit az iskolások — és tegyük hozzá, a pedagógusok is — hatalmas lelkesedéssel várnak. A vakáció ideális esetben a mókáról, a nyaralásról, a pihenésről, a szülőkkel közösen eltöltött és megélt minőségi időről szól. De valljuk be, sok családnál a nyári szünet stresszforrás, mert nehezen tudják megoldani a gyerekek felügyeletét, étkezését, programoztatását 10 hétig. És ezzel a problémával sokszor nem csak akkor szembesülnek az anyukák, amikor iskolás lesz a gyermekük, hanem már óvodás korban is. A legtöbb intézményben ugyanis az a szokás, hogy ha kistesó van a képben, akkor megkérik a szülőket, hogy a nagyobb gyerkőc is maradjon otthon egész nyáron. Így járt Linda is.

Anyuka úgyis otthon van, nem igaz?

„Februárban született meg a másodi kisfiunk. Már előtte mesélték anyukák, hogy készüljek rá, majd az óvodában megkérik, hogy onnantól kezdve ebéd után vigyem haza a négyéves nagytesót. Én csak pilláztam, hogy ugyan, miért, amikor végre a kiscsoportos szenvedés után rendesen beszokott az oviba, és imádja az egészet. Kiderült, hogy ez is egy trükkös szokás, mert délután általában nincs már elég pedagógus, aki vigyázna a teljes létszámra — mesélte telefonon, mert az ország két végében élünk. — Ilyet szerencsére nálunk nem kértek, aminek örültem, mert éppen elég reggelente elvinni a nagyot az oviba a kisbabával, nem szerettem volna, ha még délben is kettévágják a napunkat az oda-vissza hurcolkodással. Én abban hiszek, hogy a második gyereknek is kijár az a teljes figyelem, a hozzá rendezett napirend, amit az első megkapott, és ezt legalább napközben igyekszem neki biztosítani, amikor a nagyobb oviban van. Áprilisban viszont jött a hideg zuhany, amikor elkezdték felmérni az igényeket a nyári szünettel kapcsolatban, és finoman a tudtomra adták, hogy amint elkezdődik az iskolai nyári szünet, az én gyerekem nem mehet oviba. Persze nem így kerek-perec jelentették ki, hanem kérték, de az olyan kérés volt, ahol ellenkezésnek nincs helye ugyebár. Én nem dolgozom, úgyis otthon vagyok, oldjam meg a 10 hetet.“

Mint mesélte, Lindát a következő hideg zuhany akkor érte, amikor naivan tanácsot kért egy anyukás Facebook-csoportban. Némi támogatást, biztatást remélt, de leginkább negatív kommenteket kapott, szidták, amiért „inkább lepasszolná a nagytesót, hogy aludhasson a kisbabával“, vagy „a gyerekeknek is jár a nyári szünet“ féle bűntudat keltések jöttek, illetve a klasszikus „miért szült két gyereket, ha nem bír velük“ sem maradhatott el. Barátnőm pár percig lamentált rajta, hogy válaszol ezeknek a „kedves“ hozzászólóknak, de aztán rájött, hogy szélmalomharc volna, hagyta az egészet, és nekem adta ki inkább gondolatait. Nyilván szó sincs arról, hogy az ő maga kényelméért vinné oviba nyáron a nagyobbik fiút, ahogy a babája, ő sem alszik egész nap — sőt ő akkor sem, amikor a kicsi szundizik, hiszen akkor végzi a házi munkát, kertészkedik, urambocsá’ tornázik. A nagyobbik fia örömmel jár óvodába, a hőgutától sem kell tartani, mert légkondis a csoportszoba, az udvar pedig árnyékos. Arról sincs szó, hogy egész nyáron járna oviba, mert 3 és fél hétig teljesen zárva lesz az ovi, ügyelet sincs, tehát kikapcsolódásra is lenne bőven ideje. Linda egyszerűen attól tart, hogy nem tudja majd hetekig lekötni a nagyobbik gyerkőcöt otthon, akár a házban, akár a kis kertben, miközben ott van a kisöcsi, aki még féléves sincs. Az ovis gyerkőc igényli a gyerektársaságot, a játszóterezést, a strandolást, de a picivel nehézkes ezeket kivitelezni a nyári kánikulában. Segítsége nemigen van, nagyszülők messze és még dolgoznak, férj hétköznap Ausztriában dolgozik. De Linda otthon van, nem dolgozik, meg kell, hogy oldja. Akkor is, ha szerda délelőttönként eddig babaúszásra járt a picivel, és most már nem tud, mert az ovissal addig nem tud mit kezdeni, amíg ő a medencében pancsol az öcsivel. Akkor is, ha a babát a játszótéri padon kell majd szoptatnia a kánikulában, miközben fél szemével azt figyeli, hogy a nagy ne essen le a csúszdatoronyról. Akkor is, ha a 10 hét szünet után lehet, hogy a fiú küszködve szokik majd vissza az óvodába…

Szabályos, amit az óvodák kérnek?

Nos, nem véletlen, hogy erre vonatkozóan nem találunk semmit az óvodák házirendjében (már amennyiben állami, hagyományos ovik, mert a Waldorf intézmények egész nyáron zárva tartanak). Az óvodai nevelési év ugyanis mindig szeptember elsejétől a következő év augusztus 31-ig tart, nyáron nem rendelhető el több hónapos szünet, mint az iskolákban. Ha így lenne, sok család teljesen megbénulna június közepétől szeptember elejéig, hiszen egy ovist még nem lehet táborba vinni, egyedül sem lehet hagyni otthon napközben, de az sem életszerű, hogy a szülők nem dolgoznak egész nyáron.

A legtöbb óvoda 3-4 hetet van zárva nyáron, hogy elvégezzék a kötelező éves karbantartási munkálatokat, de hivatalosan ilyenkor is kéne ügyeletet biztosítani (akár más intézményekkel összevontan), amennyiben arra szülői igény van. A nyári szünet többi hetén viszont általános gyakorlat, hogy egy ovin belül is összevont csoportok működnek annak érdekében, hogy az ott dolgozók ki tudják venni a szabadságukat. A státusztörvény életbe lépése óta ugyanis az óvodapedagógusoknak évente 50 nap alapszabadság jár, de például egy nagycsaládos óvó néninek 57 nap jár, ami több mint 11 naptári hetet jelent. Nyilvánvaló, hogy ezt a rengeteg szabadságot egyedül akkor lehet kiadni a dolgozóknak, ha a teljes gyereklétszámnak csak a töredéke jár nyáron oviba, hiszen azt sem elképzelhető, hogy kevesebb pedagógus legyen ott a kicsikkel. Ezért marad a kérés (ahogy az ebéd utáni hazavitel esetén, hiszen az sem törvényes), bízva abban, hogy a szülők nem mondanak nemet. Szabályosnak tehát nem mondható, ám nincs más megoldás. Egy ideális világban nem kéne, hogy ez nyomassza az óvodaigazgatókat, a pedagógusokat, a szülőket. És legfőképpen: egy ideális világban az anyukák nem nyomasztanák egymást miatta.

Lindához hasonló helyzetben vagy, és nem tudod, hogyan fogod lefoglalni otthon az ovisodat egész nyáron? Az alábbi galériával dobunk egy mentőövet: