A nagyszülők igazi kincsek

gyerek,szülő,nagyszülő,segítség,unoka,nyugdíj Forrás: unsplash
Ők azok, akik egy mosollyal, egy öleléssel felszárítanak minden könnycseppet, és boldogan vigyáznak az unokákra. Náluk minden sokkal jobb és finomabb, mint otthon, és, ha szerencséd van, akkor nagyon sok mindent tanulnak tőlük a gyerekek.

Az apukám igazi ezermester, nem ismer lehetetlent, mindent képes megcsinálni, megszerelni. Mindenhez ért, amihez nem, az nincs is. Nagyon szerettem volna, ha ezt a képességét vagy tudását a fiam is örököli. A mai napig emlékszem arra a képre, amikor apu füvet nyírt a kertben, szájában pipával, mellette a négy éves fiam tolta az apukám által fából faragott fűnyírót, pici fa pipával a szájában, amit szintén az apu csinált neki. De nemcsak ilyesmit csinált, szó nélkül pelenkázta vagy etette az unokáit, ha éppen arra volt szükség, tényleg szuper nagyszülő.

Így aztán a fiam mellette volt, ha barkácsolt, rohant, ha valamit szerelni kellett, imádott a papának segíteni. Apukám ma már 78 éves, és bár sok mindene fáj, még mindig nagyon aktív, és szerencsére egészséges. És ők ma is együtt szerelnek, bár a kisfiam már 17 éves, és nagyon remélem, hogy a majdani saját otthonában mindent meg tud csinálni és lesz is kedve hozzá. Bízom benne, ha ezt látta a nagypapájától, akkor menni fog.

Anyukám nagyon sokat vigyázott a gyerekekre, amíg kicsik voltak, és bármikor rá kellett hagynom a gyerekeket, nyugodt voltam, mert tudtam, hogy a legjobb kezekben vannak. Nem hiszem, hogy tudtam volna dolgozni vagy a nyári szüneteket abszolválni, ha nincsenek a szüleim, akik boldogan vigyáztak az unokáikra bármikor. Tudom, hogy nagyon sok család küzd azzal, hogy nincs, aki vigyázzon a gyerekekre, és óriási szívás végigcsinálni a 10 hetes nyári szünetet segítség nélkül, hiszen senkinek nincs annyi szabadsága, hogy otthon tudjon maradni ennyi időre a gyerekekkel. És akkor még szó sem esett a tavaszi, őszi meg téli szünetekről!

És ott vannak a családi történetek. Nekem nagyon sokat mesélt az anyai nagymamám, imádtam a nagybátyáim csínytevéseiről szóló sztorikat, és a mamát is, aki úgy tudott mesélni, nevetni, mint senki más. Sajnos 14 éves koromban meghalt, azóta sincs nap, hogy ne jutna eszembe, vagy ne hiányozna nekem. Az egy kicsit vigasztal, hogy az anyukám ugyanígy mesél a gyerekeimnek az ő gyerekkoráról, az én gyerekkoromról és bár kamaszok a gyerekeim, még mindig szívesen hallgatják ezeket. Szó nélkül mennek a nagymamájuknak segíteni, ha arra kéri őket, együtt gyúrnak tésztát és főznek be lekvárt. Amit az anyukám mond az úgy van és punktum, a lányom szerint ugyanis a maminak mindig vagy majdnem mindig igaza van. A szüleimtől még a kritikát is jobban fogadják, mint tőlem, valahogy a nagyszülőség sokkal könnyebb műfajnak látszik nekem innen, mint a szülőség.

Kicsit tartok tőle, hogy mire unokáim születnek, addigra annyira megemelik majd a nyugdíjkorhatárt, hogy soha nem leszek majd nyugdíjas, és nem tudok majd eleget vigyázni rájuk. Vagyis annyit biztosan nem, mint az én szüleim a gyerekekre, vagy az én nagymamám anno rám. Pedig jó lenne egyszer majd nagyszülőnek lenni és kényeztetni a gyerekeket, mert a nevelés azért leginkább a szülők dolga.

Neked segítenek a gyerekekre vigyázni a nagyszülők?