Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

Mikor jön el az ideje annak, hogy másra bízzuk a gyereket?

Szerintem ez három tényezőtől függ. Az egyik a gyereked személyisége. Lehet, hogy ő olyan alkat, akinek kevesebb, veled töltött minőségi idő is elegendő, és nem ragaszkodik foggal-körömmel hozzád. A másik szempont az, hogy elsőszülött-e a csemetéd vagy többedik gyermek. Nem törvényszerű, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy az elsőkkel minden kezdet nehéz (nehezebb), legyen szó óvodakezdésről vagy a szülők nélkül töltött időről. A harmadik dolog – és szerintem ez a legfontosabb – pedig az, hogy te magad hogyan viszonyulsz elengedéshez. (Ebben az is benne van, hogy mennyire könnyen vagy nehezen fogant meg a babád.)

A fokozatosság a jó, vagy dobjuk be a gyereket a mélyvízbe?

Én a fokozatosság híve vagyok. És bár ezt semmilyen tanulmányban nem olvastam leírva, úgy látom, hogy egy gyerek annyi éjszakát bír ki a szülei nélkül, ahány éves. Ne kapjunk vérszemet, ha az óvodás korú gyerekünk simán kibírta a néhány napos távolléteinket, és hét-nyolc éves korában még ne fizessünk be egy tíznapos vagy kéthetes hajóútra.

És ha a gyerek tiltakozik?

Hallgass az anyai megérzéseidre, és próbáld eldönteni, hogy hisztiről, játszmáról vagy valódi szorongásról van-e szó. Ha a gyerek többedik alkalommal mondja, hogy „Nem akarok oda menni!”, „Ne hagyjatok itt!”, ha látszólag ok nélkül fáj a hasa, a feje, vedd komolyan a tiltakozását. Még akkor is, ha ez bonyodalmat okoz neked, mert mondjuk a nagyobbik gyereked jól elvan a nagyszülőknél egy hétig, a kicsi életét viszont tőle függetlenül kell megszervezned. Kezeld őket külön, ha szükséges.

Kire bízzam a gyereket?

Akiben megbízol. Szerencsés esetben adottak a gyerek nagyszülei, kis energiabefektetéssel pedig találhatsz jó bébiszittert. Amikor én kerestem bébicsőszt a gyerekeim mellé, három napig „teszteltem” a jelöltet úgy, hogy miközben végeztem otthon a dolgomat, fél szemmel követtem, mit csinálnak. Csak ez után a három nap után döntöttem mellette, és csak akkor, ha én is elégedett voltam a bébiszitterrel, ha ő is vállalta a családunkat, és ha a gyerekeknek is tetszett. Ha lehet, ne vonjunk be egyszerre túl sok embert a gyerek világába. Néhány éves korban a családon kívül elég egy ember. Óvodás korban úgyis bejönnek a képbe az óvónők: ideális esetben az ő személyük sem változik az ovis évek alatt. Nemrég elhoztak hozzám egy kislányt székrekedéssel. Kiderült, hogy hétfőn és csütörtökön az anyukájával van, kedden a bébiszitter, szerdán az apukája, pénteken pedig a nagyi vigyáz rá. Az emberek körforgása sok volt neki, nem csoda, ha nem tudta elengedni magát.

Tudnunk kell-e, hogy mi történik a távollétünkben?

Az a jó, ha meg tudsz bízni a segítődben annyira, hogy nem akarod percről percre követni a történéseket. Amikor bébiszitter vigyázott a gyerekeimre, csupán a következő szabályokat adtam át: nincs tévé, legalább másfél-két órát az udvaron kell tölteni, és édességet csak akkor kapjon, ha már evett valami rendeset is a gyerek. A saját édesanyámnak még ennyit sem mondtam, mert ismertem az elveit, és ő is az enyémeket. Egyébként engedd el a dolgot, bízd rájuk, hogy mi történik, és ne telefonálgass óránként. Inkább várd meg, hogy ők hívjanak, ha akarnak.

Tudod, mi teszi boldoggá igazán a gyerekeket? A hollandoktól ellesheted.