Igaz történet: mostohatestvérekből lettek férj-feleség

Borítókép: Igaz történet: mostohatestvérekből lettek férj-feleség Forrás: Getty Images
Csendben jártak, suttogva beszéltek, lopva szerették egymást a zegzugos családi házban. Egy évig titkolták, hogy a mostohának indult testvéri viszony az édesnél is édesebb lehet. Mára az egykor titokkal teli ház két kislányuk otthona, és igazi családi fészek lett.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Amikor Csilla édesapja bejelentette, hogy újra megnősül, Csilla tizenhét éves volt, két felnőtt nővére már kirepült otthonról. Az asszony két fiút hozott magával a házasságba, a tizenhat éves Rudit és a kilencéves Danit. A helyzet nem volt egyszerű, bár a kamaszlány és az új feleség szinte azonnal szövetséget kötött, a férfiak keményen harcoltak a vélt és valós pozíciókért.

Apa nem volt könnyű természet – mondja Csilla –, egyenes ember volt, kőkemény elvekkel, igaz, a családjáért bármit megtett volna. A kamasz Rudi viszont rendesen feszegette a határokat, szóval nem indult túl jól a kapcsolat. – Ha finoman fogalmazok, akkor azt mondom: igazából egy vélemény volt az uralkodó: az övé, és ez ellen én mindig lázadtam, meséli Rudi. A fiú tele volt kétségekkel, féltékeny volt a mamájára, nem akart új családot, közben mindennél jobban vágyott a biztonságra. – Szörnyű volt apa nélkül felnőni, mondja Rudi, és nagyon szerettem volna tudni, milyen teljes családban élni. De nem akartam új apát. – Azt persze nem sejthette, hogy éppen szülei válásának és anyja új házasságnak köszönheti majd élete nagy szerelmét. Egyelőre küzdött a szabadságáért, és nem adta be a derekát.

Ida két tűz között próbált talpon maradni a fia és a férje között. Megtartotta régi óbudai lakását, Rudi többnyire ott lakott a nagymamával, ott járt iskolába is. Könnyebb volt így, bár két háztartást vezetett, az asszony mégis úgy érezte, jobb, ha lassan csiszolódik össze a család. Kapott még három gyereket, örült, mert lett három lánya, igaz, kettő már felnőtt, de a legkisebb még otthon lakott. Mindig szeretett volna lányt. Csilla is örült, mert sokszor nehéz volt egyedül a konzervatív apával, és Idának bátran kiönthette a szívét: volt egy asszony mellette, akivel meg tudta beszélni a női dolgokat, a szerelmi problémákat és mindent, aminél egy kamaszlánynak nincs égetőbb, a papának pedig nincs érdektelenebb.


„... csak ne múljon el, ne kelljen gondolkodni – gondolták."

Jó testvérek
Amikor Csilla először találkozott a mostohatestvérével, a tizenhat éves Rudival, eszébe sem jutott, hogy ez lesz a következő ügy, amiben majd éppen mostohaanyja segíti. Csilla egyből felmérte, hogy sportos tesót kapott: Rudi karatézott, focizott, de a lánynak csak egy dolog járt a fejében: hogyan fognak egymással kijönni, meglesznek-e majd valahogy? Feltűnt neki a fiú szarkazmusa. Milyen huncut – gondolta. Aztán az egész család együtt elutazott síelni, hadd ismerkedjenek. Csilla és Rudi reggeltől estig rótta a lejtőket, beszélgettek, viháncoltak, mint az igazi testvérek. Csillának volt barátja, komolynak tűnt a kapcsolat, így nem sokat foglalkozott azzal, mit is érez valójában a mostohatestvére iránt. Pedig akkor már vibrált közöttük a levegő. Rudi első látásra beleszeretett mostohanővérébe. – Az első napok beszélgetései után éreztem, hogy ilyen lány kell nekem – emlékszik vissza Rudi –, de reménykedni sem mertem. Csilla tudta, hogy odavagyok érte, ez biztos. Foglalt volt, így nem is próbálkoztam.

Egy évig jó testvérek voltak. Aztán Csilla ott találta magát egy szakítás kellős közepén, feküdt az ágyon, és csorogtak a könnyei, Ida vigasztalta. Valahogy összeszedte magát, másnap leérettségizett, aztán meglátogatta Rudit a Balatonnál. Leszállt a vonatról, odasétált a butiksorra, ahol a mostohatestvére dolgozott. – Itt maradsz egy kicsit? – kérdezte a fiú, és csillogott a szeme a boldogságtól. Este mulatni mentek, Csilla vigaszra várt, barátokkal bort iszogattak, táncoltak is, aztán Csilla azt vette észre, hogy Rudi a karjában tartja, úgy ringatóznak a zenére. Már rég vége volt a lassú számnak, de ők nem mozdultak, nem követték a ritmust. Később ültek a tóparton is, hallgattak a fűben, annyira jó volt minden, csak ne múljon el, ne kelljen gondolkodni – gondolták. A butikban együtt aludtak a ruhák alatt. Másnap együtt mentek át a sóstói családi nyaralóba, ahol a szüleik pihentek. Nem szóltak senkinek. Titkolták, hogy egymásba szerettek, ki hitte volna el, hogy komoly a dolog. Rudi tizenhét, Csilla tizennyolc volt akkor.

Tiltott szerelem
Egy év múlva Rudi odaköltözött a kétszintes csillaghegyi házba, ahol Csilla született. Az emeleten rendezkedett be, éppen a szülők hálószobája mellett kapott helyet. Csilla a földszinten, régi gyerekkori szobájában lakott, és megtanult csendben közlekedni a saját otthonában. Lábujjhegyen óvakodott fel a lépcsőn, szorongva lépdelt el a szülők hálószobája előtt, csak nehogy észrevegyék. Soha nem aludt még nála fiú, az apja házában, nem is engedte volna meg a papa. Karácsony éjjelén, amikor már mindenki aludt, suttogva újra ünnepeltek a kis szobában. A családi ünnepen a fa alatt adtak már egymásnak semmitmondó dolgokat, de az igazi ajándék csak kettőjükre tartozott. Csilla az első közös karácsonyukon egy kosztümöt kapott Ruditól.

Abban az évben Csilla sokat volt távol, Szombathelyre járt főiskolára. Rudi, amikor tudott, ment, ott szabadok voltak. Majd egy évig laktak a családi házban, aztán Rudi olyan komolyan összeveszett a mostohaapjával, Lajossal, hogy még aznap visszaköltözött Óbudára. Lajos akkor már tudott arról, hogy a gyerekek egymásra találtak. A felesége lassan adagolta a hírt, a férfi mégis nehezen viselte, hogy a saját háza, tudta nélkül, szerelmi légyottok helyszíne volt. Úgy érezte, becsapták. A fiatalok Idának könnyen elmondták, hogy szeretik egymást, az asszony drukkolt nekik, titokban mindig azt remélte, hogy összejönnek. – Apa más eset volt – meséli Csilla –, nehezen fogadta el, hogy Rudi a párom. Először is fiatalabb, mint én, mit akar egy ilyen nyikhaj a lányomtól – kérdezte. Meg azt sem tudta, hogyan viszonyuljon Rudihoz: mint a felesége fiához, vagy mint a lánya barátjához? Nevelje vagy sem? – Apósom azt gondolta, egy testvérkapcsolatból ne legyen szerelem, ez így nem helyes, mondja Rudi. De nálam leszállt a köd és nem volt kétségem, hogy Csilla az első és az utolsó igazi szerelmem. Nem foglalkoztunk a „mások mit szólnak hozzá” kérdéssel.Mostohatestvérek voltunk, de ez a barátainkat és a család nagy részét nem zavarta, csak későbbi apósom és a nagymamám nem tudott róla, hogy együtt vagyunk.

Csilla nővérei is rendszeresen falaztak a szerelmeseknek, szerették Rudit. Egyszer Csilla hivatalosan a hétvégére is Szombathelyen ragadt, otthon sajnálták, szegénynek milyen sokat kell tanulnia. Csak Rudi tudta, hogy a lány hazajött. A fiú a nagymama háta mögött becsempészte Csillát óbudai szobájába. Ám egyszer csak váratlanul beállított Ida és Lajos, hogy megnézzék, mi van Rudival. Lajos ugyan nem szívesen járt fel oda, kerülte a mostohafiát, de most erőt vett magán, és kedélyesen elbeszélgetett a Rudival, mit sem sejtve arról, hogy a lánya ott kuporog alig egy karnyújtásnyira tőle. Csilla a gardróbszekrénybe bújt. – Miközben a közös szüleinkkel beszélgettem legalább két órán át, azon izgultam magamban, mi lesz, ha tüsszenteni fog az egyik kabátom – meséli Rudi. A komédiába illő helyzetek ellenére ez kemény időszak volt, mindketten főiskolára jártak, és megpróbáltak önállóan boldogulni. Még hat évet kellett várniuk, mire oltár elé állhattak.

Közös unoka
Együtt éltek, formálták egymást, testvérek, legjobb barátok és szeretők voltak. Közben Csilla lediplomázott, tanítani kezdett. Rudi is tanult, aztán állás után nézett.
Mire mindketten megtalálták a helyüket, tudták, hogy most már gyereket szeretnének. Összeházasodtak.

Ekkorra már Csilla papája is belátta, hogy a kezdetben hóbortnak tűnő kapcsolat igazán komoly. Elfogadta, hogy Rudi felnőtt, felelősségteljes ember, a lányát biztonságban tudhatja mellette. Az első unoka, Bíborka megszületése újra összehozta a családot. Ida mindennap átment, segített, babázott. Később a fiatalok gyerekestül visszaköltöztek a csillaghegyi házba, végre nyugalmas és szép idők jöttek. Rudi megszelídült, apósa is sokat változott. A nagyszülők gyakran viccelődtek: milyen jó, hogy mégis sikerült egy közös, vér szerinti unokát összehozni. Fél évig tartott az idill. Aztán egy hirtelen jött betegség következtében Csilla papája ágynak esett. Négy hónapig négyen ápolták otthon, a felesége és a lányai, és nem engedték kórházba. Közben megszületett a második kislány, Villő, de ő már nem ismerhette meg anyai nagyapját. – Apa halála óta sok minden megváltozott – mondja Csilla –, a kapcsolatok, a problémák. De Idával ugyanúgy meg tudom beszélni a dolgokat, látja, ha bánt valami, ma is figyel rám. Remek nagymama, jó dolgom van vele. Ráadásul még anyósom sincs. Rudi pedig a másik biztos pont az életemben, tizenöt éve eszembe se jutott, hogy ne ő legyen mellettem.

Szöveg:Fülöp Virág, fotó:Miklóska Zoltán.

Testvéreket alakítottak a vásznon, de valójában együtt járnak/jártak: