Nem tudom, honnan fakadt az a magabiztos (vagy inkább naivitás?), amiért azt hittem, hogy nekem majd aztán nem kell annyit rászólnom a gyerekeimre. Talán, mert anyukám és anyósom elmondása szerint a férjem és én is szófogadóak voltunk – bár tudjuk jól, hogy a régi, poroszos stílusú nevelés nem is nagyon hagyott más esélyt a mi gyerekkorunkban. Mindenesetre amikor kétéves lett az első lányom, már derengeni kezdett, hogy a gyereknevelés terén lesznek küzdelmeim. Ez pedig csak fokozódott mostanra, mikor a legkisebb a dackorszak közepén tart, a legnagyobb pedig a kiskamasz szakaszt kezdi kóstolgatni (hétévesen, döbbenet!). Nem hiszek a mostanában trendi túl engedékeny szülői hozzáállásban, ami szerint nem szabad korlátozni a gyerekeket, nem szabad leszidni vagy nemet mondani nekik, mert attól sérülne a lelki világuk vagy visszafogja őket a kibontakozásban. De nem hiszek a túlzottan autoriter nevelésben sem – az arany középutat keresem, ám bevallom, ezt sokszor nehéz megtalálni.

Nem, nem kell megdicsérni a gyereket, ha nem fogadott szót vagy átlépte az általunk meghúzott határokat, de gyerekpszichológusok szerint törekedni kell arra, hogy ne (csak) negatív üzenete legyen a mondandónknak. Fontos ugyanis tisztázni, hogy a fegyelmezés és a leszidás is alapvetően pozitív céllal kell, hogy történjen, hiszen csak így lehet konstruktív hatásuk. A legtöbbször persze nehéz tiszta fejjel átgondolni a mondanivalónkat, mert általában idő sincs rá, másrészt saját szüleinktől átvett, berögzült rossz mintákat viszünk tovább. Magunk is rácsodálkozunk, hogy ugyanazok a frázisok hagyják el a szánkat, mint amiket anno gyerekként mi is hallottunk a másik oldalon állva. Nem használtak viszont már akkor sem, és nem használnak most sem, sokszor éppen az ellenkezőjét érjük el velük, mint amire törekedtünk volna, ráadásul a gyermekünk és mi magunk is frusztráltabbak leszünk. Már pedig ez garancia arra, hogy hamarosan újra jöhet a fegyelmezés és a leszidás, mi pedig egyre eszköztelenebbnek érezzük magunkat.

Ez egy ördögi kör, amiből akkor tudunk kiszállni, ha átprogramozzuk az agyunkat, és leszoktatjuk magunkat a következő mondatokról: