Borítókép: Mit jelent számomra a gendersemleges nevelés? Forrás: Getty images

Mit jelent számomra a gendersemleges nevelés?

Tudom, hogy manapság ha meglátja az ember azt a szót, hogy gender, megy egy kört a szemgolyója, a vérnyomáas elkezd emelkedni, megnő a pulzusszáma. Maximumra lett járatva az elfogadás égisze alatt ez a szó, pedig szerintem egy nagyon hasznos kifejezés, amit jobb tisztázni a gyerekekkel és bizony, mivel minket felnőttként ért el a gender-kérdés, ezért magunkban is jobb helyretenni a kérdést.

Láttam egyszer Instagramon egy videót, ahol egy család arról beszélt és azt mutatta be, hogyan nevelik a gyereküket teljes mértékben gendersemlegesen. Sajnos nem tudom a neve mennyire volt fiús vagy lányos, de azt tudom, hogy bármit amit szeretett volna csinálni pl.: szoknyát venni akkor szoknyát vett fel, és másnap, ha nadrágot, akkor nadrágot. Ez a választási szabadság adott volt gyakorlatilag az élete teljes részén, természetesen biztonságos keretek között. Micsoda szabadság egy gyereknek, ha nem mondják meg neki mit kell csinálnia csak azért, mert született valamilyen neműnek. A történet vége az lett, hogy a gyerek 5 évesen mondta, hogy ő fiúként identitálja magát és úgy szeretne élni és onnantól kedve az általa választott fiús ruhákat hordta, “fiús” sportot űzött és “fiús” játékokkal játszott.

Ezt a gender szabadságot én (sajnos) nem tudtam megadni a gyerekeimnek, egyszerűen még nem álltam készen erre a fajta szabadságra, hogy levetkőzzem azokat a sztereotípiákat, amikkel felnőttem és amilyen társadalomba berendezkedtünk. Azt azonban mindenképp fontosnak tartottam megtanítani a gyerekeknek, hogy mik a fiú és a lány testnek a biológiai különbségei. Hiszen ők is látják, hogy másképp nézünk ki, hogy apán nem tudott cicizni egyik sem, hogy nekem nőtt a pocakom amikor érkezett a kistesó. Szerintem fontos, hogy tudják a gyerekek a biológia és anatómia különbségeit és a különböző szerveink neveit. De azt is fontos tudni, hogy ez a nemünk, biológiailag van belénk kódolva, a kromoszómáinkban hordozzuk.

De számos esetben azért ennél jóval pofátlanabb stílusban próbáljuk a gyerekeinknek megmondani, hogy mit kell csinálniuk a nemüknek megfelelően. És ez az, amit nem szerettem volna már 5 éve se beengedni a családunkba.

A fiúk nem sírnak, a lányok babáznak, a lányok hordhatnak csak szoknyát vagy a fiúknak nem lehet hosszú hajuk. Most komolyan, hol van az az etikai kódex, ami ezeket tiltja egy 3 éves gyerek számára? Miért ne lehetne rózsaszín biciklije egy fiúnak? Miért ne judozhatna egy kislány ha azt szeretne? Végtelenül szomorúnak tartom, hogy ilyen módon nyirbálja a társadalom a gyerekek hajtásait, és próbálja egyen alakúra nevelni őket. Ez szerintem helytelen dolog. És végtelenül buta dolognak tartom azzal, hogy “nem változtató műtéteket reklámoznak gyerekeknek”. Mert ez a fajta nevelés nem ezt jelenti, hogy bárki bármire buzdít vagy reklámoz, hanem csupán annyit, hogy nem korlátozzuk a gyerek döntéseit, vágyait és biztonságos keretek között megengedjük, hogy úgy éljenek, ahogy egy kisgyereknek kell. Szeretetteljes és támogató környezetben ismerjék meg a világot, a dolgok működését, a tárgyak, ruhák használatát. Ettől csak magabiztos felnőttek lesznek, akik tudják, hogy számít a szavuk, számít, amit gondolnak és támogatást, biztonságot kapnak a szüleiktől. Viszont ha ez nem adatik meg frusztráltak lesznek, kishitűek és számos esetben fogják másra vetíteni a fájdalmukat.

Szóval mielőtt legközelebb azt mondod, hogy “ugyan ne sírjál a fiúk nem sírnak” gondolj arra, hogy a fiúk is emberek, és nekik is van lelkük, amin könnyíteni kell néha. Vagy a “lányok nem fociznak” gondolj arra, hogy ettől ő megtanul csapatban játszani, küzdeni és fejlődik a kéz-láb koordinációja.

Ha érdekel hogyan lehet gendersemlegesen berendezni egy szobát, nézegesd végig galériánkat!