Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem könnyű válaszolni. Legfőképpen azért, mert ma még a tudósok számára sem teljesen egyértelmű, hogy a gyerekek pontosan hány éves kortól képesek a hosszú távon is fennmaradó emlékek kialakítására. Vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy legkorábban három - három és fél éves korban tud kifejlődni a hosszú távú memória, és a gyerekek korábbi emlékei az úgynevezett gyermekkori amnézia miatt egyszerűen szertefoszlanak. Mások szerint azonban a gyerkőcök már egészen a korai években is képesek eltárolni a velük történteket - ám ezek az emlékek a serdülőkor körül aztán mégiscsak elvesznek.

A memória működéséről tehát jelenleg még a tudománynak sincs egységes álláspontja, abban azonban minden szakember egyetért, hogy minél idősebb lesz egy gyerek, annál valószínűbb, hogy emlékezni fog a vele történt eseményekre. Ez pedig igaz a koronavírusra is.

Minél idősebbek, annál több mindenre fognak emlékezni

Szakemberek szerint a 4 év alatti gyerekeknek felnőttkorukra valószínűleg nem sok emlékük lesz a járványról. A kicsit idősebb, általános iskolás gyerkőcökkel azonban már más a helyzet. Ők jó eséllyel emlékezni fognak legalább arra, hogy volt a gyerekkorukban egy időszak, amikor hosszabb ideig nem kellett iskolába járniuk, és amikor minden ember maszkot hordott. A náluk is idősebbek és a tinik pedig már most is meg tudják érteni, hogy mi miért történik a környezetükben, az eseményeket el tudják raktározni és a későbbiekben ezeket elő is fogják tudni hívni a memóriájukból.

De azt is tudni kell, hogy nem az életkor az egyetlen, ami szerepet játszik a memória kialakulásában. Az emlékezet egy igen összetett gépezet, amire az emberek személyisége is hatással van. Vannak kisgyerekek, akik érzékenyebbek a környezetükre, megfigyelik és a sajátos kis módjukon elemzik is azt, míg mások kevésbé érdeklődők.

Nagyobb valószínűséggel emlékeznek az érzésekre

A gyerekek sokkal nagyobb valószínűséggel fognak felnőve emlékezni a járvány olyan elemeire, amik közvetlenül és markánsan érintették az ő életüket. Egy családtag vagy közeli ismerős megbetegedése, vagy ne adj isten halála például egy olyan traumatikus esemény, ami biztosan megmarad a hosszú távú memóriájukban is. De már csak a betegségtől való nagy félem is mély nyomokat hagyhat bennük – szülőként ezért is kell nagyon odafigyelni, hogy miként viselkedsz és hogyan beszélsz a koronavírusról a gyerkőc előtt.

De az emlékek kialakításában nagy szerepe van a családi elbeszéléseknek és a koronavírushoz kötődő tárgyaknak is - például a fényképeknek, esetleg újságcikkeknek. A fényképek, újságcikkek és a szülőktől hallott történetek alapján alkotják majd a saját emlékeiket és narratívájukat a járványról.

Koncentráljunk a pozitív dolgokra!

Az, hogy a kicsik felnőve hogyan fognak majd visszaemlékezni erre az időszakra, döntően a szülők hozzáállásától függ. Ha azt érzik, hogy a változások ellenére is biztonságos környezetben élnek, ha az életük kiszámítható, akkor sokkal kevésbé fogja őket megviselni a járvány. És persze az is nagyon fontos, hogy a gyerekek még a megváltozott körülmények között is gyerekek maradhassanak. Játékra és mókázásra most is szükségük van – sőt most van csak igazán. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a traumatikus élmények, hanem a pozitív tapasztalatok, a boldog pillanatok is beépülnek a memóriájukba.

A feladat tehát egyszerű: amennyire csak lehet, próbálj pozitív érzéseket kelteni bennük, szórakoztatóvá tenni számukra a hétköznapokat, hogy felnőve inkább a jóra, mintsem a rosszra emlékezzenek majd!

13+1 igaz történet arról, hogy miként reagáltak a gyerekek a koronavírus-járványra - kattints a galériára!