A családi karácsony nagyon nem olyan, mint a reklámokban!
A famiily.hu cikke.
A szülők teremtik meg a gyermekek számára a karácsonyi csodát, amit csak akkor tudunk meg, hogy milyen nagy erőfeszítésekbe telik megvalósítani (és persze nem is mindig sikerül úgy, ahogy eltervezzük), amikor mi magunk is szülőkké válunk.
Az első karácsonyunk szülőként igazán különleges volt. A koraszülött osztályról hazahozott két apró gyermek első ünnepe, nekünk fáradt boldogság, a karácsonyfa izzó fényeiben mosolyogtunk egymásra. Család lettünk! Akkor már tudtuk, hogy innentől kezdve sokkal nagyobb hangsúlyt kap majd minden karácsonyi időszak, hiszen gyermekeink születtek! Csak azt nem sejtettük, hogy
Aztán eltelt egy év a gyerekek születése után és közeledett a következő, a második karácsonyunk, immár igazi családként. Mi pedig izgatottan várakoztunk! Abban az évben utazósan sikerült az ünnepünk. A családjaink látni szerették volna a cseperedő unokákat, mindenki együtt szeretett volna ünnepelni velük/velünk.
Ennek ellenére valahogy minden másképp alakult, mint ahogy terveztük. Eszeveszett pakolás a táskákba, majd két pici gyerkőc holmijának belogisztikázása az autóban. Úgy emlékszem, többször feladtuk a próbálkozást, mire végre mindannyian befértünk, mi és a gyerekek is a csomagok mellé az autóba. Útnak indultunk, idegeskedtünk, hogy elaludjanak majd félúton a hátsó ülésen kevertem a tápszert, hogy amiatt se kelljen megállnunk és minél hamarabb elérjük a célállomást.
Többórányi utazás és végül fáradt, nyűgös megérkezés. Felborult napirend, rokonok sora. Mindenki kedves és aranyos, nem lehet okunk a panaszra, csak éppen kifújni alig tudtuk magunkat. Amint végre egy kicsit a gyerekek is megszoknák az új környezetet, már indulunk is a másik családhoz az ország másik felébe, hogy mindenkire jusson elég idő, de közben reménykedünk, hamarosan nekünk is jut belőle.
Amikor az ikrek két évesek lettek, vagyis harmadjára hisztis karácsonyunk volt. Sosem fogom elfelejteni, mert emlékszem, az volt az első alkalom talán, amikor kicsit csalódottan állapítottam meg magamban, hogy ez bizony nem teljesen az az ünnepi hangulat, amit hetek óta tervezgettem. A dackorszak kellős közepén, szülőként idegileg és türelmileg teljesen kimerülve csomagoltuk az ajándékokat és díszítettük a fát nagy titokban az alvás idő alatt, ami sehogy sem akart addig tartani, míg befejezhettük volna a dekorálást. Az ünnepi menü odaégett, én jó párszor kiborultam, mire elérkezett az ajándékozás ideje és az akkor pár percig boldogan ajándékot bontogató gyermekek feje felett mi csak ültünk a kanapén és azt kérdeztük némán egymástól:
Ez már mindig ilyen lesz?
A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod!