Novemberben átestem a koronavírus általi fertőzésen. 14 napig voltam karanténban, a családom az ötödik naptól kezdve gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak. Nagyon szerencsés vagyok, három nehezebb napot leszámítva, enyhébb tünetekkel vészeltem át a betegséget, a családom pedig tünetmentesen és türelmetlenül várta a nappali kanapéján fekve, az erkélyen pipázva, a konyhapulton lábat lógatva, a fürdőszoba padlóján zokogva, a csilláron lógva, hogy mikor mehetnek végre újra közösségbe.

A várva várt felszabadulás 1,5 napig tartott. A második nap, miután elvittem a fiamat az óvodába, hazafelé beugrottam egy elviteles kávéért a sarki kávézóba. Épp egy nagyot kortyoltam volna a feketémbe, mikoris az óvónő hívott, hogy mennem kellene a gyerekért, a csoport most azonnal bezár, mert pozitív lett a COVID-tesztje az imént.

A kávét már nem kellett meginnom, a vérnyomásom rendeződött azon nyomban. Tudtam, hogy ezt azt jelenti, ismét karanténba kerülünk. 1,5 nap szabadság után elölről kezdhettük a kanapén fetrengést, az erkélyen pipázást, a konyhapultról való láblógatást, a fürdőszobában zokogást és a csilláron lógást.

A második karanténunk első reggelén futótűzként terjedt végig az óvodai szülők között, hogy a rendőrség kint járt náluk. Amit végigolvastam az ovis Facebook csoport erről szóló posztját és a kommenteket, nálunk is csöngettek. Egy rendőrhölgy listával a kezében állt az ajtónk előtt és a fiamat kereste. Nem hittem a szememnek.

Az elmúlt két hétben egy határozatot nem kaptam a hatósági karanténba helyezésemről, sem a feloldásról, de még a pozitív COVID-tesztemről sem, de az ötéves fiamat ellenőrzik, hogy itthon van-e. Az elkövetkezendő 9 nap során ez az ellenőrzés még háromszor történt meg. Volt, hogy a ház elől hívtak fel és a telefont átadva beszélgettek vele, volt, hogy elég volt, ha a legó várfal mögül kikiabálva jelzi, hogy a szobájában van. Volt olyan ovis pajtás, akinél egy nap kétszer is jártak, volt, akinél egyszer sem.

A családi és baráti körben tapasztalom, hogy újabban a zombik, vámpírok, démonok helyét a gyerekek vették át, jelenleg ők a legfélelmetesebb lények, hiszen tünetmentesen terjeszthetik a vírust. Úgy tűnik, a rendszer is így véli. A rendőrségnek immár a gyerekek ellenőrzése is kiemelt feladata.

Amennyiben kicsit szarkasztikusnak tűnik a hangvételem, szeretném zárójelben megjegyezni, hogy a négy fal közé bezárás negyedik hetének végén járunk. Az összes mesekönyvet kiolvastuk háromszor, a társasokat elkoptattuk, minden mesefilmet megnéztünk kétszer, sorversenyeket rendeztünk, aminek az alattunk lakó szomszéd annyira nem örült, énekeltünk, amiért meg a mellettünk lakó home officeban lévő nem rajongott, annyi süteményt készítettünk, hogy pékséget nyithattunk volna és már nincs használható ceruzánk, zsírkrétánk, festékünk.

Az elmúlt egy hónapban két idézet zakatolt a fejemben:

A másik pedig:

Na, akkor melyiket helyezzem előtérbe?

Ez volt a Mikulás. De ki hogy tervezi a karácsonyt? Lássuk!