Mikor óvodaérett a gyerek? Hogyan válasszunk ovit? Óvónő válaszol, akinek a válaszára mindenki kíváncsi

Borítókép: Mikor óvodaérett a gyerek? Hogyan válasszunk ovit? Óvónő válaszol, akinek a válaszára mindenki kíváncsi Forrás: Getty Images (alvarez)
Alaposan körbejártuk a témát. Részletekbe beavat: B. Szirtes Dóra, Montessori pedagógus, két kislány édesanyja. Egy igazi csupaszív óvónő, aki hisz a pozitív fegyelmezésben.

Mikor óvodaérett a gyerek?

Felsorolhatnánk számtalan szempontot, mi alapján mondjuk egy gyermekre, hogy óvodaérett. Azt gondolom, minél több ilyen „listát” olvasunk, annál feszültebbek vagyunk, és elbizonytalanodunk saját gyermekünkben is. Éppen ezért a legfontosabb szempontokat emelném ki, melyek támogatják a sikeres óvodakezdést és a beszokás folyamatát is.

Szülőként onnan tudhatjuk, hogy gyermekünk készen áll-e az intézményi életre, hogy
érdeklődik-e a társak iránt, vagy nem nagyon hajlandó elmenni mellőlünk, és a mi társaságunkat keresi folyamatosan. Természetesen érdemes a gyermekünk saját személyiségéből kiindulni és a zárkózottság okát például abban keresni, hogy életkori sajátossággal van most dolgunk, vagy egész egyszerűen introvertált típusú gyermekről van szó. Míg egy nyitottabb gyermeken azt láthatjuk, hogy egyszerűen elkezd a társaival játszani és minket ott hagy a játszótéren, addig egy introvertált gyermeknél általában úgy mutatkozik meg a nyitottság, hogy csendben játszik mellettem, de közben folyamatosan a társait figyeli, otthon pedig szerepjátékaiban a látottakat játssza el, esetleg azt meséli, hogy ő játszotta a látottakat.


Szintén mérce a szobatisztaság. Fontos tudnunk, hogy az óvoda pelenkás gyermeket nem fogad. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, az alapvető cél az, hogy óvodakezdésre pelenkamentes legyen – az, hogy balesetekkel vagy anélkül, az mindegy, ebben már tudják támogatni az óvónők is. Ha problémás volt a szobatisztaság folyamata, traumatizált a gyermek vagy szorong a téma kapcsán, feltétlenül egyeztessünk róla a leendő pedagógusokkal és dolgozzunk ki közös stratégiát a gyermek megtámogatására.

Ha a fenti lépéseket kipipáltuk, az egyik legfontosabb összetevő, hogy gyermekünk tudjon jelezni valamilyen módon az óvónőnek az igényeiről, arról, ha segítségre van szüksége, vagy ha például mosdóba kell mennie. Ez a fajta válaszkészség kulcsfontosságú, hiszen nehéz olyan gyermekről gondoskodni, kapcsolatot teremteni vele, aki nem jelzi az igényét, vagy hogy éppen mitől érzi jól vagy rosszul magát. Szuper, ha szavakkal tud jelezni, de ha zárkózottabb a gyermekünk, megtaníthatunk neki más jelzéseket is, melyeket megosztunk az óvónővel (pl. ha megsimogatja a karját, akkor szeretne valamit).

Hogyan válasszunk ovit?

Mindig azt szoktam mondani, hogy érdemes holisztikusan megközelíteni a kérdést, ahogy
Montessori szemléletében gondolkodunk. Próbáljunk egy folyamatként tekinteni az
óvodaválasztásra, lássunk rá, hogy mi az első lépés és mi a cél. Ez utóbbi egyértelmű: olyan közeget, embereket és helyszínt szeretnénk találni, ami a gyermekünk és a mi elvárásainknak, igényeinknek is megfelel, hiszen három-négy éven át az életünk mindennapi részét képezi.

Ebben sokat segíthet, ha megfogalmazzuk, mik a gyermekünk számára
fontos dolgok és mik a mi szempontjaink. Legyen sokat a levegőn? Ölelgesse az óvónéni?
Lehessen választani az étkezésnél, szeretne-e valamit megkóstolni? Jó kiindulópont
lehet az óvodai gyereknevelési program, személyesen azonban mindig érdemes egy-egy,
számunkra hangsúlyos pontra rákérdezni, hogy az mit takar és mit tesznek azért, hogy
megvalósítsák.

Ha képesek vagyunk megfigyelni a gyermekünket és bízunk a megérzéseinkben, jó úton járunk. Ha rossz érzésünk van egy intézménnyel kapcsolatban, de esetleg nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi az, nem baj. De feltétlenül hallgassunk a belső hangunkra és keressünk tovább!


Tavasszal indul a beiratkozás az oviba, a szülők egy részének fejfájást okozhat, hogy melyik a legmegfelelőbb és mi alapján mérlegeljünk?

A Covid nagyon sok mindent átírt, köztük azt is, hogy miként tudunk megismerkedni az
intézményekkel. Korábban voltak nyílt napok, különböző fórumok, ahol meg lehetett
ismerkedni az óvodával és az ott dolgozó szakemberekkel. Ez az elmúlt években megszűnt,
talán az idei az első olyan nevelési év, amikor ismét kisebb-nagyobb mértékben, de megnyílnak az óvodák kapui az érdeklődő szülők és gyerekek előtt.


Azt gondolom, hogy az elsődleges szempont az otthonunktól való távolság. Alapvetően az a legjobb, ha tudunk gyalog, kismotorral, biciklivel óvodába menni. Ha mégis autóznunk kell, akkor is egy nagyjából 15-20 perces távolságban érdemes gondolkodunk, hiszen az az ideális, ha a saját környékünkön lakó gyerekekkel jár egy intézménybe gyermekünk, így tudunk délután együtt játszóterezni, kapcsolatot teremteni másokkal.

Vannak azonban egyéni élethelyzetek, amik ezt alapvetően átírhatják. Ha nagyon messze dolgozunk az otthonunktól, akkor érdemes mérlegelnünk, mi éri meg jobban: hosszabb ideig autózni, de cserébe percek alatt ott vagyunk és több időt tudunk együtt tölteni, vagy későn menni, de a környéken lakókkal kapcsolódni.


Ezek miatt az egyedi körülmények miatt mindenkinek magának kell feltennie a kérdést, hogy számára mi a legmegfelelőbb.

Ismét csak hangsúlyozni tudom a szülők és a gyermekek megérzéseit. Persze vannak olyan jelek, amik árulkodóak lehetnek. Be lehet-e menni a gyerekekkel megnézni a működő intézményt, vagy csak felnőtteknek van nyílt nap? Fogunk találkozni az óvodapedagógussal vagy nem? Milyen a kommunikációjuk? Válaszolnak a kérdéseinkre? Ha már ott vagyunk, árulkodó tud lenni, hogy a falon vannak-e plakátok, azon vannak-e gyerekmunkák. Azok mind tökéletesek és egyformák vagy vannak köztük olyan alkotások, amiket láthatóan kicsik készítettek, vagy csak a nagyok tökéletes másolatai kerülnek ki? Az öltözőszekrények minden részéhez hozzáférnek a gyerekek, vagy van, amit az óvónénik adnak? Mennyire várják el és mennyire támogatják az önállóságot? Mennyire rendezett a csoportszoba? Ha belépünk, azonnal átlátjuk, hogy hol van az étkezésnek, a szőnyeges játéknak, asztali játéknak a helye vagy minden csak dobozokba van halmozva?


A nyílt napot megelőzően érdemes összeírnunk a prioritásainkat. Ha például tudjuk, hogy nálunk az étkezés kardinális kérdés, mert nem jó evő a gyermekünk, vagy ekörül vannak elakadásaink, akkor egészen konkrétan fogalmazzuk meg a kérdésünket. Kötelező a kóstoló? Mi a szokás az étkezésnél? Hogyan kezelnek egy nem jól evő gyereket? Addig kérdezzük, amíg nem kapjuk meg a választ arra, amire kíváncsiak vagyunk. Ha egy zsigerből jövő, természetes beszélgetés zajlik, az már önmagában pozitív, azt már nekünk kell szülőként mérlegelnünk, hogy a válasz nekünk tetszik-e vagy sem. A válaszokban érdemes azt keresnünk, hogy individumként kezelik-e a gyereket, vagy van egy óvodai sémájuk, amikbe mindenkit belenyomnak – ez nem összetévesztendő az óvodai szokásokkal!

Hogyan segítsük azt, aki még nem óvodaérett?

Számtalan területen segíthetjük fejlődni a gyermekünket, a kulcs az, hogy adjunk neki lehetőséget a gyakorlásra azon a területen, ahol úgy érezzük, tudhatna többet az óvodakezdésre. Azt fontos tudni, hogy a gyermekek fejlődési üteme az idegrendszer érésén múlik, éppen ezért a legtöbb területen nincs hatásunk arra, hogy mikor sajátítja el gyermekünk. Támogatni viszont mindig tudjuk őt, kiemelkedően a megfigyelt érdeklődési
köreiben.

Ha egy gyermeket értő figyelem, önállóságra lehetőséget nyújtó környezet és szeretet vesz körül, akkor tudjuk maximálisan támogatni fejlődési útjában.

B. Szirtes Dóra, Montessori pedagógus

Létezik-e zökkenőmentes beszoktatás?

Az óvodakezdés akkor tud a lehető legzökkenőmentesebb lenni, ha az óvodai szokások minél jobban illeszkednek az otthoni rendszerünkkel. Ne akarjunk otthon óvodát, és ne keressük az óvodában az otthont, de érdemes keresnünk a hasonlóságokat, kiváltképp a szokások és szabályok terén. Minél nagyobb az eltérés, annál nehezebb lesz később a gyermekünkkel a kommunikáció és a dackorszak is intenzívebb lehet. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a kulcs mi magunk vagyunk. Az első lépés az, hogy ÉN elengedjem őt és ne csak engedjem, hanem támogassam is a leválását. Emellett, ha én nem vagyok nyitott, ha megkérdőjelezem az óvónőt, az óvodát, otthon szidom mindezt vagy a kétségeimről mesélek a gyermek előtt, akkor meg fog ijedni. Éppen ezért fontos, hogy olyan óvodapedagógust válasszunk, akiben meg tudunk bízni. A sikeres óvodai beszokásnak nem a sírás mennyisége a mérce, hanem az, hogy egy (néhol két) hét alatt csökken e a mennyisége, hogyan alakul maga a folyamat, honnan indulunk és hová jutunk el?


A zökkenőmentességet támogathatjuk reggeli szokások kialakításával. Fix ébredési időt érdemes megtalálni és tartani, ugyanígy egy szokást építeni a reggeli készülődés és indulás köré. Legyen búcsúzási rituálénk! Pl. elmondom mikor érkezem érte, nagy ölelés, szeretlek, puszi és elválás. Ezt tarthatjuk mindig, amikor elválunk gyermekünktől, így az óvodai reggeleken is ismerős lesz számára a búcsú. Mindig pontosan, számára érthető módon mondjuk el a gyermeknek, hogy mikor fogunk érte menni. Ha ez rendszeresen nem a megbeszéltek szerint történik, vagy hiba csúszik a kommunikációba, egész nap várni fog
bennünket, és ez nagyon megnehezíti az egész óvoda életet, nem csak a beszoktatást.


Kiemelten fontos, hogy amit az óvodai beszoktatás idejében kialakítunk, gyermekünk egész óvodai életében aszerint fog működni. Pl. ha délutánonként csokival várjuk, minden délután kérni fogja – négy éven keresztül!

Épp ilyen az altatás kérdése is. Gyermekünk napirendje úgy ér körbe (azaz a legbékésebb), ha bent alszik ebéd után. Éppen ezért érdemes az első két hétben, lehetőleg minél hamarabb eszerint érte menni. Ha ebéd után hozzuk el, számítanunk kell rá, hogy talán sosem fogja elfogadni e bent alvást, vagy mindig nehéz lesz számára a későbbi években. Ez a kérdés igen összetett, az utóbbi években megszaporodtak az alvási, altatási problémákkal küzdő családok, éppen ezért érdemes erről is konzultálni a leendő óvónőkkel, megismerni szokásaikat és megtalálni a közös utat ebben is.

Összességében akkor tud jól működni az óvodai élet, ha tudunk az intézményre, a benne dolgozókra és a társakra egy nagy családként tekinteni, s megértjük, hogy mostantól velük együtt neveljük gyermekeinket. Az intézményben töltött ideje felér nagyjából 40% mintaadással, s 60% marad nekünk. Ez azt jelenti, hogy ilyen arányban tanulja és mélyíti el a látott, hallott szokásokat, szavakat, reakciókat, megoldásokat gyermekünk. Ennek fényében érdemes óvodát és közeget választanunk gyermekünknek.

Ay óvodai jelek befolyásolják a személyiségünk formálódását? Nézd meg a lenti galériánkat!