Mikor avatkozz bele a gyereked baráti konfliktusaiba?

gyerek,szülő,játék,konfliktus Forrás: Getty images
Miután túl vagyunk az óvoda- és az iskolakezdés izgalmain, és a gyerekek kellően belerázódtak a napi rutinjukba, szülőként akár hátra is dőlhetnénk, ha nem mesélnének minden délután valamilyen érdekes történetet a napjukról.

Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg először.

Amikor például olyat hallunk, a gyerekünktől, hogy a Peti olyan erősen fellökte, hogy térdre esett, vagy hogy összevesztek és kihagyták a játékból, az nekünk is rossz pillanatokat szerez. Vajon a gyerekem egész nap egyedül játszik? Vagy a szünetekben magányosan ül a padban? Amikor a gyerekeink baráti kapcsolatai kerülnek terítékre, biztosan felmerül néhány mardosó kérdés, de vajon mikor kell tényleg aggódni és mikor kell beavatkozni?

Amikor az első gyerekemet először lelökték a csúszdáról, egyszerre szakadt meg a szívem és voltam végtelenül mérges. Pszichológusok szerint az ilyen feszültséget a biológiai ösztöneink okozzák, hiszen arra vagyunk tervezve, hogy segítsük az utódaink túlélését. Tehát, születésüktől kezdve egyszerre óvjuk, féltjük őket, de közben azt is szeretnénk, ha belevaló srácok, majd boldog felnőttek lennének. A fejlődéshez hozzátartozik, hogy kapcsolatokat építsenek ki a közösségen belül, olykor konfliktusba keveredjenek, hogy tudják azt kezelni is.

Mi történik az egyes fejlődési szakaszokban?

3 éves korig teljesen normális, ha a gyerekek egymás mellett játszanak, akár ugyanazzal a játékkal és nem fontos, hogy közben kommunikáljanak egymással. Mielőtt közösségbe kerülnének, a gyerekek általában önzőek, csak magukra gondolnak, csak fokozatosan tanulják meg, mit jelent osztozkodni, kivárni a sorunkat és részt venni például egy csoportos játékban.

3 és 5 éves kor között tanulják meg a gyerekek, hogyan kell együtt játszani, de ha választhatnak. még mindig a szüleik a befutók. Úgyhogy nem kell kétségbeesni, ha az óvodás gyereked nem akar délután a játszótéren bandázni, neki akkor éppen elég a napközbeni szocializáció, de mindenképpen jó úton halad. Az ovisok imádják a szerepjátékot: papást, mamást, kórházasat játszani, egy botból egy pillanat alatt lehet varázspálca, kard vagy fakanál is. A fejlődés természetes része az is, ha a bottal megütnek más tárgyakat, ha egymást ütnék meg, akkor viszont be kell avatkozni.

4-5 éves korukig nem tudják mi az empátia, vagyis nem képzelik magukat más helyébe. A pszichológiában a tudatelmélet foglalkozik azzal a fejlődési szakasszal, amely alatt a gyerekek rájönnek, hogy mások mást gondolnak, mint ők. Ilyenkor tanulják meg, hogy a szavakkal is lehet bántani, de ebben a korban a gyerekek amilyen gyorsan összevesznek, olyan gyorsan ki is békülnek.

Nem kell pánikolni, ha egyedül játszik

Amíg a gyerek magától nem panaszkodik arra, hogy magányos vagy hogy őt kirekesztik a játékból, addig semmit sem jelent, ha egyedül játszik. Még iskolás korban is normális, ha egy kicsit félrevonulva, egyedül elvan, ugyanis ez is egyfajta pihenés neki, kiszakadás a folyamatos fókuszálásból. Közben nem szabad elfelejteni, hogy minden gyerek más, vannak introvertáltak és exrovertáltak, vannak, akik csendben szeretnek kirakózni, homokozni, mások inkább hangos rohangálás közepette vezetik le a feszültségeiket.

A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod.

Egy kis konfliktus belefér

Ha a gyerek arról panaszkodik, hogy az egyik barátja csúnyán kitolt vele, az még nem nem feltétlenül igényel azonnali beavatkozást. Lehet, hogy csak nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy ő szerette volna, mondjuk a társa katonásat szeretett volna játszani, ő meg inkább bújócskázott volna. Van, hogy egy egész panaszáradatot zúdít ránk a gyerek suli után, de nem kell azonnal mindent megoldani helyette, sokszor csak úgy el akarja mesélni, hiszen a szülő jelenti a biztonságot.

Mikor avatkozzunk be?

Ha a gyerekünk minden nap azzal jön haza a suliból, hogy mindig ugyanazzal a gyerekkel kerül összetűzésbe, akár fizikailag, akár érzelmileg, ha úgy érzi, hogy az a gyerek kipécézte őt, akkor érdemes beszélni a tanárral. Ő valószínűleg reálisabban látja, mennyire súlyos a helyzet.

Mindeközben fontos figyelni a gyerek viselkedését is, ugyanis kisiskolás korban gyakran még azt sem szokták elmesélni, ha valami nagyon rossz történik velük. Ha azonban valami nagyon nincs rendben, akkor azt a gyerek viselkedése jelzi: napokon, heteken át rosszul alszik vagy étvágytalanná válik és nem akar iskolába járni. Ilyenkor is érdemes felvenni a kapcsolatot a tanárával és közösen felderíteni a problémát.

Hány évesen kapjon telefont a gyereked? Ha ez a téma éppen aktuális nálatok, akkor a következő dolgokat érdemes megvizsgálni: