A lányom utálja a fürdőruhát, csak fiús bermudanadrágban hajlandó vízbe menni
Egy újabb forró nyári nap volt, és a kisebbik lányom kirohant a szobájából, hogy belevesse magát a medencébe.
- Hol a fürdőruhád? - kérdeztem tőle, miközben a nővérének segítettem megszabadulni a ruháitól.
- Nem akarom viselni! Utálom! – mondta durcásan. - Nekem a bermudanadrág kell!
Vállat vontam, és megmondtam, melyik fiókban találja.
Vera szeret talpig szuperhősösben feszíteni. Kedvenc színei a fekete, a kék és a piros. Dobol, kosárlabdázik, és ha jót akartok magatoknak, meg ne kérdezzétek, melyik rajzfilmhercegnő a kedvence.
Bár egyes szülők panaszkodnak, hogy a gyerekeik milyen válogatósak az öltözködésben, én hálás vagyok. Vera ugyanis kiszámítható. Szuperhősös vagy kosárlabdás inget, szürke futónadrágot, fiús cipőket visel. Pontosan tudja, ki ő, mit akar, és melyik ruhadarab kényelmes a számára.
Amikor kiderült, hogy bermudát akar, épp a nővérének vásároltunk fürdőruhát. Miközben próbáltam segíteni a választásban (Panna nem tudott dönteni egy csillogó rózsaszínű és egy lila egyrészes fürdőruha között), a középső lányom szeme a fiúknak kikészített cuccokon pihent meg.
A színkontraszt erős volt. A fiúosztályon csupa sötét színű vagy neon ruházat várta a gazdáját: kalózok, szuperhősök, sport. A lányok osztálya szivárványszínekben pompázott, de leginkább a rózsaszín különböző árnyalatai domináltak. A ruhákat csilivili unikornisok, copfos jókislányok és cuki állatkák díszítették.
Vera megfogta a kezem, és a fiúosztályra húzott. Egy cápás, rövid ujjú úszóinget nézett ki magának, amihez hozzáillesztett egy türkiz kisnadrágot. - Ugye milyen jól néz ki? – mutatta diadalmasan.
- Oh! - kiáltottam. - Szerinted ezek mennek egymáshoz?
De nem válaszolt. A szeme égett az izgalomtól, és próbálta megtalálni a ruhahalomban a saját méretét.
- Nahát - suttogta az egyik alkalmazott, miközben közeledett felénk. - Szerintem te nem akarsz ilyet. - Verára nézett. - Arra vannak a lányoknak való fürdőruhák -, és a csillogó lila-rózsaszín blokk felé intett, ahol Panna állt.
- Köszönöm, meg tudjuk oldani - válaszoltam szinte udvariatlanul. Nem akartam megbántani, de elegem volt. Egy éve már, hogy állandóan magyarázkodnom, vitatkoznom, érvelnem kellett, és őszintén szólva: meguntam.
Vera minden barátja fiú. Tavaly kaptam egy hívást az iskolából, mert elvágta az arcát, miközben az osztálytársaival játszott. A tanár néni ki volt borulva, nem tartotta helyesnek, hogy a gyerek „túl vad”, és soha nem keresi a lányok társaságát. Nem érdekelték a babák, a komámasszony, hol az olló: kisautót akart, kardot, rövid hajat, szuperhősöket. És bermudát.
Kivágások. Pántok. Rojtok. Flitterek. Váll nélküliek. A bermuda kevésbé bonyolult, ráadásul a bermuda és a trikó sokkal jobban takarja a bőrt a nap elől, mint a picuri bikinik. Megértem, hogy Verának ez kell. Miért erőltessek rá valamit, ami egészségtelen, drága, ráadásul borzad is tőle?
Igen, néhány embert kellemetlen érzés fog el, ha a lánya bermudát akar viselni. Miért? Nem tudom. Azt hiszem, ezek ugyanazok az emberek, akik nem engedik, hogy a fiaik babákkal játsszanak. Néha tévedésből fiúnak nézik Verát, és amikor kijavítjuk őket, azt mondják: „De hát nadrágot visel…” És furcsán néznek ránk.
Az ő véleményük nem a mi gondunk.
A többség szerencsére támogató, különösen a család és a barátok, akik ismerik a lányomat és a stílusát. Ő annyira magabiztos. Nem erre vágynak a szülők, ha a gyerekeikről van szó? Hogy kényelmesen érezzék magukat a saját bőrükben, büszkék legyenek a tehetségükre és élvezzék az életet? Csak annyiról van szó, hogy minden gyerek a vízbe akar menni: ők nem elemezgetik a társadalmi normákat, ezzel a felnőtteknek van problémája. Le kell állnunk azzal, hogy a saját elképzeléseinket erőltessük a gyerekeinkre. Inkább fogjuk magunkat és mindannyian lépjünk be abba az átkozott medencébe – hiszen nyár van.