Miért szeretik a gyerekek a borzalmas zenét?
Ez a Gyereklélek magazin cikke.
Elképesztően meglepődtem, amikor az év végén feldobta a Spotify a leghallgatottabb dalaim listáját. Nem éppen az én zenei ízlésemről árulkodott. Oké, nem tagadom, szeretem a popot, de azért nem ennyire. Van néhány dal, amit imádnak hallgatni a fiaim, viszont olyan szinten rá tudnak kattanni egy-egy számra, hogy előfordul, hogy napokig csak azt az egyet kérik.
Olyan ez, mint a gumicukor vagy a gyors kaja, vagy ezek egymás után: beszippant és nem ereszt.
Mi egyébként elég keveset YouTubeozunk, de azért azt én is látom, hogy gyerekdalok szempontjából valami egészen veszélyes terep. Valljuk be őszintén, hogy rengeteg hallgathatatlan, bugyuta dal van fent és ha a gyereknek az egyik dal a kedvence lesz, akkor aztán lehet azt hallgatni bolondulásig. Szó szerint. Hogy ezt elkerüljem, én tudatosan olyan magyar dalokat játszom a kocsiban, amiket gyorsan meg lehet tanulni, de viccesek is, így lett az egyik nagy kedvenc a Kispáltól az Emese című szám. (Ezt egyébként hiszti kezelésre is használom). Persze 3 éves kor alatt ez nem működik, ebben az időszakban maradnak a jól megszokott családi dalocskák, amikor már ezredszer énekeljük, hogy a “gazda ki a rétre megy”.
Mi a titok?
A családi gyerekdalok között számtalan idegtépő, fülsértő, bugyuta dal is van, az “Old MacDonald had a farm”-ban például jól tetten érhető az összes végtelenül népszerű dalocska felépítése. Amerikai zenetudósok szerint a siker két pillére, hogy a dal legyen fülbemászó és dallamos. Ezenkívül ha még valamilyen módon kapcsolódni is lehet hozzá, mondjuk kérdés-válasz vagy csak számtalanszor ismételhető refrén formájában, az már fél siker. Az ismétlés is elengedhetetlen. Sosem mertem megszámolni, hogy a “Wheels on the bus” kezdetű énekben hányszor hangzik el a round and round. Ha pedig még a témája is ismerős, akkor a gyerekek már bele is szeretnek a dalba.
És van még egy összetevő, ez pedig a csínytevéshez kapcsolható, hiszen
az igazán sikeres gyerekdalokban mindig van valami huncutság, bugyutaság, vagy valami gusztustalan vagy utálatos.
Egy fülbemászó dallam, sok ismétlés, ismerős közeg vagy történet egy kis huncutsággal fűszerezve és máris összeáll a tökéletes gyerekdal, ami olyan, mintha csiklandozná a gyerekeket. A csiklandozás pedig maga a színtiszta boldogság nekik.
Egyébként nemcsak a gyerekdalok, de általában a popslágerek is erre a sémára épülnek, elég csak meghallgatni Katy Perry Roarját vagy az Imagine Dragons Thunderjét. Nekem Pharrell Williams Happyjével sikerült megúsznom néhány, számomra borzalmas gyerekdalt. Mert hát ugye a jó dalokat együtt énekeljük a gyerekekkel, a rosszabbakat igyekszünk kiverni a fejünkből. Csak vannak napok, amikor nem sikerül. Így vagyunk a felnőtteknek szánt slágerekkel is, nem igaz?!