Azt mondják, hogy a magyar nagyon panaszkodós nemzet. Náluk többet csak az anyák panaszkodnak. „Minek szült az ilyen, ha állandóan panaszkodik?” „Bezzeg más a tíz ujját odaadná, ha legalább egy gyereke lenne.” Mind tudjuk, milyen sokat tud segíteni már az is, ha bizonyos dolgokat, gondolatainkat, szavak formájában kiadjuk magunkból. Ha kimondjuk, ami bennünk van. De lássuk: mennyit panaszkodunk mi? Miről, kinek és mikor szoktunk panaszkodni? Jó-e a panaszkodás – ha mi vagyunk a panaszkodók, vagy akár a panaszt hallgatók? Mennyire káros, ha bent tartjuk a negatív gondolatokat? De mennyire káros az is, ha beindul a panasz cunami? És mégis: mi lehet a panasz leghatékonyabb ellenszere? Erről beszélgetünk ma, a harmadik évadunk utolsó, záróepizódjában.

Az új részt akár már most rögtön itt (alább) vagy Google Podcasts-on, Apple Podcaston esetleg a Spotify-on keresztül is meg tudjátok hallgatni!

Mivel a beszélgetést egy bekamerázott, hibrid Suzuki Vitarából vettük fel, ezért most meg is nézheted a beszélgetést:

Ha hozzászólnátok a témához, kérdeznétek, vagy csak írnátok nekünk, megtehetitek a [email protected] e-mail címen, a cikk alatt kommentben, de megtalálhatóak vagyunk Instagramon a @meseljanyukam profilon, valamint érdemes csatlakozni a zárt Facebook csoportunkhoz is, amit Mesélj, Anyukám! néven találhattok meg, ott ugyanis velünk, a műsorvezetőkkel, a vendégeinkkel, de akár egymással, a többi hallgatóval is beszélgethettek az adott adás témáiról, kérdezhettek, ajánlhattok témákat, elmondhatjátok véleményeiteket. És kérünk szépen titeket,