Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

Ördögtől való dolog az agresszió?

Dehogy! Az állatvilágban az életben maradás záloga. Velünk született természetes ösztön, ami bizonyos esetekben a felszínre kell, hogy törjön. A dackorszakban például teljesen egészséges és normális, hogy a kisgyerek harcias, mint egy kis tigris, hiszen a kialakuló egóját védi. Az agressziónak egyébként rengeteg oka lehet a kistestvér születésétől kezdve a félelmekig. Egyénileg kell kideríteni, mi állhat a háttérben.

Mikor van baj?

Ha nagyon eldurvul a dolog, például ha egy kisgyerek már a testvérét vagy a szüleit karmolja, nagy fájdalmat okoz másoknak vagy éppen magának. Ezt meg kell állítani. Nehéz megmondani, mi fér bele, és mi nem, de az anyai (és apai) szív azért többnyire megérzi, ha gond van. Akkor fordulnak szakemberhez.

Mi történik a pszichológus rendelőjében?

Első alkalommal a szülőkkel beszélgetünk a gyermekükkel kapcsolatos témákról. A következő három alkalom azzal telik, hogy a rajzai, játékai tartalma alapján igyekszünk megérteni a gyermekben zajló folyamatokat. Például ha a kisgyermek szétveri a maciját egy husánggal, akkor teret adok ennek a késztetésnek, de a rendelőt azért nem szedheti szét. A határtartásban segítünk neki, de fontos, hogy az agresszióját valamilyen módon kiadhassa.

Például hogyan?

Rengeteget kellene mozogni! Úgy látom, drasztikusan lecsökkent a mai gyerekek lehetősége a mozgásra. Autóból ki, bolti bevásárlókocsiba be… Szaladgálniuk kellene, dobogni, focizni, a szabadban kiabálni, hemperegni az avarban... A foci nagyon jó feszültség-levezető, hiszen egy labdát kell rugdosni. Nagyon jónak tartom a harcművészeteket is (kisiskolás kortól), hiszen ezeknek sok-sok rúgás és harci kiáltás is a része: ezek mind olyan szelepek, amelyeken keresztül távozhat a frusztráció. Nem mellesleg a küzdősportok nagyon sok keresztező mozdulatot is alkalmaznak, amelyek az agy kéregtestjén fontos érzelmi központokat fejlesztenek. (Hát nem érdekes, hogy a keleti emberek kevésbé viselkednek idegbeteg módjára, mint mi itt, Európa közepén?).

Miért van rossz hatással a gyerekekre a sok tévézés, gépezés?

Egyrészt nem levezeti, hanem inkább gerjeszti a feszültséget. Másrészt a gyerekek számára sokáig összemosódik az irrealitás és a valóság. Az elhíresült németországi esetben egy hatéves kisfiú az édesapja fegyverével lelőtte a kisöccsét, majd a lábával megbökdöste, mondván: “Kelj már fel!” A videojátékokban egy lepuffantott figura fel tud pattanni a következő másodpercben, a valóságban azonban ez a lelőtt kisgyerek soha többé nem kelt fel.

Az agresszív kisgyerek a szüleinek is tükröt tart.

Bizony! Érdemes nekünk, szülőknek is magunkba néznünk. A szülők feszültségét a gyerekek sajnos átveszik. Vagy vezessük le mi is normális módon, futással, úszással a bennünk felgyülemlő feszültséget, vagy uralkodjunk magunkon, de otthon semmiképpen ne nyomjuk rá a gyerekünkre. Azt látom, hogy sok szülő nagyon durván beszél a gyerekével: ez verbális agresszió. A gyerek egy ilyen helyzetben teljesen megsemmisül – majd odébb megy, s leveri a feszültséget egy kisebben.

Ne is lásson otthon a gyerek szülői konfliktust?

Dehogynem, az olyan természetes konfliktusnak, ami aztán szemmel láthatóan megoldódik, abszolút tere van a családban. A gyerek így tanulja meg, hogy a befelé fojtás helyett mi a módja a levezetésnek, kivezetésnek és a megoldásnak, a konfliktusok kezelésének.

Apropó – nézd meg ezt a galériát is: