Idén már minket is érint a tanévkezdés, mivel a legnagyobb lányom első osztályba lépett. Már május óta izgatottan várta ő is, én is, mert sokat meséltem neki az én szép iskolai emlékeimről. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorongtam, mi vár rá (és ránk) az omladozó közoktatási rendszerben, a túl korán serdülő gyerekek, valamint a kisiskolásokat is behálózó TikTok-kihívások és influencerek világában. De igyekeztem megnyugtatni magam azzal, hogy sikerült egy remek általános iskolát választanunk, és hogy a lányunk elég értelmes ahhoz, hogy ügyesen lavírozzon majd az új kihívások között.

A tanévkezdés előtt aztán menetrendszerűen jött az első sokk: a tanszerlista, pontosabban annak az ára. Szerencsére nekünk nem kellett új ünneplőt meg cipőket venni, de így is majdnem hat számjegyű összeget költöttünk, többek között megvehettem életem legdrágább táskáját, és még csak nem is magamnak. Aztán amint ezt megemésztettem, egy ismerős anyuka, akinek idén már a második osztályba lép a fia (szerencsére nem ugyanabban az iskolában), felvilágosított, hogy érhetnek még kellemetlen meglepetések.

Az ő első osztályukban ugyanis volt egy kislány, aki néhány hét után lopni kezdett a társaitól, többek között uzsonnás dobozokat és a tartalmukat, valamint zsebpénzt. Amikor pedig a helyzetet megpróbálták udvariasan tisztázni a szülők és a tanítók, a lány apja bement fenyegetőzni az iskolába. A probléma azzal „oldódott meg“, hogy a kislány megbukott (igen, már rögtön elsőben), így idén valószínűleg egy másik elsős osztályban lopja majd meg társait. Mondanom sem kell, csak tátott szájjal hüledeztem, miközben hallgattam, és magamban rimánkodtam, hogy nálunk az iskolai menza jelentse majd a legnagyobb bajt.

Aztán ahogy online fórumokban érdeklődtem, ki milyen horrorsztorit élt meg a gyereke iskolakezdésekor, hallottam még cifrábbakat is: