Tudod ugye, a mama kezét mindig fogod, ha az úttesten megyünk át!

Ne rohanj! Tempósan, de együtt megyünk!

Megállsz még a ház sarkánál a kereszteződés előtt és bevársz, ok?

Figyelsz mindig a hangomra!

Körbe néztél? Mama is mindig körbe néz. Először balra, majd jobbra nézek. Ha nem jön semmi elindulunk. De csak akkor!

Ezek voltak a klasszik mondataim, amikor a gyerekeim még kicsit voltak és utcákat keresztezve mentünk el a játszótérre, hol kismotorral, hogy futóbringával. Mivel unalomig ismételtem ezeket, kellő határozottsággal, ezért -talán emiatt is- elég megbízhatóan közlekedtünk. Volt egy karjelzésem is, amit ha láttak tőlem, akkor meg kellett állniuk. De még így is, hogy betartották a szabályokat, az agyam egyik fele csak arra volt ráállatva, hogy azt figyelje, analizálja, hogy a gyerekek hová lépnek, merre fordulnak, milyen lendülettel haladnak.

Gondoltam idővel ez már berögzült téma lesz, de nem: a közlekedés során autósan, gyalogosan nincsenek rutinok.

Most, hogy már csak kiteszem őket az edzéseiken, az ablakot lehúzva, az utolsó mondatom az, hogy NÉZZ KÖRÜL! Ők hátra böffentik, hogy JAAAJ MAMA! de én addig kísérem őket a szememmel, amíg el nem nyeli őket az épület.

Mi lesz akkor, ha már maguktól fognak közlekedni?? Bele se merek gondolni.

A nyári szünet elején találtunk rá egy közösségi oldal csoport levelezésében erre az üzenetre:

„#nyáriszünet #baleset #zebralámpa #közlekedés #apirosaztilos

Ma reggel egy pillanatra megállt az élet a Szentendrei úton. Egy igen hosszú pillanatra.

A lakótelep felől a Szentendrei úti zebránál egy 8 év körüli rollerező kisfiú úgy gondolta, hogy átrobog a piros jelzés ellenére. Három autó jött a megengedett sebességgel, mellettem egy transporter. Csodával határos módon mindhárman meg tudtunk állni egy nagy fékezéssel és a kisfiú átért a zebrán. Hosszú pillanat következett, ahol néztünk egymásra az autósokkal, majd néztük a többi gyalogost, akik álltak a járdán és várták a zöld jelzést. Nem értettem, nem értettük. Azóta visszagondolva átszaladt egy két felnőtt, valószínűleg ezért gondolhatta a kisfiú is, hogy elindul. Ma ott volt velünk valaki, aki segített nekünk megállni. Ma nagyon vigyázott rá valaki, hogy épségben átérjen.

Még most is ráz a hideg a gondolattól, hogy mi lehetett volna...

És még csak most kezdődik a nyári szünet! Kérlek beszélgessetek sokat a gyerekekkel, hogyan kell közlekedni. Piroson SOHA nem megyünk át, ha zöld a lámpa, akkor is győzödjön meg róla hogy megállnak az autók. Mutassunk példát nekik, mi se menjünk át SOHA piroson.

Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok, beszélgettek róla. Vigyázzunk magunkra, egymásra ”

A gyerekek mindent lemásolnak, amit a felnőttek csinálnak. Így a rossz példát is megtanulják, jelen esetben azt, hogy a piros jelzés ellenére, ha úgy tartja kedve (és bátorsága) az embernek, akkor átvághat a zebrán.

Fontos lenne, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy hogyan kell biztonságosan közlekedni, például a zebrán hogyan keljünk át.

A videó forrása: YouTube - KRESZ TV

Sosem túl korai bemutatni a gyerekeknek a közlekedés legalapvetőbb szabályait. Általános tudásismereteiket már egész kicsi korban elkezdhetjük bővíteni a közlekedő járművek viselkedési formáival.

Három alapvető ismeretet lenne fontos elsajátítani velük:

Tudatosítás vagyis a forgalomban való közlekedés veszélyeztetheti az ember testi épségét Viselkedés vagyis, vannak olyan szabályok, amiket a közlekedés során be kell tartani Választási lehetőség vagyis, biztonságunk megóvása érdekében dönthetünk mit tegyünk

Galériánkban mutatunk pár tippet, arra, hogy a 2, 3, 5 éves gyerekek közlekedési kultúráját, hogyan alapozhatod meg: