Felesleges tananyag, fáradt gyerekek, dühös szülők
Nos, vannak dolgok, amik sosem változnak, a suli is ilyen, ugyanis a mi gyerekeink is töménytelen mennyiségű felesleges információt kell, hogy megtanuljanak. De azért persze nagy különbség van iskolák és iskolák, tanárok és tanárok között is. A hülyeségek versenyében nálam dobogós helyen van a lányomék hon és népismeret tanára, aki dolgozatot íratott a gyerekekkel abból, hogy milyen tetőszerkezet típusok voltak régebben a vidéki házakon. Amikor odaadta nekem, hogy kérdezzem ki, akkor először nevetni kezdtem, majd amikor elhittem, hogy ez nem vicc, akkor megtagadtam a kikérdezést. Ugyanis szerintem ezt nem kell megtanulni, meg is mondtam a gyereknek, hogy nyugodtan kapjon belőle egyest, nem fog érdekelni.
Azt sem értem kristálytisztán, hogy lehet matekból feladni leckének olyasmit, amit még nem vettek. Aztán csodálkozik szegény tanárnő, hogy senki, azaz egyetlen gyerek sem csinálta meg a házit.
Emlékszem, mi gimiben egyszer írtunk dolgozatot a hűtőgép működéséből. Alkatrészeket, meg egy csomó mindent kellett volna tudni hozzá, szerintem végül nemes egyszerűséggel kimásoltuk a könyvből, és még a témát is elfelejtettük azonnal. És azóta sem volt szükségem erre, szóval, azt hiszem jól csináltuk.
Informatika? Így?
A lányoméknál az informatika totális csőd, már az alapokkal is baj van, ugyanis nincsenek megfelelő számítógépek. Egy terem tele van olyan elavult gépekkel, amit már lehet, hogy én magam sem tudnék használni, az órákon pedig nincs feladat, lehet játszani. Ahelyett, hogy megtanulnának egy ppt- t elkészíteni, a szövegformázás alapjait elsajátítanák, vagy egyáltalán, történne valami értelmes dolog az órán. Azért, hogy egy ősrégi számítógépen játszanak, nem érdemes órát tartani, úgyis csak a telefonjukat nyomkodják nyomorult kölkök, mert azon modernebb cuccok futnak. Arról már nem is beszélve, hogy a suliban nincs wi-fi, kikapcsolták, ugyanis arra jutottak, hogy totál felesleges a gyerekeknek. Ezt a mai napig nem tudom megemészteni.
Túlterheltek a gyerekek
Miközben a gyerekek a napjukat a suliban töltik, fáradtak és túlterheltek, állandóan nyavalyognak, mert tényleg elég nagy a nyomás rajtuk, akkor nem lehetne értelmesen szelektálni a megtanulandó dolgok között? Amikor egy gimnazistának 8-10 órája van egy nap és még utána hazamegy és órákon át leckét ír vagy tanul, akkor szerintem baj van, ugyanis a gyerekeknek is kell pihenniük. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi pár évtizedben hatalmasat változott a világ, a lexikális tudás értéke egyre jobban csökken, hiszen a számítógép és az internet segítségével bárki rátalál az információkra pillanatok alatt.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a részletekben elveszve, hülye évszámokat bemagolva egyáltalán nem látnak át rendszereket, pedig az igen hasznos lenne. A történelem ugyanis nem egymástól elkülönülő események sorozata, hanem egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő események lánca. Legalábbis szerintem. Mondjuk az vicces, amikor a fiam történelemdolgozatát nem tudom megoldani számítógép és tankönyv segítségével, majd a barátnőm és férje (mindketten gimis történelem tanárok) egy egész estét vacakolnak vele, hogy végre megszülessen a feladatok helyes megoldása. Néha nem tudom eldönteni, hogy ez humoros vagy inkább szomorú...
És ráadásul én még tényleg egy igen maradi és vaskalapos anyuka vagyok, mert szerintem igenis kell verset tanulni, igenis kell könyvet olvasni, nem baj, ha megtanul rendesen számolni a gyerek, és színházba járni sem ódivatú dolog. A világ minden kincséért sem gondolnám azt, hogy a műveltség ártalmas, vagy nem kell tanulni, vagy iskolába járni. Csak jó lenne egy kicsit korszerűbb módszerekkel, korszerűbb és használhatóbb tudásra szert tenni.