Már a legelejétől tudatosan

Amint kikristályosodott előttünk, hogy ebbe most tényleg belevágunk, onnantól beszélgettem a nagyfiammal a kistesó témakörről. Hogy milyen aranyosak, hogy sokat sírnak, és hogy eleinte nem nagyon lehet mit kezdeni velük. A fiam szerencsére imádja a kisbabákat, mindig érdeklődéssel és sok szeretettel, finom simogatásokkal fordult feléjük, így ahányszor alkalmam adódott, igyekeztem megragadni az adott babás pillanat legjobb részét: „Milyen édesen mosolyog!” „Megfogta az ujjadat!” „Még a sírása is milyen aranyos!” Ő pedig vevő volt ezekre, a kisbabák iránti szeretete egyre jobban tudatosult benne.

Az első hónapok

A 12. hétig ugye nem nagyon ildomos senkinek sem jelezni az új jövevény érkezését, de ezt a saját gyerekeddel elég nehéz megtenni. Főleg, hogy nem emelheted már fel a hintába (mert 20 kiló), és nem tudod dobálni, ő meg nem ugorhat többé fejest a hasadba. Így kitaláltam egy történetet, amit rendszeresen elmondtam neki: kistestvér költözött a pocakomba, de most még csak teszteli, hogy milyen a lakás. Három hónap után fogja eldönteni, hogy velünk szeretne-e élni, vagy inkább máshová költözik. A fiam ezt megértette, gyakran beszélgettünk róla, hogy vajon hogy érzi magát a baba, berendezkedett-e már, és vajon maradni fog-e. Ő nagyon szurkolt azért, hogy maradjon – és persze mi is. Mindemellett próbáltam elmagyarázni neki a förtelmes fáradtságom és rosszullétem okait is – több-kevesebb sikerrel.

Fiú vagy lány?!

Az első genetikai ultrahangon kisfiúnak nézték a babánkat, amit mindannyian kitörő örömmel fogadtunk. Fiú! Hisz azt a fajtát már mindenki jól ismeri, tudjuk mit lehet vele játszani, hogyan fejlődik, így nagy boldogsággal tervezte a fiam is, hogy majd kisautóznak, meg mindenféle huncutságot csinálnak együtt. Aztán a 20. héten kiderült, hogy mégis kislány. Mindenki elnémult egy napra, a fiam ki is mondta: „Ó, nemár!” és a férjem is elhűlt: „Ugye csak viccelsz?!”, én pedig kínomban röhögtem, amiért ez a kislány már ennyi idősen a bolondját járatja velünk.

Ha lány, hát lány: nincs mit tenni – vele is lehet autózni, mondtam a fiamnak, aki ettől egy ici-picit megenyhült. Sőt, még örült is, hogy talán ha lány, akkor nem fogja elvenni az ő kisautóit. Biztos nem – nyugtattam őt is meg magamat is.

A cikk még nem ért véget, kattints ide a folytatásért!

10 vicces dolog, amit csak azok érthetnek, akiknek van testvére: