Kismama-krónikák: én, a várandós Szupergörl

Borítókép: Kismama-krónikák: én, a várandós Szupergörl Forrás: deviantart.com
Reméltem, hogy egyszer még lehetnek szuperképességeim, de nem egészen erre gondoltam...

Bevallom, mindig is nagyon imádtam a szuperhősös mozikat, sorozatokat: itt és most hivatalosan is felvállalom, hogy gyerekkorom megunhatatlan kedvence a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai volt. Ha valaha is arról beszélgettem valakivel, hogy ha bármilyen szuperképességre szert tehetnék, akkor mit választanék; egész biztosan azt mondtam, hogy a láthatatlanná válást, no meg az időutazást.

Így 30 évesen, még mindig nem ért az a „szerencse”, hogy valami idegen bolygóról származó izé, csupa szuper képességgel fertőzött volna meg, amit aztán jó célra használhattam volna fel, így már egészen lemondtam a szuperhőssé válásról.

Aztán jött a terhesség, és napról napra úgy éreztem, hogy kezdenek úgy képességeim kialakulni...hát mi ez, ha nem áldás? Nem tudom, de nem egészen így képzeltem a szupererőt!

Forrás: deviantart.com

Mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy vannak-e reggeli rosszulléteim, meg hogy émelygek-e, esetleg van-e valami, amit nem kívánok, stb. Tulajdonképpen, ezek a dolgok mintha megragadtak volna nálam egy sztenderd szinten, stagnálnak, miközben két képességet viszont már minden bizonnyal csúcsra járattam.

Kérem szépen, nekem szuper szaglásom és szuper ízlelésem lett! (Csendben megjegyzem: és még csak Clark Kent se kellett hozzá...)

Azt, hogy mire jók ezek a képességek, még nem sikerült kifundálnom, mert eddig tulajdonképpen csak azt tapasztalatam meg, hogy mire nem.

Például remekül meg tudom érezni a klór aznapi koncentrációját a belvárosi csapvízben, vagy 800 méterről ki tudom szagolni a sarkon ottfelejtett kutyagumit. Ha valakinek esetleg bökné a csőrét szuperségem, akkor azt is elárulom, hogy engem nem a kriptonittal lehet egy másik galaxisba száműzni, hanem a Földön ennél jóval nagyobb mennyiségben fellelhető ételecettel.

Forrás: deviantart.com
Ha valakinek esetleg bökné a csőrét szuperségem, akkor azt is elárulom, hogy engem nem a kriptonittal lehet egy másik galaxisba száműzni, hanem a Földön ennél jóval nagyobb mennyiségben fellelhető ételecettel.

Ha bárkinek tudomása lenne arról, hogy létezik egy titkos társaság, ahol a szuperhősök összejárnak megvitatni a napi gondokat, és esetleg néhanapján még képességeket is cserélnek, az kérem, ne habozzon megírni nekem üzenetben! Ha rögtön cserére kerülne sor, akkor például szívesen kapnék „lebegést”, hogy ne fájjon ilyen kiállhatatlanul a derekam a sok fekvéstől; vagy valamiféle „alakváltást”, hogy legalább a ragyákat el tudjam tüntetni a képemről.

Addig is, gondolkozom egy nyomkövető tanfolyam elvégzésén, szerintem remekül menne...