Az elmúlt 10-12 évben lényegében már minden létező módon, majdnem vagy teljesen lebuktam a gyerekek előtt karácsonyi Jézuska, angyalka témában; pedig annyira igyekeztem mindig mindenre vigyázni. De ez van sajnos. Mindennek ellenére viszont nagyon erősen tartom magam; tagadok és kötöm az ebet a karóhoz, hogy bizony van Jézuska és nekem közöm nincs a dologhoz!

Egyébként minden évben előre trenírozom magam arra a karácsony előtti 2-3 hétre, el ne szóljam magam, nehogy látható helyen hagyjak valamit és persze ne kérdezgessek túl sokat a vágyott ajándékról.

A beszerzés még hagyján, de a tárolás és hogy el nem szóljam magam erről-arról!!!

Az a szülő tudja igazán, mi az ajándékbújtatás esszenciája, akinek keresgélős gyereke van.

Na az enyémek szerencsére nem kutatnak - emiatt nem kell aggódnom - viszont én nagyon kutatós gyerek voltam. Egyik évben - olyan 9 éves lehetettem - találtam otthon, anya ruhái mögött egy gitárt. Totál lelombozó volt a felfedezés, mert én nem is kértem gitárt. Nézegettem, próbáltam barátkozni a gondolattal, hogy a Jézuska idén majd ezt hozza, amikor anya rám talált, majd szólt, hogy az nem az enyém, hanem a szomszéd Andié, csak ’bértárolásban’ van a hangszer. Ő is kutatós gyerek volt.

Mutatok a klasszikusok közül egy párat. Hogy mind saját sztori? Az indító mondatom sokat segíthet a válaszban, de azért a fantáziátokra bízom...