A családi viszonyokat hajlamosak vagyunk idilli szövetségeknek látni, miközben a valóság gyakran közel sem ilyen rózsaszínű. A szülői, testvéri és egyéb familiáris kapcsolatok könnyen kóros sejtté torzulhatnak, melyekben elfojtások, sérelmek, kínos titkok és hazugságok munkálnak, a háztáji problémák és konfliktusok pedig szanaszét zilálják eme kényszerközösségek belső rendjét, megszilárdult szerkezetét. És igen, ezek a beteges folyamatok nem kímélik a testvéreket sem, sőt.

Jobban szeretett apuka, mint a húgodat? Vagy épp fordítva történt? Kisemmiztek az örökségedből? Lenyúltak pénzzel? A tesód deklasszálódott és rajtad élősködik? Vagy ti szerencsések vagytok, és tényleg, őszintén szeretitek egymást?

Körkérdés a testvéri kapcsolatokról

Körkérdésünkben családi titkokat és hazugságokat kutattunk, néhány tanulságos történetet közzéteszünk. A neccesebbeket természetesen álnéven.

Azt mondják, a testvér örökség idején ismerszik meg igazán. Nahát, mivelünk pont ez történt. A féltestvérem majdnem 20 évvel fiatalabb nálam, tulajdonképpen gyerekemként szerettem, és mindig azt hittem, mi nagyon jóban vagyunk. Aztán meghalt az apánk, és a tesóm szemrebbenés nélkül ki akart forgatni szinte mindenből, már ami az örökséget illeti. Egyszerűen úgy érezte, hogy neki ez jár, fogalmam sincs, miért. Nem hagytam magam, bíróságra mentem, és végül megegyeztünk, de a jó viszonynak mindörökre lőttek. Ma már alig beszélünk egymással, pedig 20 éven át nagyon összetartottunk.

A szüleink a nővéremet mindig jobban szerették nálam, mivel egyrészt jóval könnyebben kezelhető gyerek volt, másrészt amikor én megszülettem, ők már nagyon közelítettek a válás felé. Ennek is lett a folyománya, hogy igen furcsa viszony alakult ki köztünk: a testvérem mindig pátyolgatott engem, de arra is felhatalmazva érezte magát, hogy durván megalázzon, ha úgy tartotta kedve, vagy úgy érezte, cikisen viselkedem. Én sokáig alámentem ennek, és már harminc is elmúltam, amikor először szembe mertem fordulni az akaratával. Az intelligenciáját dicséri, hogy bár először nagyon meglepődött ezen, végül inkább értékelte, mintsem haragudott volna érte. (Vera)

A család dinamikájában nekem az a feladat jutott, hogy ápoljam a nagyszülőket, míg a bátyám elköltözött Ausztriába. Nem volt messze, de hiába kértem, semmiben sem segített, soha. Aztán amikor meghalt a nagymama, megjelent, és tartotta a markát az örökségért. Odaadtam neki a részét szó nélkül, aztán közöltem, hogy takarodjon. Vállat vont. Azt hiszem, mi már nem beszélünk soha többé. (Bálint)

A bátyám és én semmilyen kapcsolatban sem vagyunk, nem utáljuk és nem is szeretjük egymást. A szüleink már meghaltak, évente egyszer, általában karácsonykor találkozunk családostul. Nincs mondanivalónk egymásnak, a fociról beszélgetünk meg a gyerekekről. Ez szerintem nem miattam alakult így, hanem őmiatta, nekem vannak barátaim, ő viszont igazi magányos farkas. Néha hiányzik egy igazi testvéri kapcsolat, de már belenyugodtam, hogy a miénk ilyen marad. (Ferenc)

Galériánkban további testvérkapcsolatok olvashatók!