Játékkonyhát akartam venni a fiamnak – erre kiakadt a család

játékkonyha, fiúk, gyereknevelés Forrás: Unsplash/Paige Cody
A három éves kisfiam születésnapjára játékkonyhát szerettem volna venni. Gondoltam, dobja össze a család, a pár nap után a szekrény alján landoló tonnányi apróság helyett vegyünk egy olyan nagy dolgot közösen, aminek tényleg fog örülni. És használni. Sokáig. Nem volt az ötletemnek túl nagy sikere.

Teljesen átlagos kisfiam van. Olyan igazi fiús kisfiú, aki vonatokkal játszik, akinek 5 doboznyi autója van és aki számára a tökéletes hétvégi program BKV-zni menni a városba. Ám két éves elmúlt, amikor egyszer csak a semmiből elkezdett érdeklődni a főzés iránt. Budai Peti főzős videókat szeretett nézni a YouTube-on, a L’ecsó lett a kedvenc meséje és állandóan azért könyörgött, hogy a zöldségesnél vegyünk neki káposztát és azt otthon ő a kis (nyugi, életlen!) késével felszeletelhesse. Vagy az almát, vagy úgy nagyjából bármit, ami a keze ügyébe akadt. Recepteket bújt, azzal játszott, hogy tésztát főz, salátát kever össze, sajtot reszel vagy tojás ver fel.

Ezért amikor közeledett a harmadik születésnapja, nem is okozott nagy fejtörést kitalálni, mi lehetne a legtökéletesebb ajándék a számára: egy játékkonyha! Ki is néztem a svéd bútoráruház gyönyörű (az ára is :D ) fa kis játékkonyháját, mikróval, pirosan „izzó” sütőlappal, bele való kiegészítőkkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, lábasokkal, merőkanalakkal. Tényleg, olyan volt, mint a nagy, csak kicsiben.

Be is dobtam a családnak, hogy mi lenne, ha együtt vennénk meg közösen és a családi születésnapon együtt „adnánk” át neki, összeszerelve már, hogy rögtön nekiláthasson a főzésnek.

Konyhát egy kisfiúnak? Azt kislányoknak szoktak... Miért nem veszünk neki autót?
tette fel a kérdést talán anyósom.

– Mert abból úgy 628 van már neki! – feleltem. De nem igazán sikerült meggyőznöm őket, sőt, a többiek is eléggé furán néztek rám, kezdve a keresztszülőktől a nagynéniken át. Egyedül a férjem volt az, aki támogatta az ötletemet, hiszen ő is látta, hogy mennyire érdekli a főzőcskézés a kisfiunkat.

A családdal szüneteltettem a témát, de a kiskonyhát közben megrendeltem. Mondván: egyszer három éves a kisfiam, ha a következő 2 hónapban vajas kenyeret eszek csak, akkor is megkapja a konyhát, mert tudtam, hogy nagyon fog neki örülni.

Aztán ahogy közeledett a nagy nap, jöttek a telefonok:
– Mit vegyünk Balázskának? – kérdezték.
– Hát autót ne! – mondtam és elmondtam mindenkinek, hogy a konyhát megrendeltem, ha gondolják, még mindig beleszállhatnak és adjuk közösen.
Megint jött a „nemértés”. De hát fiúnak?

És akkor azt kértem tőlük, hogy mondjanak három híres szakácsot, akik most rögtön, először eszükbe jutnak. Jamie Oliver, Gordon Ramsay, Budai Péter, Fördős Zé, Szél Dávid, Benke Lászó, Buday Péter, Kovács Lázár... 'csak' ők jutott eszükbe.

Amikor mondtam, hogy azt ugye tudják, hogy ők mind férfiak, azonnal leesett a tantusz nekik és visszadobták a labdát Stahl Judit, Mautner Zsófi, Wossala Rozina és Nigella Lawson nevével. Amivel semmi baj nincs, sőt. Hiszen ez pontosan azt bizonyítja, hogy a főzés egyáltalán nem fiúknak vagy lányoknak való dolog, hanem mindenkinek, aki szereti.

Így sikerült meggyőznöm őket. Beszálltak a játékkonyhába, amit amikor meglátott a kisfiam a születésnapján, felsikított örömében, úgy örül neki. És direkt figyeltem: vagy egy évig minden áldott nap játszott a konyhával. Nem pár napig, nem pár hétig. Egy egész évig. Azóta két év telt el és még mindig van, hogy játszik vele, bár tény, hogy a kishúga most már többet használja, mint ő. De határozottan azt tudom állítani, hogy ez volt eddigi élete legjobb játéka és örülök, hogy szembe mertem menni a családdal és hallgattam a megérzéseimre, mert így egy nagyon emlékezetes születésnapja lehetett a kisfiamnak, a lehető legtökéletesebb ajándékkal.

Gyerekkori játékok, amik ma rengeteg pénzt érhetnek: