Teljesen átlagos kisfiam van. Olyan igazi fiús kisfiú, aki vonatokkal játszik, akinek 5 doboznyi autója van és aki számára a tökéletes hétvégi program BKV-zni menni a városba. Ám két éves elmúlt, amikor egyszer csak a semmiből elkezdett érdeklődni a főzés iránt. Budai Peti főzős videókat szeretett nézni a YouTube-on, a L’ecsó lett a kedvenc meséje és állandóan azért könyörgött, hogy a zöldségesnél vegyünk neki káposztát és azt otthon ő a kis (nyugi, életlen!) késével felszeletelhesse. Vagy az almát, vagy úgy nagyjából bármit, ami a keze ügyébe akadt. Recepteket bújt, azzal játszott, hogy tésztát főz, salátát kever össze, sajtot reszel vagy tojás ver fel.

Ezért amikor közeledett a harmadik születésnapja, nem is okozott nagy fejtörést kitalálni, mi lehetne a legtökéletesebb ajándék a számára: egy játékkonyha! Ki is néztem a svéd bútoráruház gyönyörű (az ára is :D ) fa kis játékkonyháját, mikróval, pirosan „izzó” sütőlappal, bele való kiegészítőkkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, lábasokkal, merőkanalakkal. Tényleg, olyan volt, mint a nagy, csak kicsiben.

Be is dobtam a családnak, hogy mi lenne, ha együtt vennénk meg közösen és a családi születésnapon együtt „adnánk” át neki, összeszerelve már, hogy rögtön nekiláthasson a főzésnek.

– Mert abból úgy 628 van már neki! – feleltem. De nem igazán sikerült meggyőznöm őket, sőt, a többiek is eléggé furán néztek rám, kezdve a keresztszülőktől a nagynéniken át. Egyedül a férjem volt az, aki támogatta az ötletemet, hiszen ő is látta, hogy mennyire érdekli a főzőcskézés a kisfiunkat.

A családdal szüneteltettem a témát, de a kiskonyhát közben megrendeltem. Mondván: egyszer három éves a kisfiam, ha a következő 2 hónapban vajas kenyeret eszek csak, akkor is megkapja a konyhát, mert tudtam, hogy nagyon fog neki örülni.

Aztán ahogy közeledett a nagy nap, jöttek a telefonok:
– Mit vegyünk Balázskának? – kérdezték.
– Hát autót ne! – mondtam és elmondtam mindenkinek, hogy a konyhát megrendeltem, ha gondolják, még mindig beleszállhatnak és adjuk közösen.
Megint jött a „nemértés”. De hát fiúnak?

Amikor mondtam, hogy azt ugye tudják, hogy ők mind férfiak, azonnal leesett a tantusz nekik és visszadobták a labdát Stahl Judit, Mautner Zsófi, Wossala Rozina és Nigella Lawson nevével. Amivel semmi baj nincs, sőt. Hiszen ez pontosan azt bizonyítja, hogy a főzés egyáltalán nem fiúknak vagy lányoknak való dolog, hanem mindenkinek, aki szereti.

Így sikerült meggyőznöm őket. Beszálltak a játékkonyhába, amit amikor meglátott a kisfiam a születésnapján, felsikított örömében, úgy örül neki. És direkt figyeltem: vagy egy évig minden áldott nap játszott a konyhával. Nem pár napig, nem pár hétig. Egy egész évig. Azóta két év telt el és még mindig van, hogy játszik vele, bár tény, hogy a kishúga most már többet használja, mint ő. De határozottan azt tudom állítani, hogy ez volt eddigi élete legjobb játéka és örülök, hogy szembe mertem menni a családdal és hallgattam a megérzéseimre, mert így egy nagyon emlékezetes születésnapja lehetett a kisfiamnak, a lehető legtökéletesebb ajándékkal.

Gyerekkori játékok, amik ma rengeteg pénzt érhetnek: