Borítókép: Szöllősi Györgyi: „Ha Ákoson múlik, én már 23 évesen anyuka vagyok”

Szöllősi Györgyi: „Ha Ákoson múlik, én már 23 évesen anyuka vagyok”

Amilyen finom, nőies a megjelenése, olyan tárgyilagos és határozott Szöllősi Györgyi az ATV Egyenes beszéd műsorvezetőjeként. Magánéletéről csak nagyon ritkán nyilatkozik, szerencsére most mégis kivételt tett velünk. Mesél szerelméről, akivel immár 28 éve vannak együtt, a jó párkapcsolat titkáról, gyereknevelésről és egy kicsit arról is, hogyan készül egy-egy keményebb beszélgetésre ismert politikusokkal, közéleti szereplőkkel.

Szöllősi Györgyi az ATV Csoport műsorvezetője. Hétköznap esténként a csatorna nézői az Egyenes beszédben láthatják. Szombatonként pedig az ATV Világhíradó című műsorát vezeti, ahol a legfontosabb nemzetközi hírekkel ismerteti a nézőket. A televízió mellett rádiózik is, a Spirit Fm Aktuál című műsorát vezeti, heti egy alkalommal.

Nagyon fiatalon, szinte gyerekként ismerkedtetek meg a férjeddel. Első látásra szerelem volt?

14 éves korunk óra ismerjük egymást és az ismeretségünk egyáltalán nem első látásra szerelemként indult. Furcsa is lett volna, hiszen akkor Ákos még a vállamig ért. A kapcsolatunk szép lassan alakult barátságból vonzalommá. A Vörösmarty Gimnázium dráma tagozatának felvételijén találkoztunk először, később a gólyatáborba igyekezve botlottunk egymásba: mindketten rossz jegypénztárhoz mentünk. Így ismerkedtünk meg.

Ákossal nagyon jóban lettünk és ez a barátság elkísért bennünket egészen a gimnázium utolsó évéig, akkor fordult át a kapcsolatunk szerelemmé. Először megijedtünk ettől az érzéstől, sokáig nem is akartuk még magunknak sem beismerni, hogy ez már több mint barátság. Féltünk, hogy elveszítjük egymást, ha mégis csak múló fellángolásról lenne szó. Végül vállaltuk a kockázatot és kimondtuk: mi egy pár vagyunk.

Azt mondják, a tartós párkapcsolat titka a személyiségek, lelkek találkozása, harmóniája és kevésbé a külsőségek. Ákost már akkor olyan embernek tartottam, akire fel lehet nézni. Rengeteg dologban mutatott nekem példát, én pedig neki egy másik lehetséges irányt. Egyébként a fontos dolgokról nagyon hasonlóan gondolkodtunk már akkor is, és ez nem változott azóta sem. A személyiségünk különböző, de az érdeklődési körünk, a világhoz való hozzáállásunk, az értékrendünk azonos.

Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az maximum egy fellángolás erejéig működőképes, de hosszú távon szerintem nem.

Csak csajok! ❤️#túráznijó #gombaszedés #őzlábgomba #mátra

Posted by Szöllősi Györgyi on Saturday, August 1, 2020

Említetted, hogy az értékrendetek azonos, de a személyiségetek nagyon más. Milyen személyiségek vagytok?

Sokat változtunk ahhoz képest, amilyenek 17-18 évesen voltunk, de a személyiségünk fő vonásai megmaradtak: Ákos egy zárkózottabb, introvertált személyiség, miközben én meg teljesen extrovertált vagyok, aki bárkivel összebarátkozik két perc alatt.

Abban is különbözünk habitusban, hogy Ákos egy végtelenül türelmes ember, akit talán csak én tudok kihozni a sodrából. Ellenben én egy lobbanékony, türelmetlen, igazi olaszos temperamentum vagyok. Egészen jól kiegészítjük egymást, ebből a szempontból kifejezetten jó, hogy nem vagyunk egyformák.

A hasonlóságot közöttünk sokkal mélyebb dolgok jelentik: a gyereknevelésben, az élet fontos dolgaiban maximálisan egyetértünk, teljes az összhang közöttünk.

Min szoktatok jellemzően összezördülni?

Október 2-án leszünk 28 éve együtt és bátran kijelenthetem, hogy a csip-csup veszekedések korszakán már rég túl vagyunk. 18-20 évesen még mindenen képesek voltunk összevitatkozni, megvívtunk egymással a párkapcsolatban. Mindketten Bika jegyűek vagyunk, mindkettőnkben megvan az erő és az akarat, össze tudunk csapni, de amin húsz évvel ezelőtt még biztosan összevesztünk volna, az ma már nem fontos. Családunk van, két gyönyörű gyerekünk, más a prioritás.

Szerencsésnek érzem magam, mert Ákossal egymás mellett nőttünk fel és párhuzamos irányban fejlődtünk, nem egymástól távolodva. Nagyon jól ismerjük egymást. Elég, ha rápillantok a férjemre, amikor hazaér a munkából, már pontosan tudom, milyen napja volt.

A 28 év alatt nyilván voltak hullámvölgyek a ti kapcsolatotokban is. Hogyan jutottatok túl ezeken a nehéz periódusokon?

A kapcsolatunkban még nagyon az elején – másfél-két éve voltunk akkor együtt - volt egy nagyobb hullámvölgy, pár hetes mosolyszünettel, és félig-meddig szakítottunk is, de abból a szerelem kivitt bennünket.

És volt még egy, öt-hat évvel később, amikor még nem volt meg egyik gyerekünk sem. Akkor azt éreztem, hogy elakadtunk, de mire szakításig jutottunk volna, annyira megijedtünk, hogy gyorsan ki is békültünk. Belegondoltunk, hogy sokkal rosszabb lenne egymás nélkül.

A gyerekek érkezése hogyan változtatta meg a párkapcsolatotok dinamikáját?

A gyerekek érkezése nagyon sokat alakított rajtunk, a párkapcsolatunkon. Addig, amíg ketten vagytok, egy csomó olyan dologgal foglalkoztok, ami fontosnak tűnik. És amikor gyereked születik, mindez jelentéktelenné válik, más lesz a prioritás, máshová kerülnek a hangsúlyok. Ez nálunk sem volt másként.

Kire hasonlítanak természetben a gyerekek?

Az egyik az apjára, a másik pedig rám. A két gyerek nagyon különbözik egymástól habitusban: a nagyobb, aki most 15 éves, befelé fordulóbb, halkszavú, a fiatalkori apukájára hasonlít, a kicsi meg, aki 7 éves, egy az egyben én vagyok. Még számunkra, a szüleik számára is döbbenetes, ahogy kettőnket leképez a két gyerek személyisége.

Ki a szigorúbb szülő kettőtök közül?

Külső szemlélő számára én tűnök szigorúbbnak, de nálunk nincs jó zsaru, rossz zsaru. És ha a gyerekeket megkérdeznéd, ők se nagyon tudnának szerintem erre mit válaszolni, olyannyira egységfrontban vagyunk. Talán annyiban különbözünk Ákossal, hogy lányos apukaként ő jobban félti őket, aggódóbb, mint én. A fontos dolgokban azonban mindig teljes az egyetértés közöttünk.

Ákos milyen típusú apuka? Mindent rá lehet bízni a pelenkázástól a házimunkáig?

Teljes mértékben. Amikor Jázmin megszületett, én aktívan televízióztam. A nagyobbik lányunk, Jázmin 5-6 hónapos lehetett, amikor visszahívtak dolgozni. Ez heti egy este távollétet jelentett. Ákosra mindent rábízhattam, de én ezt mindig is tudtam, hogy így lesz. Korábban, ha olyan társaságba mentünk, ahol gyerekek is voltak, kettő perc alatt az összes gyerek a nyakában lógott. Mindig is imádta a gyerekeket, és ha rajta múlik, én már 23 évesen anyuka vagyok. Ő sokkal előbb megért az apaságra. Nagyon gyerekcentrikus és mindenből ki akarja venni a részét. Nyugodtan elmehettem volna akár 24 órára, akkor is megoldott volna mindent egy hathónapos gyerekkel is.

Dunavecsén nőttél fel és egy veled készült interjúban olvastam, hogy nagyon szeretted volna a gyerekeidnek is ezt a dunaparti miliőt biztosítani, ezért is költöztetek Leányfalura.

Leányfalu nagyon jó hely, úgy ahogy van, imádjuk. Ha lenne rá lehetőségem, hogy a világon bárhová költözzek, akkor is itt és ugyanígy szeretnék élni. Egyébként úgy találtunk rá, hogy az egyik barátnőmnek Kisorosziban volt egy házuk, ahová gyakran kijártunk Ákossal. Az út keresztülvezetett Leányfalun és mi beleszerettünk.

Egyébként sokáig szerettem a pesti életet is. Harmincéves korom körül illetve amikor Jázmin megszületett, akkor tört rám elemi erővel a vágy, hogy egy Leányfaluhoz hasonló idilli helyre költözzünk. Abból indultam ki, hogy nekem a Duna-parton milyen gyerekkorom volt és azt szerettem volna, ha az én gyerekeim is így nőnek fel. Szerencsénk volt, 2008-ban, a válságot megelőzve sikerült megvennünk ezt a telket, amin ma a házunk áll. Imádom, hogy ha 40 fok van, akkor csak veszem a törölközőmet és megyek úszni a Dunára, ami az utcánk végén van.

Forrás: Szöllősi Györgyi

A nagylányod már gimnazista, mennyire vált lázadó kamasszá?

Jázmin 15 éves, elég hamar önállósodott, mert nyolcosztályosba jár, hatodik évét kezdi a Veresben, Budapesten. Egyedül közlekedik és egyébként elég zárkózott. Sokat kell vele beszélgetni, hogy megnyíljon és bármit ki tudjak belőle húzni, de ez számomra nem újdonság, mert ilyen volt ötévesen is. Vannak hangulatingadozásai, de a lázadást még várom. Mert azon is át kell esni.

A lányok már tudják, milyen pályát választanának szívesen?

Jázmin orvos szeretne lenni, sokáig állatorvos, most pedig már inkább szülész-nőgyógyász. Tudatosan készül is rá, nagyon jó tanuló, okos is és már nagyon régóta ebbe az irányba készül, úgyhogy szerintem ez már komoly elhatározás a részéről. A kicsi most hétéves, éppen rendőrnyomozó szeretne lenni, de ebből azért még nem vonnék le messzemenő következtetéseket.

Forrás: Szöllősi Györgyi

Térjünk át egy kicsit a szakmai pályafutásodra. Midig is a médiában, híradósként képzelted el magad?

Már kétéves koromban tudtam, hogy színész akarok lenni, ezért is mentem később a Vörösmarty dráma tagozatára. Amikor gimi után felvételiztem a Színművészetire, a második rostán kiestem és elhívtak a Madách Színházba meg az Új Színházba, ahol stúdiósként kezdtem. Megpróbálhattam volna később újra a felvételit, de nem jelentkeztem soha többet.

Végleg feladtad a gyermekkori álmodat, hogy színész legyél?

Amikor elkezdtem dolgozni a színházban, akkor az számomra elhozta a megvilágosodást: sem tehetségesnek nem éreztem magam eléggé, sem kedvem nem volt már hozzá akkor. Szerencsére én nagyon gyorsan rájöttem, hogy nem ez az én utam, holott előtte valóban folyamatosan azt akartam. Így nem a Színművészetire, hanem a Janus Pannonius Egyetemre jelentkeztem, mert ott volt egyedül művelődés menedzsment, meg vizuális kultúra szak.

A televíziózás hogyan jött az életedbe?

A televízió a Vörösmarty dráma tagozatosai életében olyan szinten benne volt, hogy ha gyerekszereplőkre volt szükség vagy szavalni kellett a Magyar Televízióban, akkor mindig minket hívtak. Később pedig, még egyetemre jártam, amikor bekerültem a Satelit TV-hez.

És a híradózás meg a háttérműsorok? Valahogy nem ezt az irányt gondolja az ember első választásnak egy nő életében.

A politika mindig is érdekelt, valószínűleg apukámtól hoztam ezt, a híradó gyerekkoromban kihagyhatatlan volt otthon és bármennyire is fura, engem soha nem a kulturális területe érdekelt a televíziónak. Pedig valóban, alapvetően az jönne a színházból, de talán azért, mert abba nőttem bele, meg dolgoztam is ott, az már nem izgatott többé. A politika meg egyszerűen érdekelt és ha már televíziózás, akkor a kezdetektől azt akartam csinálni. 23 éve ezzel foglalkozom, és a szenvedély, az érdeklődés azóta is töretlen.

Azért a háttérműsorokban, amelyeket vezetsz, úgy gondolom, nagyon kemény lehet nekiszegezni a kérdést valakinek vagy konfrontálni őt valamivel, ami számára kellemetlen. Ez nagyfokú felkészültséget és karakánságot is megkövetel. Hogyan készülsz ezekre a beszélgetésekre? Például megírod előre a kérdéseket?

Az előre megírt kérdések nagyon félre tudnak vinni, inkább úgy mondanám, átgondolom az irányokat és gondolatokat, idézeteket gyűjtök össze magamnak. Kezdő riporterként az is volt a hibám, hogy ragaszkodtam ahhoz, ami le volt írva és emiatt gyakran elsikkadt a lényeg. Fel lehet készülni százszázalékosan, elképzelheted előre, hogy zajlik majd a beszélgetés, de abból maximum a fele valósul meg. Nagyon szemfülesnek kell lenned, azonnal reagálnod kell, nem szabad éppen a legfontosabbat elengedned.

Ebben nyilván a rutin nagyon sokat segít. Én egyébként nagyon felkészülős vagyok, az pedig azért fontos, hogy meglegyen a biztonságérzetem, ezáltal oda tudjak figyelni arra, amit a másik mond. Nem történhet olyan, hogy ne én irányítsam a beszélgetést vagy hogy hagyjam a velem szemben ülőt félrebeszélni. Sokféle iskola van, én abból jövök, amelyik azt tanította, hogy nem én vagyok a fontos, hanem, hogy az interjúból a legtöbbet kihozzam, ha arra van szükség, akkor bizony a legkellemetlenebb kérdésekkel. Teljesen mindegy, hogy ki ül veled szemben.

Már nincs lámpalázad, amikor egy köztiszteletben álló politikus vagy más közéleti személyiség a beszélgetőpartnered?

Nem voltam soha lámpalázas típus, annyi izgalom volt bennem mindig, amennyi még pont jót tesz a teljesítményemnek. Ezért is szeretem az élő adást, mert az alapból ad egy adrenalin löketet, így összehasonlíthatatlanul jobb lesz a végeredmény, mint egy felvett adásnál. A köztiszteletben álló személyt, például művészt, tudóst én mindig külön kezelem a politikusoktól. Az utóbbiaknál ugyanis arra vagyok kíváncsi, hogy valójában mit gondol az adott témáról és nem arra, amit el akar mondani. Az, hogy ő milyen tisztséget tölt be, engem egyáltalán nem érdekel, hiszen neki az a kötelezettsége, hogy az én legkellemetlenebb kérdésemre is válaszoljon, akár ellenzéki, akár kormánypárti, hiszen a sajtónak a számonkérés, ellenőrzés is a feladata.

Valaki pont ezt a határozottságot szereti bennem és van, aki pedig pont azt kifogásolja, hogy állandóan belebeszélek a beszélgetőpartnerem mondandójába. Hát persze, hogy belebeszélek, ha nem arra válaszol, amit kérdeztem! A műsoridő viszont véges és a mellébeszélésre nem vagyok kíváncsi. Ha valaki bejön az ATV stúdiójába, aminek kifejezetten ez a lényege, annak tisztában kell lennie a játékszabályokkal.

A jövőre nézve maradtak még benned olyan vágyak, amelyeket a szakmai életedben szeretnél még megvalósítani?

Nem nagyon. A helyemen vagyok itt az ATV-n, és szeretem, amit csinálok. Van még bakancslistám, de ez nem a televíziózáshoz kapcsolódik. Néhány éve, amikor Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója megkeresett, a reggeli műsorba, a Startba hívott. Nem vezettem előtte sem reggel, sem párban műsort. Ez a feladat számomra is új volt, tartottam is ettől egy kicsit, de olyan partnert kaptam, Vujity Tvrtko személyében, aki mindenben segített. Kipróbáltam, szerettem és működött is, de azért a habitusomhoz az Egyenes beszéd testhezállóbb. Ebben a műfajban vagyok igazán elememben,. Elégedett vagyok. Nagyon örülök, hogy van egy hely, ahol hagynak dolgozni, ahol teljesen szabad kezet kapok: bárkit megkérdezhetek, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti politikus, senki nem szól bele. Egy elvárás van: mindenkitől egyenlő távolságban kérdezni, ez pedig a saját hitvallásom is, így ezzel nincs probléma.

Az interjú végére egy könnyedebb kérdést hagytam: voltatok már idén nyaralni és van-e még tervben valamilyen utazás?

A Balatonhoz minden évben elmegyünk a családdal: öcsém, a szüleim és mi, azt soha nem hagyjuk ki és augusztus végén utazunk Krétára. A covid miatt több év kimaradt , most nekiindulunk, bérelünk egy lakást, egy autót és jövünk-megyünk. Alapvetően „jövős-menős” nyaralók vagyunk, az aktív pihenést kedveljük, felpakoljuk a cuccokat és egyszer itt fürdünk, egyszer ott. De ha nem utaznánk, akkor sem lenne baj, hiszen én itt, Leányfalun tulajdonképpen egész nyáron nyaralunk.

A híradósokról mindenki azt gondolja, az életben is mindig komolyak és tárgyilagosak. Hogy ez mennyire nem igaz, győződj meg róla te is! Nézd meg galériánkban, milyen Erős Antónia a híradón túl!