Szülőként (vagy nagynéniként, nagybácsiként, nagyszülőként) valószínűleg mindenki találkozott már azzal a helyzettel, amikor a gyerek olyan tartalmakat akarna nézni tetszőleges méretű képernyőn, amivel a határokat feszegeti. Mike Brooks amerikai pszichológusnak és háromgyerekes apának rendesen kijutott ebből: “Játszhatok Mortal Kombat 11-el? Grand Theft Auto 5-tel? Red Dead Redemptionnel? Hungry Sharkkal? Nem? Miért nem?” Aztán: “Nézhetek Simpson családot? Family Guyt? South Parkot? Stranger Things-et? Megnézhetem a Trónok harcát? A Terminátort? A Deadpoolt? A Mátrixot? A Nyolcadik utas: a Halál-t? A Ragyogást? Nem? Miért nem? És mikor nézhetem majd meg?”

Ezeket a támadásokat nem olyan egyszerű egyszavas válaszokkal visszeverni, hiszen ott vannak a csapdák, amiket a gyerekek állítanak: “Nem igazságos! Bezzeg a bátyám megnézhette? Én miért nem?” Vagy: “Minden barátom látta már ezt a filmet (vagy kipróbálta már ez a játékot). Nekem miért nem lehet?” Még trükkössebb: “Te kisebb voltál nálam, amikor gyerekkorodban megnézted ezt a filmet! Nekem miért nem engeded?” Ez sem rossz: “Bezzeg azt megengedted, hogy X filmet megnézzem (vagy Y játékkal játsszak), pedig az is ugyanilyen félelmetes. Akkor ezt miért nem nézhetem meg (játszhatok vele)?”

Bár nyilván Brooks türelmét és talpraesettségét is próbára teszik ezek a próbálkozások, pszichológusként jobban átlátja, milyen következményekkel jár, ahogy szülőként viselkedünk ezekben a helyzetekben. Gondolatait a Psychology Today oldalon osztotta meg.

Mi az, amit fontos tudnod?

• Amikor arról beszélünk, hogy milyen hatással vannak az ijesztő filmek/játékok a gyerekekre, mindig különbséget kell tennünk a rövid távú, múló hatások (például az átmeneti félelem) és a hosszú távú hatások között (például szorongásos betegség) között.

• Amikor a kutatók azokat a negatív hatásokat vizsgálják, amit a képernyők a gyerekekre, kamaszokra gyakorolnak, akkor általában azt találják, hogy ezek a hatások szinte jelentéktelenek. Vagyis egy kiegyensúlyozott, udvarias gyerek nem válik pszichopatává, ha a Fortnite-tal játszik vagy megnézi a Stranger Things-et. Rövid távú, kis mértékű ártalmakat okozhatnak ezek a dolgok, de hosszú távú, súlyosabb károkat csak igen ritkán.

• Az aggódásunkat a képernyő hatása miatt érdemes tehát ahhoz igazítani, hogy mennyire lehet ártalmas az adott film vagy játék. Pánikra semmi szükség. Nem szakad le az ég. Nem célszerű a rettegés légkörében gyereket nevelni, amikor arra semmi szükség.

• A legreálisabb veszélye annak, hogy a gyerek olyan tartalmat néz, amelyek túl ijesztőek számára, az az, hogy átmeneti félelmekkel kell megküzdenie. Például egy ideig jobban fog félni a sötétben és az idegenektől, nehezebben fog elaludni és rossz álmai is lehetnek. Ezek mind a rövid távú, átmeneti ártalmak közé tartoznak.

• Nem szabad elfelejtenünk, hogy a félelmetes filmek és játékok lényege pont az, hogy féljünk. A félelmet részben egyfajta élvezetként éljük meg. Ugyanezért ülünk fel a hullámvasútra vagy megyünk be a kísértetkastélyba is. Időnként kell az adrenalinlöket.

• Mérlegelnünk kell: mekkora az élvezet, amit a film/játék a gyerekünknek okoz és mennyire lehet ártalmas? Valószínűleg mindkettőre fel kell készülnünk. Vagyis lehet, hogy élvezettel nézik a Trónok harcát, de éjjel ébren tartja őket néhány félelmetes jelenet, ami újra meg újra lejátszódik a fejükben. Megéri az élvezet ezt a fajta káros hatást?

• Különbséget kell tennünk a pszichológiai/viselkedési ártalmak és a azok között az ártalmak között, amik a mi értékeinket érik. Ez azt jelenti: lehet, hogy nem akarjuk, hogy a gyerekünk bizonyos filmeket megnézzen vagy játékokkal játsszon, mert nem egyeznek azokkal az értékekkel, amelyek mentén neveljünk a gyerekünket. Például nem akarjuk, hogy az erőszak vagy a nők tárgyiasítása pozitív színben tűnjön fel a gyerekünk szemében. Ezzel együtt az ilyen tartalmak nem feltétlenül okoznak pszichológiai károkat (mondjuk visszatérő rémálmokat vagy fokozott agressziót). Ám az értékeink ettől még igenis sérülnek.

Mit tehetsz?

• Beszélj más szülőkkel. Kérdezd őket arról, hogy mit néznek, mivel játszanak valójában a gyerekeik. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ő értékrendjük szerint kell döntened, de azt is be kell látnod, hogy az is lehet ártalmas, ha a gyereked kimarad valamiből.

• Törekedj arra, hogy ne legyetek ti az elsők, ami a képernyőket illeti. Vagyis ne a gyereked legyen az első az osztályában, aki megnézi a Ragyogást.

• Beszéld meg a dolgot a partnereddel és alkossatok egységfrontot.

• Ha a gyerekednek van nagyobb testvére, kérd ki az ő véleményét is, amikor a kisebbik nincs a közelben. “Bence, az öcséd meg akarja nézni a Mátrixot. Mit gondolsz?”

• Körültekintően hozz döntést. Nézz utána a film vagy játék tartalmának, besorolásának és a kritikáknak, véleményeknek, például itt, itt és itt meg itt. De azt ne felejtsd el, hogy egészen különböző filmek kaphatják ugyanazt a besorolást – szóval semmi nem szentírás.

• Beszélgess a gyerekkel az értékediről, az aggodalmaidról és arról, hogy miért szabsz neki határokat. Méltányold az érzéseid: “Marci, tudom, hogy szeretnéd megnézni a Stranger Things-et. Aggódom, hogy ez a te korodban még kicsit túlzás. Szülőként az is a feladataim közé tartozik, hogy megvédjelek olyan dolgoktól, amik árthatnak neked. Lehet, hogy tetszene neked a sorozat, de tartok tőle, hogy lennének benne olyan jelenetek, amik a te korodban még túl ijesztők vagy zavaróak lehetnek.” Ez persze nem garantálja, hogy a gyerek egyet fog érteni veled vagy visszakozik, de még mindig jobb, mint ha csak annyit modanál: “Nem nézheted, mert azt mondtam és kész.”

• Szó sincs arról, hogy mindent vagy semmit. A filmeknél a túl gázos részeket át is lehet pörgetni – feltéve ha ismered az alkotást és tudod, mikor van erre szükség.

• Ahogy a gyerekek nőnek, a szabályokat mindig az életkorukhoz kell igazítanunk. Ha egy 17 éves még mindig csak rajzfilmeket nézhet, az biztosan okoz hosszú távú ártalmakat. Úgyhogy ahogy megy az idő, mindig enyhíts a korlátozásokon. Beszéljetek előre a hőn áhított tartalmakról. Segíts neki megérteni a különbséget aközött, amit a képernyőn lát és aközött, ami a valóságban elfogadható.

• Ha filmről vagy sorozatról van szó, nézd a gyerekkel együtt. Ha videójáték, figyeld, ahogy kipróbálja. Beszélgessetek is róla.

• Figyeld meg, hogyan reagál a gyerek a filmre. Eltakarja a szemét a félelmetes részeknél? Kérdezd meg, mennyire találta félelmetesnek. Csak éjszakai fénnyel hajlandó elaludni vagy átmegy éjjel a hálószobátokba? Máris megvan a válasz, hogy túl félelmetes volt-e a film számára!

• Ne felejtsd el, hogy minden gyerek más. Az egyik könnyebben megijed, a másiknak a szeme sem rebben ugyanannak a filmnek a láttán.

• Segíts a gyereknek feldolgozni, amit látott, hogy jobban tisztában legyen vele, mi tetszett neki és mi nem. Tudasd vele, hogy teljesen oké az is, ha kiderül, hogy a félelmetes filmek nem az ő világa. Lehet, hogy szívesen néz olyan filmeket, amikben földönkívüliek szerepelnek, de nem jönnek be neki a realisztikusabb horrorfilmek.

Ezeket a filmeket nyugodtan megnézhetitek a gyerekkel: