Igen az ikrekre, avagy kettő lett, maradhat?

Borítókép: Igen az ikrekre, avagy kettő lett, maradhat?
2021-ben váratlanul kiderült, hogy ikreket várok. A pánik csillapításaképpen nekiálltam kicsit jobban körüljárni a témát, de nagyon kevés - valóban - hasznos infó jött szembe, főleg úgy, hogy ötéves kisfiunkkal együtt mi egyből nem kettő, hanem háromgyerekes család lettünk. Arra gondoltam, megírom a történetünket. Tudom, hogy manapság is viszonylag ritka jelenség az ikerterhesség, de az ezzel kapcsolatos fordulatok és izgalmak, a misztérium, ami a mai napig körüllengi, talán mások számára is érdekes és szórakoztató lehet.

Tartsatok velem és ikres sorozatommal, amit hamarosan blogomon, a greetingsfromcsikago.com- on is olvashattok!

Mi a fenét kezd az ember azzal a hírrel, amikor a terhességet igazoló, első nőgyógyászati ultrahangon nem egy, hanem két kis pötty köszön vissza a monitorról? Azokban a családokban, ahol sosem születtek ikrek, sokkoló lehet a hír, örülhetünk, ha nem fordulunk le kapásból a vizsgálóágyról. Így történt ez velünk is: amikor az orvosom megkérdezte, hogy látom-e, amit ő, nevezetesen, hogy két babakezdemény fejlődik odabent, kapásból közöltem vele, hogy ez lehetetlen, biztosan téved…Szabályszerűen meg kellett győznie róla, hogy de, itt bizony ketten vannak.

Egyszerűen nem tudtuk elhinni. Két baba? És már van otthon egy majdnem ötéves ovisunk! Mit csinálunk egyszerre három gyerekkel, iker csecsemőkkel? Hogy fogunk elférni hetvenhét négyzetméteren? Hogyan oldjuk meg a hétköznapokat? Egyáltalán, mi vár ránk?

Talán furcsán hangzik, de sosem képzeltem el magam ikres maminak, és nem számítottam arra sem, hogy három gyerekem születik majd. Imádom a gyerekeket, de - mivel több ikres ismerősöm is van - sejtettem, hogy egyszerre két babát gondozni nem kispálya. Még annak sem - vagy főleg annak nem? - aki már ismeri a gyereknevelés semmi máshoz nem hasonlítható örömeit és nem mindennapi kihívásait is.

Az ultrahang azonban nem hazudik, és bár az első sokk idővel alábbhagyott, a kíváncsiság nem: különféle babás oldalakat és blogokat felhajtva, lázasan kutakodni kezdtem az interneten. Körbekérdeztem az ismerősi körömben is, honnan lehetne infókat gyűjteni az ikerterhességhez - amiről egyébként mindenek van véleménye, de erről majd később.

A döbbeneten, a meglepetésen és persze az elismerésen - vagy az irigységen - túl azonban nem sok érdemleges válasz jött szembe.
Az első ultrahangkép - nagyon soka kellett néznem, hogy elhiggyem

Az interneten elsősorban az ikerterhesség biológiai hátteréről, kockázatairól és veszélyeiről olvashattam, miközben engem főleg az ezzel kapcsolatos fordulatok, izgalmak, a misztikus és persze a vicces részek érdekeltek volna. Az ikres ismerősök pedig pláne szűkszavúan nyilatkoztak, talán azért, mert ők már mind túl voltak a nehezén, az első éveken. Volt, aki először is jól körberöhögött, hogy na, ti sem ússzátok meg, mások meg azt ismételgették, hogy igen, borzasztó kemény meló, de cserébe dupla öröm és boldogság is. Sok újat nem tudtam hát meg, ráadásul engem nemcsak az ikresség érdekelt, hanem tanácsokat és tapasztalatokat szerettem volna megtudni arról, hogyan lavírozzunk az élet tengerén ikrekkel ÉS egy nagyobb gyerekkel együtt.

Általános tanácsként annyit kaptunk, hogy igyekezzünk majd babák napirendjét mihamarabb összehangolni, különben meg fogunk bolondulni. Igen ám, de addig mi lesz?
Ilyen virgonc voltam a kezdet kezdetén, még edzeni is eljártam

Vettünk hát egy nagy levegőt, és elkezdtük elhinni, szembenézni a helyzettel. Végülis beláttuk: egy kisbaba érkezése amúgy is hatalmas életváltozás, ami után semmi nem marad ugyanolyan. Meghallgathat az ember bármennyi tanácsot, a valóság akkor is teljesen más lesz, nekünk pedig emellé azt is fel kellett fognunk, hogy az addig jól működő, ütőképes triónk váratlanul nagycsaláddá bővül.

Hogy haladtunk végig a terhesség hónapjain és hogy állunk most? Tarts velünk és a következő írásomból megtudod!