Az első dilemma, amivel szembesülünk a hozzátáplálással kapcsolatban, hogy mikor tanácsos elkezdeni. A mi generációnkat akár már 3 hónapos életkorunkban kínálták a szülők az anyatejen és a tápszeren kívül mással is. Mára már tudjuk: nem tanácsos sietni, érdemes megvárni, míg a baba elég fejlett rá, például stabilan tartja és irányítja a fejét, támasztva tud ülni, stabil törzskontrollal rendelkezik (hason fekve egyenes könyökkel kitolja a mellkasát), érdeklődik az ételek iránt, a szájhoz veszi a játékait.

Az elegendő mennyiségű anyatej - hiányában donor női tej, esetleg tápszer - biztosítja a gyermek optimális fejlődéséhez szükséges energiát és tápanyagokat 6 hónapos korig.

Elégtelen súlygyarapodás esetén sem indokolt feltétlenül a hozzátáplálás korábbi elkezdése, ugyanis sok esetben szoptatási tanácsadó tud segíteni felderíteni a probléma okát és megoldást találni rá.

A gyermek fél éves korát követően a kizárólagos anyatejes táplálás általában már elégtelen ahhoz, hogy kielégítse a csecsemő energia, fehérje és bizonyos vitaminokból és ásványi anyagokból (pl. vas, cink, egyes zsírban oldódó vitaminok) a szükségletét, így itt az ideje belevágni ebbe a kalandba.

Kezdjük el… De mégis mit kínáljunk a kicsinek?

Hazánkban jellemzően a legtöbb baba zöldségek vagy gyümölcsökkel ismerkedik meg előszőr, de vannak országok, ahol más a szokás, például gabonakása az első étel, amivel a gyermeket kínálják. Azonban mindenképp fel kell hívnunk a szülők figyelmét, arra, hogy a csecsemő vas raktárai kiürülnek kb. fél éves korára, emiatt nagyon fontos, hogy vasban gazdag ételekkel is kínáljuk őket naponta, ilyen például a hús, a hal, csirkemáj. Ez utóbbi maximum hetente 1 alkalommal szerepeljen az étrendben.

Egy jól összeállított babaétel tartalmaz fehérje forrást (pl. hús/ hal/ tejtermék/tojás), magasabb szénhidrát tartalmú alapanyagot (pl. burgonya/ édesburgonya/gabonafélék vagy álgabonák) és zöldséget vagy gyümölcsöt, ételkészítéshez pedig használjunk növényi olajat. Így biztosítható a kicsi számára minden szükséges tápanyag.

Hányszor kínáljuk étellel egy nap során?

Mindenképp érdemes a fokozatosságra törekednünk. A hozzátáplálás elején elegendő egyszer, 8 hónaposan naponta 2-3-szor, 9 hónapos korban 3-4-szer, egy éves korban pedig már naponta 5 alkalommal javasolt étellel kínálni gyermekünket (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora).

Allergének bevezetése

Ne halogassuk a potenciális allergének (tej-, tojás-, szója-, búza-, földimogyoró-, hal fehérje) bevezetését sem, ugyanis a késői (1 éven túli) bevezetés növeli az allergia kialakulásának kockázatát. Ha gyermekünknek súlyos ekcémája van, van a családban az elsőfokú rokonok között táplálék allergia vagy ha már van diagnosztizált allergiája a kicsinek, akkor mindenképp szakorvos (pl. allergológus, gasztroenterológus) felügyelete mellett történjen az allergének bevezetése.

Sok szülő tapasztalja, hogy az ételt, amit ő hosszan és gondosan elkészített, a babája még csak megkóstolni sem szeretné. Ez nagyon frusztráló érzés, ugyanakkor fontos tudatosítani magunkban, hogy nem főztünk hiába, hiszem minden alkalommal, amikor a gyermek találkozik az adott étellel, nő az esélye, hogy idővel elfogadja azt. Azt gondolhatnánk, hogy figyelem eltereléssel pl. mese bekapcsolásával segíthetünk, ugyanis így többet eszik a kicsi. Azonban így nem ismeri meg a gyermek az ételeket, így hosszútávon ez evés problémákhoz vezet.

Segíthetjük a babát abban, hogy szívesebben egyen, hogy megmaradunk saját kompetencia határainkon belül, azaz csak kínáljuk számára az ételt, de azt már rábízzuk, hogy kér-e belőle, és ha igen, akkor mennyit. Az egészséges csecsemők egy jól működő önszabályozó mechanizmussal születnek, aminek köszönhetően tudják, hogy mennyi ételre van szükségük. Ha mi szeretnénk befolyásolni, hogy mennyit eszik a baba, azzal könnyen kedvét szeghetjük.

Talán a legtöbb félelmet a szülőkben a darabos ételek bevezetése okozza, ugyanakkor nem szabad, hogy ez a pürés hozzátáplálás elhúzódásához vezessen. Fontos ugyanis, hogy puha darabos ételekkel is (pl. érett gyümölcsök, párolt vagy sült zöldségek, puha fasírt) találkozzon és megtanulja hogyan kell a különböző textúrájú ételeket harapni, rágni és nyelni.

Mit tehetünk, ha a babánk csupán pár falatot eszik?

Vannak gyermekek, akik gyorsabban, míg mások lassabban fogadnak el új ízeket. Mi felnőttek is különbözőek vagyunk és ez így van rendjén. Próbáljuk meg ne más babához hasonlítani a kicsit. Az, hogy óvatosabban viszonyul az új ízekhez nem feltétlenül jelent problémát!

Lássunk néhány ötletet, amellyel segíthetjük, hogy lelkesebben falatozzon:

1. Alakítsunk ki nyugodt, kényelmes és biztonságos környezetet az evéshez!

A gyermekeknek nagy segítség, ha van minta előttük, emiatt érdemes, amikor csak van lehetőségünk közösen leülni enni a családi asztalhoz. Hogyan kell rágni? És kanalazni? Ezt mind könnyebb elsajátítani, ha látják is tőlünk.

Ajánlott beszerezni egy állítható lábtámasszal rendelkező széket, melyben megfelelően ül a gyermek az étkezések során. Sokan nem is gondolnák, de ennek hatalmas jelentősége van: minimalizálható a fulladás kockázata, emellett az sem mindegy, hogy a gyermeknek mennyire kényelmes hosszú percekig az asztalnál ülnie.

2. Ne erőltessük, hogy megkóstolja az ételeket!

Legyen az ő feladata eldönteni, hogy mit szeretne megkóstolni, és mit nem, milyen sorrendben. Sok felnőtt számol be arról, hogy azért nem szeret ez adott ételt a mai napig, mert gyermekkorában meg kellett kóstolnia vagy ennie. Ha nyomást gyakorlunk a kicsikre, azzal sajnos csak rontunk a helyzeten. Ha viszont a szülő és a gyermek is megmarad a saját kompetencia határain belül, azzal segítjük, hogy pozitív viszonya alakuljon ki a kicsinek az evéssel.

3. Legyünk türelmesek!

Természetes, hogy idő kell ahhoz, hogy a kicsi megismerje az adott alapanyag illatát, látványát, ízét, sok esetben akár 10-15 kínálásra is szükség lehet egy-egy étel esetében. Ha az 5. kínálás után sem eszi meg a kicsi, amit főztünk, akkor jusson eszünkbe, hogy jó úton járunk, hiszen már ilyen sok alkalmat biztosítottunk gyermekünk számára, hogy tapasztalatot szerezzen az étellel, ha ezen a ponton sem adjuk fel, akkor idővel meg fogja ismerni és kedvelni a legtöbb felkínált ételt.

4. Mutassunk példát!

Talán azzal tehetünk legtöbbet gyermekünk sikeres hozzátáplálásáért, ha minket is lát jóízűen, változatosan enni, így biztosan neki is meglesz a motivációja hozzá.

Ha pedig már túl vagyunk a hozzátápláláson... A galériánkban olyan főzelékrecepteket mutatunk, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk!