A famiily.hu korábbi cikke.

A kisiskolások gyakran produkálnak irritáló és előre nem látható hangulatváltozásokat, amelyek hátterében az áll, hogy zaklatottak a suli miatt, alakulnak a kis barátságaik, amiket intenzíven élnek meg és még ha nem is tűnik fel azonnal, a hormonális és fizikai változások is kezdenek beindulni. A bomba tehát bármikor robbanhat, de ezzel a négy tippel talán sikerül hatástalanítani.

Amikor rátör a szomorúság

Gyanútlanul, nagy mosollyal megérkezel a gyerekért a suliba és kíváncsian kérdezed, hogy milyen napja volt, de a válasz csak annyi, hogy “jó”, és ennél több információt nem is tudsz belőle kicsikarni. Na ilyenkor tudod, hogy nem lesz felhőtlen a nap hátralévő része. Ebben a korban a gyerekek általában jó mélyen hallgatnak a gondjaikról, akkor is, ha például társuk kötekedik velük, vagy bántja őket, de intenzíven élik meg a legapróbb kellemetlenségeket is, hamarosan megismerkednek a ciki fogalmával és belül jó sokszor egymás után lejátsszák magukban a történteket, mesélni róluk azonban elég ritkán szoktak. Amikor ezt érzékeljük, felesleges tovább kérdezgetni és még mélyebb duzzogásba lökni őket, sokkal jobban járunk, ha azt mondjuk: “oké, látom, most nincs kedved beszélgetni, de ha meggondolod magad, csak szólj, én itt leszek.” Később, egy nyugodtabb pillanatban, mondjuk az esti lefekvésnél lehet, hogy ő hozza majd fel a témát. Nehéz kivárni, de megéri, mert ezzel is csak a bizalmi kapcsolatot erősítjük.

Szuperérzékeny hercegek és drámakirálynők

Ugyanilyen megfizethetetlen pillanat, amikor lányod vagy a fiad abban a pillanatban, hogy meglát, térdre rogy előtted és hatalmas zokogásban tör ki. Igen, ez az, amit már ismersz az óvodáskorából, feszültségoldó hiszti, azt jelenti, egész nap vártalak. És ez az, amikor a “nyugi, minden oké”, csak olaj a tűzre, a sírás még hangosabb lesz. Helyette sokat segítenek az együttérző szavak (tudom, hogy fáj), a sok puszi és a figyelemelterelés. Ha mások is vannak körülöttetek, érdemes annyit mondani, hogy “gyere, sétáljunk egyet” és kimozdítani a szituációból.

Amikor elönti az őrjöngő hiszti

Akár az a baj, hogy az öccse véletlenül összetörte a legféltettebb Lego építményét, vagy az, hogy túl későn értél oda érte a suliba, ne lepődj meg, ha olyan toporzékolós hisztit csap le a gyermeked, amilyet utoljára dackorszakos kétévesként produkált. Pszichológusok egybehangzó véleménye szerint ebben a korban a gyerekeknek elég egy apró szikra és máris robbannak. A szülőnek ilyenkor egyetlen dolga van: nyugodtnak maradni. Ha ugyanis felhúzzuk magunkat, akkor a legkisebb vita is hatalmi harccá fajulhat. Elég egy nyugodt mondat, amivel jelezzük, hogy értjük, hogy ideges, és javasolhatjuk neki, hogy lélegezzen mélyeket.

Otthon érdemes kialakítani egy kis nyugi kuckót, ahova leülhet olvasni vagy zenét hallgatni, hogy kikapcsoljon, lenyugodjon. Ahogyan a nevelés során máskor is, most is elengedhetetlen a szülői minta: ebben a korban például egy életre megtaníthatjuk a gyerekünknek az önnyugtatás fantasztikus képességét, amely egy életen át elkísérheti őt.

A kötekedő nagyképű

Ez az a kor, amikor a gyerek hirtelen megutál mindent, amit szeretett: utálja a focit, addig le sem szakadt rólunk, most meg unalmas az egész család, és ami a legbosszantóbb: semmit nem hajlandó segíteni otthon. Ilyenkor az addig cuki gyermekünk feszegeti a határait és a saját függetlenségét. Úgyhogy amikor mindenre rávágja, hogy az “olyan béna”, akkor se vegyük fel a kesztyűt, elég annyi, hogy “sajnálom, hogy így érzel” és lépjünk tovább. Viszont amikor házimunkáról, házi feladatról vagy más kérésekről van szó, legyünk következetesek: mondjuk el előre egyértelműen a szabályokat és mindennek legyen következménye.

Tudjuk, hogy nem egyszerű kezelni a hisztit! Segítünk, nézd meg a galériánk!